2013. november 9., szombat

*Chapter11-What about me?*




Reggel iszonyatos fejfájással keltem.Mindenre emlékszem.Harry csókja jár a fejembe a buli óta.Nem tudom kiverni a fejemből.Olyan édes,puha és lágy volt.
-Kicsike,fent vagy?-nyitott be halkan Louis.
-Aha.Szétrobban a fejem.-tettem két kezem a halántékomra és masszírozni kezdtem.A fiúk még nem tudnak a csókról.Talán jó lesz ha elmondom Liamnek.Ő mindig meghallgat,nem ítél el és tud tanácsot adni.Benne feltétel nélkül megbízom.
-Akkor gyere.Van reggeli.-ült le az ágyamra.Feltápászkodtam ahogy voltam pizsamában(ami egy rövidnadrág és egy póló) lementem a többiekhez.Ahogy lementem mindenki a kanapén ült és tv-zett.
-Megjött a mi kis ivó bajnokunk.-mosolygott Zayn.Erre csak mosolyogni tudtam majd kimentem a konyhába.Leültem oda ahol volt egy tányér rántotta,pirítós,kávé és fájdalom csillapító.Bevettem a gyógyszert majd enni kezdtem.
Mikor végeztem kimentem a többiekhez és szóltam Liamnek, hogy beszélnünk kell.Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
-Baj van prücsök?-kérdezte.
-Hát nem, vagy is igen,vagy nem tudom.-mondtam zavartan.
-Mondjad,hát ha tudok segíteni.-fogta meg a kezem.
-Na jó.Tudod tegnap a bulin kimentünk Harryvel levegőzni,beszélgettünk és megcsókolt.-mondtam.Liam arcán nagy döbbenet ült ki.
-Micsoda?-kérdezte halkan.
-Igen, de Liam nem tudom kiverni a fejemből azt a csókot.-dőltem hátra az ágyon.
-Igen, hát Hazz ilyet vált ki az emberekből.-nevetett fel.
-Mit csináljak?-néztem rá.
-Szerintem, ne foglalkozz vele.Ne tervezgess,ne gondolkodj majd minden jön magától.-puszilta meg a fejemet.
-Köszönöm,megfogadom.-mosolyogtam rá.Holnap mennek kell próbára mert egy hét és élő show.

Reggel a fiúk is jöttek velem,hogy bíztassanak.Bementünk a szokásos termünkbe és Zayn a kezembe adta azt a szöveget amit énekelni fogok.Átolvastam párszor,bár már ismertem a szöveget.Elénekeltem kétszer karaoken, de a magas hang nem akart kijönni a torkomon és ezért már kezdtem ideges lenni.
-Ne idegeskedj,jön ének tanár.Bármelyik percekben itt lehet.-nyugtatott Zayn és akkor bejött egy 40 év körüli nő.Bemutatkozott és leült a zongorához.Skáláztunk és próbáltuk előhozni a magasabb hangokat.Reménytelenül.Két óra próba után se sikerült.Bár kicsit feljebb jutottunk mint amire számítottam de ami a számban van azt még mindig nem tudtam kiénekelni.

Másnap újra próbálkoztunk.Tegnap sokat gyakoroltam otthon.Harry bejött segíteni de nem ment túl jól.Apropó Harry.Őt még mindig nem tudom kiverni a fejemből.Otthon mindig azon kapom magam hogy őt nézem vagy álmodozok róla.Mi van velem?Ez lenne az amikor valakibe beleszeret az ember?Az lehetetlen még alig ismerem.
-Sziasztok.Akkor ma újra próbálkozunk.-foglalt helyet Karen a zongoránál.Megint feljebb jutottunk de még mindig nem oda ahová kéne.Otthon idegesen mentem a szobába és bevágtam magam mögött az ajtót és sírni kezdtem.Most jött ki rajtam a stressz.Harrys dolog meg az, hogy nagyon félek, hogy nem jön össze a magas hang és nem jutok tovább.Pedig nem szeretném, hogy már most véget érjen az álmom.Párnáimba zokogtam és dühöngtem.Most kéne lovagolnom de itt nem tudok.
-Hé?Minden rendben van?-nyitott be valaki az ajtómon.ezt hangot ezer közül is felismerném.Harry volt az.
-Úgy néz ki?-kérdeztem.
-Figyelj,menni fog.-simogatta a hátam.Az érintésétől libabőrös lettem és egy fajta melegség járta át a testem.
-Nem, Harry nem úgy néz ki.-ültem fel és szememet kezdtem törölgetni.
-Figyelj.Hinned kell magadban és akkor menni fog.-fogta meg a kezem.
-Én hiszek,de ha nem akar jönni az a hang.-sóhajtottam.
-Gyakorolj sokat és hidd el nemsokára menni fog.-mosolygott.
-Harry,három nap múlva élő show.-akadtam ki.
-Shhh...Menni fog.-tűrt egy kósza tincset a fülem mögé.
-Hiszek neked.-mondtam.
-Most mennem kell és gyakorolj kérlek.-puszilt arcon majd kilépett a szobámból.Ahogy becsukódott az ajtó egyből az arcomhoz kaptam és nagy vigyor terült szét arcomon.
-Menni fog.-mondtam magamnak.Felálltam és gyakorolni kezdtem.Kezd összejönni de nem az igazi,hamiskás is.

A tanárom leült a zongorához és újra próbáltuk.Egy óra múlva kijött az a hang aminek kell.
-Ááá...Hallottátok?-kérdeztem sikoltozva.
-Igen.-mosolygott Zayn.
-Köszönöm Harry.-ugrottam a göndör nyakába.
-Semmiség, mondtam, hogy menni fog.-lépett hátrébb.
-Na és mi?-nevetett Zayn.
-Nektek is nagyon köszönöm.Most már gyakorolhatjuk rendesen.-mosolyogtam.Elindult a karaoke és kiénekeltem a hangot ami kell.Mindenki megtapsolt és gratuláltak.
Minden nap szorgosan gyakoroltunk az élő showra ami holnap lesz.Soha nem izgultam így mint most.Nagyon félek.Nem szeretném ha a legnagyobb álmom már az elején füstbe menne.Na meg Harry.Hát ő az őrületbe kerget.Nem tudom kiverni a fejemből.Ha csak rám mosolyog tiszta vörös leszek.Amikor megérint akkor egyből libabőrös leszek és éget az a hely ahová ért.Amikor puszit ad a fejemre,arcomra akkor kiabálni tudnék.Beszélnem kell erről Liammel,nem tudom mi van velem.Sose voltam még szerelmes és nem tudom, hogy most mi van.Ő majd mindent elmond,de majd holnap.Addig nem akarok idegeskedni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése