*Chapter9-Give him a chance*

*Dani*

Megvártam amíg a többiek elmennek.Harryvel elindultunk a Direction ház felé lassú léptekkel.
-Figyelj Harry.Nekem Nicole olyan mint ha a húgom lenne.Két és fél éve ismerem.Amikor ti nem voltatok itthon szinte minden nap együtt voltunk.Mentünk ide-oda vagy csak át egymáshoz.Szerintem nagyon kedves,odaadó,önzetlen,őszinte és aranyos lány.-mondtam.
-Dani én ezt mind megértem.Ha te mondod biztos így van, de tudod, hogy nehéz más lányokban megbíznom.Te is tudod, hogy Amanda mit tett velem.

*Visszatekíntés,Harry szemszöge*

2012.12.26.
Most értem haza Louistól, ugyan is tegnap ünnepeltünk.Amanda nem tudja, hogy nála vagyok.Gondoltam meglepem így karácsony után egy nappal.A fa bent állt a nappaliba gyönyörűen feldíszítve.Hoztam a kedvenc borából egy üveggel.Este 8 óra van.Lehet már alszik.Fentről nevetést hallottam.Biztos itt van valamelyik barát nője.Már két éve együtt vagyunk.Nagyon szeretjük egymást.Tudom, hogy még csak 18 vagyok és ő is, de azért gondoltam meglepem.Ugyan is ma szeretném megkérnie a kezét.Ezért is vagyok öltönybe és egy szár rózsával a kezembe.amibe el van rejtve a gyűrű.A kanapéra ültem.
-Engedj el.-hallottam meg szerelmem csilingelő nevetését.A lépcső felől lépteket hallottam,ahogy odakaptam a fejemet a látványtól hányingerem lett.A szívem összetört és a lelkemben olyan érzés tört fel mint ha lerombolták volna azt amit én eddig felépítettem.Egy pasi karjaiban volt aki legalább 2 évvel idősebb nála.A férfi csak bokszert viselt Amandán pedig gondolom az ágy társa inge volt.
-Vadmacska voltál ott fent.-csókolta meg a fiú.Nem tudtam megszólalni a fájdalomtól.A pasi rám nézett és megállt.Amanda egyből rám kapta a tekintetét és kikerekedett szemekkel kipattant a férfi karjaiból.
-Azt hittem csak holnap jössz haza édesem.-nézte a talajt.
-Ne szólíts így.És azért mert azt mondtam az azt jelenti, hogy te mással henteregj az ágyunkba?-kiabáltam.Nagyon felhúzott.
-Ne kiabálj vele.-üvöltött a srác.
-Te inkább fogd be.-mutattam rá.
-Harry kérlek,félreérted.-mentegetőzött Amanda.
-Hogy lehet azt félreérteni, hogy "Vadmacska voltál odafent".-utánoztam a barátját.
-Tudod,most jössz haza két hónap után és én már nem bírtam.-akadt ki a volt barát nőm.
-Ezt nem hiszem el,nem lett volna egyszerűbb ha szakítasz velem?-kérdeztem.-Ne is válaszolj.-kiabáltam.A földhöz vágtam a bort és a rózsából kivettem a gyűrűt és a virággal együtt Amanda kezébe nyomtam.-Boldog karácsonyt.-ez volt hozzá az utolsó mondatom és ki is léptem a lakásból.Elmentem a legközelebb boltba és vettem egy üveg vodkát.Elmentem a parkba,leültem egy padra és meghúztam az üveg tartalmát.Marta a torkom az alkohol.Emlékszem anyu évekkel ezelőtt azt mondta, hogy legyek óvatos mikor a szerelem eljő.Én az voltam.Most, hogy mindennek vége nincs mit mondani.Elment és oly könnyen nyert.Hát menjen remélem mindenkinek elmondja, hogy mit művelt azzal az emberrel aki két éven át szerette,tisztelte és mindent megadott neki.Boldog voltam és most a szívem összetört,egy nagy sebhely tátong rajta.Kiszeretni valakiből nehéz.Bedőlni az árulásának rosszabb.Úgy vélem mindenre amire szükségem van az ott volt benne.Bizalom a szerelmbe,és szavakba építve.Megittam az egész üveget és alig bírtam járni.Elmentem a közös házunkhoz és csengettem.Louis nyitott ajtót és pedig szó szerint beleestem a karaiba.Alig bírt megtartani.
-Fiúk,segítsetek.-kiabálta.Mindenki kijött és leültettek a kanapéra.A könnyeim csak úgy szivárogtak le az arcomon.Mindent elmondtam nekik.Ők nyugtatgattak.Három hónapon át csak nyugtatóval és altatóval voltam képes aludni.Aztán elhatároztam , hogy engem senki nem verhet át többet és ugyan azt fogom tenni minden lánnyal mint amit Amanda velem tett.

*Visszatekintés vége,Dani szemszöge*

-Harry az már régen volt.Túl kéne lépni rajta.Csak adj egy esélyt Nicolenak.Nem azt mondom, hogy legyél belé szerelmes.Barátként adj neki egy esélyt.-simítottam kezemet a hátára.
-Dani.Colette nagyon szép lány és tudom, hogy beletudnék szeretni de épp ezt nem akarom.Tudom, hogy megint csalódni fogok.-tárta szét karjait.
-Megérkeztünk.Adj neki egy esélyt.-mondtam határozottan.
-Rendben.-sóhajtott.Elővette kulcsait és beléptünk a házba.-Hol van Colette?-kérdezte.
-Kicsoda?-nézett rá Louis.
-Nicole.Én Colettenek fogom hívni.-mosolygott.
-Szobájába.-mutatott az emeltre Liam.

*Nicole*

Mióta hazaértünk kicsit lenyugodtam.A szobámban fekszek az ágyamon és a plafont bámulom már fél órája.Folyton Harry szavai csengenek a fülemben:"Remélem hamar kiesel, mert nincs kedvem minden nap a fejedet nézni.Különben se bírlak és még, hogy veled egy lakásban lakni.Ajánlom, hogy húzd meg magad és ne nagyon gyere ki a szobádból,nem akarlak látni.,,De még mindig nem tudom mit követtem el.Megállás nélkül folytak le a könnyeim azért amiért megbántott.Legszívesebben kiabálnék és őrjöngenék, de semmi értelme nem lenne.Inkább csöndben maradok és nem szólok semmit.Halk kopogást hallottam az ajtómon.

-Gyere.-mondtam.Egy nem várt személy lépett be.Harry.-Ha azért jöttél, hogy megint elküldj a francba akkor akár ki is mehetsz.Felfogtam, hogy nem bírsz és nem akarsz velem egy légtérben lenni.Ne aggódj holnap keresek valami lakást és el is költözök.-ültem törökülésbe.

-Figyelj Colette.-csukta be az ajtót.Colette???Már becézget is?-Ha kíváncsi vagy arra, hogy miért vagyok ilyen akkor elmondom.-ült le az ágyamra.Én csak bólintottam és hallgattam ahogy mesél.Tényleg bunkó volt a lány, de én nem akarok Harrytől semmit csak barátságot.

 

*Harry*

 

Leültem az ágyára és mindent elmondtam neki.Még mindig fáj a visszaemlékezés de tudnia kell az igazat.Ő figyelmesen végig hallgatott.Egyszer sem szólt közbe.

-Érted már?-néztem rá.

-Igen, de nem értem, hogy velem miért vagy ilyen.Nem akarom, hogy belém szeress.Azt szeretném, hogy legyünk olyan jóba mint a többiekkel.Egyikünknek se jó az ahogy most állunk.-mosolygott.

-Igazad van.Akkor barátok?-nyújtottam felé a kezem.

-Barátok.-mondta,de ahelyett hogy kezet ráztunk volna ő megölelt.Váratlanul ért de visszaöleltem.

-Gyere menjünk le.Biztos mindenki örülni fog, hogy kibékültünk.-álltam fel.Ő is így tett és lementünk a többiekhez.

-Egy lépcsőn jöttetek le és senki nem halt meg?-vigyorgott Louis.

-Nem.Mindent megbeszéltünk és van egy húgom.-mosolyogtam.

-Bizony.-huppant le a többiek közé Nicole.

-Nagy előre lépés tesó.Örülök neki.-ölelt meg Liam.