*Chapter17-I thought it was over*

Reggel frissen és üdén indultam próbára.A 4 srác ma sajnos nem tudott jönni,mert mindenkinek dolga van.Zaynnel sokat hülyéskedtünk de azért nagyon keményen énekeltem.Holnap X-faktor.Rettentően izgulok.Elmentem tánc próbára ahol már a kész táncot vettük át ez 4 órán át tartott.Fél 4-kor elindultam haza.Leparkoltam majd gondoltam elmegyek sétálni ha már ilyen jó idő van.
-Szia Nicole.-nézett rám egy 7-8 éves tejfel szőke hajú kislányra aki egy másik lánnyal jött.Gondolom a nővére.
-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk.
-Aláírnád nekem?-kérdezte szerényen és felém tartott egy posztert amin én vagyok.Már poszter is van rólam?
-Persze.-kivettem remegő kezei közül a vékony papírt.
-Hogy hívnak?-néztem rá.
-Jasmine.-suttogta.
-Nagyon szép neved van.Nekem a második nevem Jasmine.-írtam neki alá.Mint kiderült a nővérével volt.Neki is aláírtam és csináltam mind a kettővel egy egy képet majd egy járó kelő mind a hármunkat lefotózott.A parkba indultam.Szeretek ide járni.Mindig a gyerekek hangját és nevetését hallom.Látom ahogy társaikkal játszanak és a szüleikkel.A padokon szerelmes párok ülnek vagy épp öregek akik a napi pletykát beszélik meg vagy olvasnak.Az egyik padon senki nem ül így arra indultam.Véletlenül neki mentem valakinek.Valami azt súgta, hogy ne nézzek fel és minél előbb tűnjek el innen.
-Bocsánat.-mondtam lehajtott fejjel.Fekete szövet kabát volt rajta.Elegáns nadrág és cipő.Remélem nem az elnöknek mentem neki.Hogy is lehetne ez az ember az elnök?Hahó,Nicole ébresztő.Van odabent valaki?
-Semmi baj.-szólalt meg mély hangon ami nagyon ismerősnek hangzott a múltból.Felnéztem,bár ne tettem volna.
-Úr isten.-tettem szám elé a kezem.
-Szia kislányom.-vigyorgott.
-Hagyj békén,ne érj hozzám.Undorodom tőled,megkeserítetted a gyermekkorom.Gyűlöllek.-kiabáltam neki majd kifutottam a parkból.Kitört belőlem a sírás.Olyan volt mint ha követne valaki de biztos képzelődöm.Beértem a házba és ledőltem a kanapéra.Fél 6.A fiúk fél óra és itthon vagyok.Már kezdtem lehiggadni.Ekkor valaki csengetett.
-Megyek.-kiabáltam majd az ajtóhoz sprinteltem.Résnyire kinyitottam az ajtót de ahogy megláttam ki is áll ott egyből becsaptam.Eluralkodott rajtam a pánik és elfelejtettem bezárni az ajtót kulcsra.Felkaptam a telefonom az asztalról és a kanapé mögé ültem.Liam nevét kerestem.
-Nicole,nem érek rá.Próbánk van.-suttogta.Nem tudtam megszólalni a könnyeimtől.-Mi ez a kiabálás?Baj van?Minden rendben?-kérdezte.Gondolom hallottam ahogy dörömböl az ajtón és kiabál.Mondjuk szerintem fél London hallja.
-Liam,segíts itt van.Bántani fog.-zokogtam.
-Ki van ott?-hangja tele volt aggódással.
-Apu.Siess Liam.Bejött a házba.Félek.-kiabáltam ekkor egy erős kéz megragadott és felemelt majd a falhoz vágott.Hírtelen felsikítottam.
-Nicole...Haló..-hallottam Liam hangját a telefonba.
-Szia kisfiam.A hugicáddal minden rendbe csak kicsit fogócskázunk és birkózunk.-nevetett fel az apám.
-Ne merd bántani.-üvöltötte Liam.
-Ha nem vagytok gyorsak talán késő lesz.-mondta és kinyomta.Teljesen megrémültem.
-Miért bántasz?Nem volt elég amit 5 éven át tettél velem?.-ordítottam rá.
-Nem.Miattad és a másik miatt kerültem börtönbe.Egy hete szabadultam 13 év után.Most te is megtudod mit éltem át bent.-elkapta a torkom és úgy emelt fel a falhoz.
-E-er-erssz.-mondtam köhögve.Mivel a lábaim a levegőbe voltak erőt vettem magamon és bele rúgtam.Elengedett én pedig a szobámba szaladtam.Az ágyam alá bújtam és imádkoztam, hogy ne találjon meg.Menjen el és Liamék jöjjenek már.
-Megvagy.-mondta és a lábamnál fogva kihúzott az ágy alól.
-Hagyjál.-sikoltoztam.Elengedett majd rám nézett.Egy hatalmas pofont kaptam amitől a sarokba estem.Éreztem ahogyan az orromból folyik a vérem.A sarokból nincs menekvés.Felhúztam a térdeim és átkulcsoltam őket a karjaimmal majd vártam a halálom.Tudtam, hogy simán megölne.
-Utolsó mondat?-kérdezte.
-Anyu,Tom,Liam,fiúk szeretlek titeket és Harry nagyon szeretlek.-sírtam.Ő egy hatalmasat nevetett majd lehunytam a szemem és vártam.
-Hagyd békén.-hallottam meg Liam hangját.Ránéztem és ott állt az ajtómba mögötte pedig a többi tag és a lányok.A lányokat minek kellett idehozni?Azt akarják hogy nekik is bajuk essen?
-Nocsak.-fordult felé apám.-Az elveszett bárányka.-nevetett fel.-Tudod ha csak egy perccel is később jöttél volna akkor a kicsi Nicole már nem élne.-kiabálta.
-Hozzá ne merj érni.-kelt a védelmemre Louis.
-Miatta kerültem a börtönbe.Ha az nap éjjel amikor vertem nem sikoltott volna akkor Liam nem jött volna ki és most nem ez lenne.-nézett rám.Én még mindig a földön ültem összekuporodva.Féltem,nagyon.Nem akartam,hogy a többieknek is bajuk essen.
-Saját hibádból kerültél oda.Ha nem vertél volna egy 5 éves kislányt és engem akkor nem lett volna gond.-kelt ki magából Liam.
-Hogy mersz így beszélni velem?Az apád vagyok.-mondta apám.
-Nem.Te egy senki vagy.-köpte Liam a szavakat.
-Na gyere ide.-indult meg felé apánk.Liam nem várt.Neki rohant amitől a földre kerültek.Zayn telefonált.Gondolom a rendőrséget és a mentőket hívta.A vér még mindig folyt az orromból.Louis,Niall lefogták apát és úgy várták a rendőröket.Liam felette ült és úgy tartotta.
-Nicole.-kiabálta Harry és felém szaladt.-Vérzel.-fogta meg az arcom.
-Nem érdekel.-öleltem meg.-Féltem.Azt hittem késő lesz mire ideértek.-a könnyeim már pólóit áztatták.El és Dani a fürdőből hoztak egy vizes törülközőt és az orrom alá rakták.Pezz lement Zaynel.Pár perc múlva már jöttek az egyenruhások.Bilincsbe verték apánkat és elvitték.A többiek körém gyűltek és ölelgettek.
-Prücsök.Minden rendben?-szorított magához a testvérem.
-Nem.Azt hittem, hogy soha többé nem látom.Azt hittem már vége van erre felbukkan.-suttogtam.
-Most már minden rendben.Vigyázunk rád.-mosolygott.Még fél órán át nyugtattak majd Harry kivételével mindenki elhagyta a szobát.Az orromból is elállt a vér folyás.A törülközőt Hazz kidobta a szennyesbe.
-Gyere.Aludnod kell.-mondta Harry.A térd hajlatom alá nyúlt,átkarolta a hátam és felemelt.Letett az ágyra és megvárta amíg átöltözök.Lefeküdtem a puha párnákra és a göndör hercegem betakart majd nyugtatott és simogatta a hátam.Jó éjszakát kívánt,megpuszilta az arcom és elindult az ajtó felé.
-Harry.-mondtam erőtlen hangon.Ő visszanézett rám.-Maradj.Nem akarok most egyedül lenni.Ne hagyj magamra.-a sírás újra kitört belőlem.
-Shhh.-szaladt hozzám.-Nem hagylak egyedül soha.Ezt megígérem.Jól van,alszom veled csak átveszek egy másik pólót.-suttogta és gyorsan kiment.Ahogy elment már vissza is tért.Befeküdt mellém.Én ráfeküdtem a mellkasára és magamhoz húztam.Átkarolta a vállam és erősen megölelt.
-Annyira félek.-fúrtam fejem mellkasába.
-Ne félj.Itt vagyok.Mindig vigyázni fogok rád és a többiek is.Nem hagyom, hogy többet bárki is bántson.-puszilt hajamba.Ettől megnyugodtam.Hihetetlen, hogy pár mondattal és egy puszival megtud nyugtatni.

A fiúkkal a Temze partján sétáltunk.Talán már hajnali kettő is elmúlt de minket nem érdekelt.A város gyönyörű amikor este kivan világítva.Harryvel kéz a kézben mentünk a többiek mellett akikkel jókat nevettünk az este.Egy fekete ruhás alak jött velünk szemben.Megállt előttünk így mi is ezt tettük.
-Kit látnak szemeim.Életem két legnagyobb hibáját.-nevetett fej a személy.Hírtelen felismerte mindenki.Ez az apám.
-Mit akarsz?-állt elém Harry.
-Megbosszulni.Mindent.-tette zsebre a kezeit.Félelmetes,undorító ember.
-Nem árthatsz nekünk.-mondta Liam.
-Te azt csak hiszed.-hagyta el egy ördögi kacaj a száját majd a kabátjába nyúlt.Egy pisztolyt vett elő.A szívem majdnem hogy megállt a rémülettől.Megakar ölni minket?Képes lenne erre?
-Te göndör.Állj Nicole mellé vagy az első golyó az ő fejébe repül.-utasította Harryt.Ő eleget tett neki.Nem akarta,hogy bármi bajom is legyen.Tudja, hogy ez az elmebeteg mindenre képes.
-Téged hagylak utoljára.Hagy szenvedj.-kacsintott rám.Ekkor már is tüzet nyitott.Louis a földre terült,majd Niall,Zayn,Liam és Harry.
-Ne...-kiabáltam.-Louis,Niall,Zayn,Liam,Harry.-borultam rájuk sírva.
-Te jössz.-fogott meg karomnál és felemelt.
-Neeee.-kiáltottam.

Arra keltem, hogy valaki rázogat.Kipattantak a szemeim és Harryt megöleltem.
-Colette,csak egy rossz álom.-simogatta hajamat.
-Olyan rossz volt.-sírtam el újra magam.Megnyugtatott majd újra a mellkasára kerültem és erősen szorítottam magamhoz.A hasán összekulcsoltam ujjainkat így már valamivel nyugodtabban merültem álomba.

*Harry*

-Indulunk haza.Apám kijött a börtönből és Nicolet bántja.-csapta le a telefont Liam.Hallottam, hogy valakivel kiabált de nem tudtam ki az.Ha bántani meri Colettet megölöm.Beültünk a kocsimba,bár nehezen fértünk el a lányok miatt de megoldottuk majd száguldozni kezdtünk.A sebesség korlátot már rég túl léptem.Szerencsére az összes lámpa zöld volt.A házhoz érve mindenki kipattant és bevágta maga mögött az ajtót.A lakás ajtaja nyitva volt.Bementünk a nappaliba senki sehol.Colette kiabálását hallottuk az emeletről.Felrohantunk és Colette szobájához mentünk.A látvány ami ott fogadott lesokkolt.Colette a sarokban,orrából ömlik a vér.Hallottam ahogy mögöttem a lányok halkan zokogni kezdenek.Liam ordibált az apjával majd nekiment.Kaptam az alkalmon és Colette mellé rohantam.Megöleltem majd az orra alá tettük a törölközőt amit a lányok hoztak.Szörnyű volt őt így látni.Az izmaim megfeszültek attól, hogy ez a szemét bántotta.Miután a rendőrök kiértek mindenki Colettet vigasztalta.Fél óra múlva elmentek.Felemeltem a lányt és az ágyára tettem oly finoman mint ha porcelánból lenne.Betakartam majd elindultam az ajtóhoz.
-Harry.-mondta erőtlen hangon.Én visszanézett rám.-Maradj.Nem akarok most egyedül lenni.Ne hagyj magamra.-a sírás újra kitört belőle.
-Shhh.-szaladtam hozzá.-Nem hagylak egyedül soha.Ezt megígérem.Jól van,alszom veled csak átveszek egy másik pólót.-suttogtam és gyorsan kimentem.Ahogy elmentem már vissza is tértem.Befeküdtem mellém.Ő ráfeküdt a mellkasomra és magához húzott.Átkaroltam a vállát és erősen megöleltem.
-Annyira félek.-fúrta fejét mellkasomba.
-Ne félj.Itt vagyok.Mindig vigyázni fogok rád és a többiek is.Nem hagyom, hogy többet bárki is bántson.-pusziltam hajába.Ettől megnyugodott.Szegény min ment ma keresztül.Szörnyű ez az ember, hogy meri bántani a gyerekeit?Colette halk szuszogása hallatszódott a szobában.
-Jó éjszakát gyönyörűség.-suttogtam majd én is elaludtam.
Éreztem, hogy Colette kapálózik mellettem.Kinyitottam a szemem majd simogatni kezdtem az arcát és nevét mondogattam.
-Ne..-kiáltotta.-Louis,Niall,Zayn,Liam,Harry.-mondta majd láttam hogy pár könnycsepp elhagyja a szemét.Próbáltam felébreszteni de sikertelenül.
-Neeeeee.-kiabálta újra.A vállánál fogva ráztam mire végre kinyitotta a szemét és a nyakamba borult.Annyira jó érzés mikor megölel.Az illata,a szeme,a formás lábai,tökéletes ajka.Állj!Miket beszélek?Mi csak barátok vagyunk és ezt ő is elmondta.
-Colette,csak egy rossz álom.-simogattam haját.
-Olyan rossz volt.-sírta el újra magát.Megnyugtattam majd újra a mellkasomra került és erősen szorított magához.A hasamon összekulcsolta ujjainkat.A szívem hatalmasakat vert.Fájt, hogy így látom.Összetörten és bánatosként.Nem akarom, hogy ilyen legyen.Minden erőmmel azon leszek, hogy neki jó legyen.Nem hagyom, hogy bárki bántsa akár csak egy szóval is.Örökké megfogom védeni mindentől és mindenkitől.