2013. november 9., szombat
*Chapter11-What about me?*
Reggel iszonyatos fejfájással keltem.Mindenre emlékszem.Harry csókja jár a fejembe a buli óta.Nem tudom kiverni a fejemből.Olyan édes,puha és lágy volt.
-Kicsike,fent vagy?-nyitott be halkan Louis.
-Aha.Szétrobban a fejem.-tettem két kezem a halántékomra és masszírozni kezdtem.A fiúk még nem tudnak a csókról.Talán jó lesz ha elmondom Liamnek.Ő mindig meghallgat,nem ítél el és tud tanácsot adni.Benne feltétel nélkül megbízom.
-Akkor gyere.Van reggeli.-ült le az ágyamra.Feltápászkodtam ahogy voltam pizsamában(ami egy rövidnadrág és egy póló) lementem a többiekhez.Ahogy lementem mindenki a kanapén ült és tv-zett.
-Megjött a mi kis ivó bajnokunk.-mosolygott Zayn.Erre csak mosolyogni tudtam majd kimentem a konyhába.Leültem oda ahol volt egy tányér rántotta,pirítós,kávé és fájdalom csillapító.Bevettem a gyógyszert majd enni kezdtem.
Mikor végeztem kimentem a többiekhez és szóltam Liamnek, hogy beszélnünk kell.Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
-Baj van prücsök?-kérdezte.
-Hát nem, vagy is igen,vagy nem tudom.-mondtam zavartan.
-Mondjad,hát ha tudok segíteni.-fogta meg a kezem.
-Na jó.Tudod tegnap a bulin kimentünk Harryvel levegőzni,beszélgettünk és megcsókolt.-mondtam.Liam arcán nagy döbbenet ült ki.
-Micsoda?-kérdezte halkan.
-Igen, de Liam nem tudom kiverni a fejemből azt a csókot.-dőltem hátra az ágyon.
-Igen, hát Hazz ilyet vált ki az emberekből.-nevetett fel.
-Mit csináljak?-néztem rá.
-Szerintem, ne foglalkozz vele.Ne tervezgess,ne gondolkodj majd minden jön magától.-puszilta meg a fejemet.
-Köszönöm,megfogadom.-mosolyogtam rá.Holnap mennek kell próbára mert egy hét és élő show.
Reggel a fiúk is jöttek velem,hogy bíztassanak.Bementünk a szokásos termünkbe és Zayn a kezembe adta azt a szöveget amit énekelni fogok.Átolvastam párszor,bár már ismertem a szöveget.Elénekeltem kétszer karaoken, de a magas hang nem akart kijönni a torkomon és ezért már kezdtem ideges lenni.
-Ne idegeskedj,jön ének tanár.Bármelyik percekben itt lehet.-nyugtatott Zayn és akkor bejött egy 40 év körüli nő.Bemutatkozott és leült a zongorához.Skáláztunk és próbáltuk előhozni a magasabb hangokat.Reménytelenül.Két óra próba után se sikerült.Bár kicsit feljebb jutottunk mint amire számítottam de ami a számban van azt még mindig nem tudtam kiénekelni.
Másnap újra próbálkoztunk.Tegnap sokat gyakoroltam otthon.Harry bejött segíteni de nem ment túl jól.Apropó Harry.Őt még mindig nem tudom kiverni a fejemből.Otthon mindig azon kapom magam hogy őt nézem vagy álmodozok róla.Mi van velem?Ez lenne az amikor valakibe beleszeret az ember?Az lehetetlen még alig ismerem.
-Sziasztok.Akkor ma újra próbálkozunk.-foglalt helyet Karen a zongoránál.Megint feljebb jutottunk de még mindig nem oda ahová kéne.Otthon idegesen mentem a szobába és bevágtam magam mögött az ajtót és sírni kezdtem.Most jött ki rajtam a stressz.Harrys dolog meg az, hogy nagyon félek, hogy nem jön össze a magas hang és nem jutok tovább.Pedig nem szeretném, hogy már most véget érjen az álmom.Párnáimba zokogtam és dühöngtem.Most kéne lovagolnom de itt nem tudok.
-Hé?Minden rendben van?-nyitott be valaki az ajtómon.ezt hangot ezer közül is felismerném.Harry volt az.
-Úgy néz ki?-kérdeztem.
-Figyelj,menni fog.-simogatta a hátam.Az érintésétől libabőrös lettem és egy fajta melegség járta át a testem.
-Nem, Harry nem úgy néz ki.-ültem fel és szememet kezdtem törölgetni.
-Figyelj.Hinned kell magadban és akkor menni fog.-fogta meg a kezem.
-Én hiszek,de ha nem akar jönni az a hang.-sóhajtottam.
-Gyakorolj sokat és hidd el nemsokára menni fog.-mosolygott.
-Harry,három nap múlva élő show.-akadtam ki.
-Shhh...Menni fog.-tűrt egy kósza tincset a fülem mögé.
-Hiszek neked.-mondtam.
-Most mennem kell és gyakorolj kérlek.-puszilt arcon majd kilépett a szobámból.Ahogy becsukódott az ajtó egyből az arcomhoz kaptam és nagy vigyor terült szét arcomon.
-Menni fog.-mondtam magamnak.Felálltam és gyakorolni kezdtem.Kezd összejönni de nem az igazi,hamiskás is.
A tanárom leült a zongorához és újra próbáltuk.Egy óra múlva kijött az a hang aminek kell.
-Ááá...Hallottátok?-kérdeztem sikoltozva.
-Igen.-mosolygott Zayn.
-Köszönöm Harry.-ugrottam a göndör nyakába.
-Semmiség, mondtam, hogy menni fog.-lépett hátrébb.
-Na és mi?-nevetett Zayn.
-Nektek is nagyon köszönöm.Most már gyakorolhatjuk rendesen.-mosolyogtam.Elindult a karaoke és kiénekeltem a hangot ami kell.Mindenki megtapsolt és gratuláltak.
Minden nap szorgosan gyakoroltunk az élő showra ami holnap lesz.Soha nem izgultam így mint most.Nagyon félek.Nem szeretném ha a legnagyobb álmom már az elején füstbe menne.Na meg Harry.Hát ő az őrületbe kerget.Nem tudom kiverni a fejemből.Ha csak rám mosolyog tiszta vörös leszek.Amikor megérint akkor egyből libabőrös leszek és éget az a hely ahová ért.Amikor puszit ad a fejemre,arcomra akkor kiabálni tudnék.Beszélnem kell erről Liammel,nem tudom mi van velem.Sose voltam még szerelmes és nem tudom, hogy most mi van.Ő majd mindent elmond,de majd holnap.Addig nem akarok idegeskedni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése