-Jó reggelt.-mosolyogtam rá kedvesen.Ő csak bólintott és belekortyolt a kávéjába.Erre nem igazán figyeltem.Csináltam magamnak egy szendvicset.Gyorsan megettem és leültem Harry mellé a kanapéra.Fogta magát és arrébb ült.
-Na jó.Neked mi bajod van velem?Nem ártottam ellened semmit.-akadtam ki.
-Te vagy a bajom és a puszta létezéseddel ártottál nekem.-nézett rám mosolyogva.Ezzel a két mondattal nagyon megbántott.Nem csináltam semmit sőt még nem is beszéltünk és már is lekezel.Amúgy is eléggé érzékeny típus vagyok.Éreztem ahogy legördül egy könnycsepp az arcomon.Felvettem a gitárom féloldalasan a hátamra és kiszaladtam a lovardához.Amikor a kertbe értem a fiúk nevetése elhalkult.Ahogy elfutottam mellettük éreztem, hogy valaki megfogja a csulóm és magafelé fordított.
-Prücsök mi a baj?-nézett rám aggodó tekintettel Liam.
-Kérdezd meg a köcsög haverodat.Most hagyj.Kérlek.-kiabáltam könnyekkel teli arccal.Kitéptem a kezem bátyám szorításából és futottam tovább.Felnyergeltem dreamet,felszálltam rá és már vágtattam is a végtelenbe.Ahogy kivágtattam a pusztára az ég fekete volt.Dörgött és villámlott.Ilyenkor nem szerencsés sík területen lenni.Nem érdekelt,tovább vágtattam.Találtam egy fát és mire odértem már csak szakadt az eső és dörgött az ég, de villámlás nem volt.Ennek nagyon örültem.Szeretema viharokat nézni de igazából félek tőle.Leültem a fa tövében és hagytam , hogy lovam legeljen.Levettema hátamról a gitárt és az ölembe fektettem.Liam tuti aggódik.Ismer és tudja, hogy félek a viharban.Tuti már szívrohamot kapott, hogy hol vagyok.Gondoltam kikapcsolom a mobilom, hogy ne zavarjon senki.Elkezdtem pengetni a húrokat.A zene szövege csak úgy omlott belőlem.Úgy érzem írtam egy dalt.Ahogy abba hagytam a gitárt magam mellé tettem és gondolkoztam.Miért?Miért ilyen velem.Megértettem amit Liam elmondott nekem de én nem akarok semmit se Harrytől, csak azt szeretném, hogy olyan jóban legyünk mint a többi fiúval.Olyan nagy baj ez?Hátamra vettem a hangszerem és visszaültem a lovamra.Lassan lovagoltam.Az eső még esett és a szél is feltámadt.Pont jó alkalom a vágtatásra.Hát neki iramodtam.A hajam a hátam mögött lobogott és csak suhantunk a messzeségbe.
Amikor körübelül két óra vágtatás után megálltunk elővettem a telefonom és bekapcsoltam és hát tuti aggódnak, mert ezt mutatta:
Nem fogadott hívások:
76 Liam
52 Zayn
65 Louis
62 Niall
Üzenetek:
4 Liam
7 Louis
4 Niall
5 Zayn
Mindegyikbe az állt, hogy hol vagyok,adjak valami életjelet stb...Milyen meglepő, hogy Harry pont leszarja, hogy élek e.Hiszen ő mondta, hogy már a puszta létezésem zavarja.
*Liam*
-Prücsök,mi a baj?-néztem rá aggodó tekintettel.
-Kérdezd mega köcsög haverod.Kérlek hagyj most Liam.-kiabálta könnyekkel teli arcal és kitépte kezét az enyémből.A szívem összeszorult attól, hogy sír.Sosem szerettem ha sír.Harry bántotta volna meg ennyire?
-Mi történt?-nézett rám értetlenül Louis.
-Nem tudom, de most megfolytom a göndör galambunkat.-dühödtem fel.-Harry.-üvöltöttem teli torokból.
-Úrsiten.Ideges lehetsz.Még sose hallottalak kiabálni.-rezzent össze Niall.
-A húgomért mindent.Az istenért már.Harry.-kiabáltam megint a nevét.
-Szólitottál?-szögdécselt ki a kertbe.
-Mit mondtál Nicolenak?-kiabáltam.
-Haver.Te tudsz kiabálni?-mosolygott.
-Igen tudok, de mit csináltál vele?-vettem lejebb a hangerőt.
-Semmit.Csak már idegesítő volt.-rántott vállat.
-Miért?Nem is csinált semmit.-csaptam a homlokomra.
-Hát mert.Tudjátok mi a helyzet és zavar, hogy egy fiatal lánnyal kell egy fedél alatt laknom.-válaszolta.
-Tudjuk jól Harry, de sírva kérlek basszameg minek kellett megbántanod.Olyan törékeny és érzékeny.Ő csak barátkozni akart veled.Semmi mást.-kezdtem megit kikelni magamból.
-Liam..te..te.. csúnyán beszéltél.-dadogott Zayn.
-Tényleg.Ne haragudjatok.-hajtottam le a fejem.-Szóval,akkor mit mondtál neki?Szó szerint ismételd meg.-kértem.
-Azt, hogy ő a bajom és a puszta létezése zavar.-hátrált két lépést.
-Harry Styles..Te teljesen hülye vagy?-néztem rá.-Várjunk.Valahol már hallottam ugyan ezt a mondatot.Meg van.Apu ugyan ezt mondta neki amikor itt hagyott minket.-szomorodtam el.Erről még nem is szóltam a fiúknak.
-Hogy mi?-kérdezték egyszerre.
-Gyertek elmesélem.-mondtam de az ég már fekete volt és villmlott,dörgött.Tudom, hogy ilyenkor Nicolet a legjobb egyedül hagyni, de féla vihartól és nem akarom, hogy baja essen.Bementünk és leültünk a kanapéra.-Szóval,Tom csak nevelőapánk de apunak hívjuk , mert már 9 éve a család tagja,felnevelt minket.Anyut boldoggá tette és minket is.Úgy kezelt engem és Nicolet mint ha a sajátjai lennénk.Úgy kezdődött az egész, hogy apu sokat dolgozott és soe foglalkozott velünk.Nem szeretett minket.Születésnapunkkor,névnapunkkor,karácsonykor sose köszöntött fel minket,nem vett ajándékot,semmit nem törődött vele.Ezt anyu nem vette észre mert ugye apu keveset volt itthon ezért nem látta mit csinál velünk.Egyik este amikor Nicole és én voltunk itthon nagy vihar volt és ugye Nicole nagyon fél a viharoktól este átment sírva apuhoz, hogy befeküdjön mellé de apu finoman elküldte melegebb éghajlatra.Nicole a lépcsőn sírt.Arra keltem fel, hogy apu erősen bevágta maga mögött az ajtót és Nicoleal kiabált.
2004,január 25.
-Te mocskos gyerek.Halgass már.-hallottam meg apu mély üvöltő hangját,majd egy nagy csattanás.Gondolom megütötte Nicolet.A húgom egyre keservesebb sírását hallottam.
-Mi a bajod velem?Mit ártottam neked?-kérdezte agadozva a húgom.
-Te vagy a bajom.A puszta létezéseddel ártassz nekem.-kiabálta apu teli torokból és még egy csattanás de ez nem pofon volt.Olyan hangja volt mint ha övszíjjal ütötte volna meg.Nekem se kellett több azonnal feltéptem az ajtót és rákiabáltam apura.
-Hagyd békén.Hozzá ne merj érni.-löktem arrébb apámat és Nicolet ölelő arjaimba zártam.
-Te hiányoztál.A másik kölyök.-nevetett fel ördögien.Megemelte fléma kezét.Ütni akart de nem hagytam magam.Megfogtam a kezét és a háta mögé csavartam.Megfordult és felpofozott.Nem hagyhatom, hogy tovább keserítse a családom életét.Muszáj megvédenem a szeretteimet,apu pedig nem tartozott közéjük.Hátrébb löktem és ráugrottam.A földön kötöttünk ki.
-Nicole.Hívd a rendőrséget.911-kiabáltam kistestvéremnek aki még mindig sírt.Apunak a két kezét a padlóhoz szorítottam.
-Ha..haló.-próbált beszélni a könnyeitől.-Az apukám rám és a testvéremre támadt.Kérem segítsenek.Nagyon félek.-ölelte mgaához még szorosabban a maciát.-10 éves vagyok a testvérem 14.-mondta.Lediktálta a címünket és letette a telefont.-Azt mondták 5 perc és itt vannak.-lépett mellém.
-Menj és várd meg őket a kapuban.-kiabáltam, mert aput már elég nehezen bírtam a földön tartani.Nicole tette amit mondtam.Pár perc múlva hat rendőr szaladt fel a lépcsőnkön.
-Engedje el.Biztonságban vannak.-fogta meg a vállam az egyik.Elengedtem apámat és megbilincselték.Miután elvitték aput Nicoleal bementünka szobámba és megpróbáltam elaltatni.Nem sikerült.
-Liam.Fáj és ég a hátam.-sírta.Óvatosan felemelte a pizsama felsejét és egy csúnya síros övszíj nyoma díszelgett a hátán.Behoztam az elsősegély dobozt.Lefertőtlenítettem és bekentem kenőccsel.Énekeltem neki majd szép lassan álombasírta magát.
2004.február 3.
-Kiskorú testisértése miatt és kiskorú veszélyesztetése miatt 9 év letöltendő börtön.-mondta a bíró.
-Ezt még megbánjátok nyavajások.-kiabált nekünk apu.
-Nyugi kicsikéim.Nem lesz semmi baj.Vigyázok rátok.-ölelt át minket anyu.-Nem tudom, hogy nem vettem észre, hogy milyen férfival éle együtt.-bosszankodott anyu.
*Visszatekíntés vége*
-Aztán anyu fél év múlva ismerte meg Tomot.Először csak randizgattak majd összejöttek és hozzánk költözött.-fejeztem be a történetet.
-Anyám...Ez dúrva.-meredt maga elé Louis.
-Na és most felhívom Nicolet.-mondtam és elővettem a telefonom.Tárcsáztam de kivolt kapcsolva.Ezt megismételtem még 74x de semmi.Louis,Niall és Zayn is próbálkoztak.Aztán sms-t írtunk hát ha meglátja.A vihar még mindig tomblot bár már csak esett.Két óra várakozás után már em bírtam tovább.
-Hol lehet?Lehet valami baja van és valahol fekszik egyedül-járkáltam a nappaliba.
-Liam, ne aggódj.Mi is féltük.Nemsokára hazajön.-ölelt át Louis.Pár perc múlva nyílt a kertajtó.
-Úristen.Jól vagy?-rohantam Nicolehoz és szorosan megöleltem.Csurom vízes volt de most ez érdekelt a legkevésbé.Ő is szorosan átölelt majd mindenki még Harry is (!!!)megölelt minket így egy nagy család ölelés lett belőle.
*Harry*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése