*Prologue*

Sziasztok :))

Úgy döntöttem elkezdek egy Harry Styles Fanfictet.Ezen kívűl van még egy blogom:)

Eszembe jutott egy jó történet és ezt szeretném veletek megosztani :)

Na nem is beszélek többet :)

Itt is van a prológus :)

 

xx.Fruzsi :)

-Lassan indulni kéne Nicole.-jött be a szobámba a bátyám.
-Nem akarok még menni.-húztam a fejemre a takarót.
-Muszáj.-mondta és lerántotta rólam a takarót majd a vállára rakott és a szekrényemhez vitt.-Öltözz és menjünk.-ment ki a szobámból.Morgolódva kezdtem el kutatni a ruháim közt hát ha találok valami normális darabot.A bátyám most megy az X-faktor táborába.Remélem megnyeri,igazán tehetséges.Felvettem egy fehér csőtoppot,farmersortot és hozzá a fehér kicsit koszos conversemet.Kikaptam a szekrénybőla  kedvenc Nike táskámat és belepakoltam a tárcámat,jogit,forgalmit,telefont és egyéb dolgokat.Lassan és nyögdécselve vonszoltam le magama  lépcsőn.Liam már bepakolta a bőröndjét a csomagtartómba.Anyuéktól elég nehezen tudtunk szabadulni mivel anyu sírva engedte el Liam kezét.Beszáltunk a piros audi kambriómba és elindultunk Londonba.Direkt lassan vezettem.Nem akartam , hogy gyorsan elmenjen.
-Nicole..baj van?-tette kezét a combomra.
-Hiányozni fogsz.-sóhajtottam egyett.
-Ajj...Te is nekem prücsök.-simított végig a karomon.-Jó kedvet akarok MOST!-kiáltotta.Kinyitotta a tetőt mitől az autó kabrióvá vált.A rádiót felhangosította.A nap kellemesen sütött.A jó időtől megjö9tt a kedvem és hangosan énekelni kezdetm Liammel együtt.Ahogy elhagytuk az autópályát és Londonhoz értünk lehalkítottam a rádiót.
-Remélem tovább jutsz és nyersz.-mosolyogtam.
-Nem aza  fontos , hogy megnyerjem, de én is szeretném.-nevetett.Szeretem amikor nevet.Olyan mély még is nyugtató számomra.
-Hát megérkeztünk.-sóhajtottam és leparkoltam a busz mögé és kikapcsoltam a biztonsági övem.Kiszálltam az autóból és kinyitottam a csomagtartót.
-Majd én.-vette ki a kezemből a bőröndjét Liam.
-Szeretlek bro.Minden este hívj fel vagy üzenj.-bújtam hozzá szorosan.Mondani akartam, hogy ne menjen el hanem maradjon velem , de nem tehetem.Nem avgyok önző és végre követi az álmait.Az ő boldogsága fontosabb.Egyszerűen nem tudtam elengedni ölelésemből.17 éve egyszer sem voltunk külön.Akárhova mentünk valamelyikőnk haverjával mindig együtt mentünk.Nyaralni is ha külön a szülőktől ő akkor is velem jött.Három napnál tovább nem voltunk még külön.
-Én is szeretlek prücsök.Persze.Mindig hívni foglak.-mosolygott.Hosszas ölelés és puszilkodás után Liam felszállt a buszra.Egyik szemem sírt a másik nevetett.Örülök, hogy követi az álmait, de kár, hogy én ennek nem lehetek a részese...