*Chapter21-Two more lonely people*

 

A nagy zöld lombkorona alatt ülve a szavak csak úgy elhagyták a tollamat s 5 perc múlva azt vettem észre, hogy kész az új dalom. A tartalma szomorú és megrázó de én is szomorú és zaklatott vagyok. Nem merem elmondani Liamnek ,mert akkor sehova nem engedne el testőr vagy valaki nélkül. Nekem szükségem van néha magányra, hogy tudjak gondolkodni ahogy a többi embernek is szüksége van ezekre a dolgokra. Ölembe vettem a gitárom és eljátszottam a dalt. Akárhányszor énekeltem el mindig Harryn gondolkodom és azon, hogy ma mi történt velem. Felfoghatatlan. A könnyek újra átszántották az arcomat. Amióta többet sírtam, mint 18 év alatt. Hiba volt ideköltöznöm. Sőt , haza is megyek és majd onnan járok be. Otthon mindig biztonságban voltam semmi nem történt velem. Háromhavonta egyszer sírtam. Otthon minden tökéletes volt, kivéve, hogy a testvérem nagyon hiányzott. Most, hogy visszakaptam még is menekülök, mert nem érzem magamat itt biztonságban. A fiúk próbálnak védeni de ha nincsenek ott nem tudnak mit tenni mint ma. Felvettem mindent a földről és a szobámba indultam. A szekrényből mind a 4 bőröndöt kivettem. Könnyes szemekkel pakoltam a dolgaimat. Fájó szívvel szedtem le a képeket a falról visszahelyeztem őket a kartondobozba és levittem az ajtó elé. A táskámba elraktam azt a képkeretet amiben rólam és Harryről van fotó a többit a kézi poggyászba. Mindent elpakoltam így az összes bőröndöt levittem a dobozhoz. Az ágyat úgy hagytam. Mindent bepakoltam a kocsiba már csak a búcsú volt hátra ami a legnehezebb. Sajnálom, hogy nem tudok tőlük szemtől szemben elköszönni de akkor biztos nem engednének el és úgy érzem, hogy nekem most ez a legjobb. A srácoknak írok egy levelet. Valószínű, hogy eljönnek majd értem de én ne fogok visszajönni. Az egyik fiókból kivettem papírt és tollat majd a dohányzóasztal elé térdeltem. Nem tudtam mit írni de nem húzhatom az időt, mert a végén lebukok.

,, Kedves Mindenki!

 Nagyon sokat gondolkodtam s rájöttem, hogy nem maradhatok itt tovább. Én más vagyok, mint ti. A versenyt folytatom és Zayn, kérlek majd írj vagy hívj, hogy mikor próbálunk. A dolgok nem úgy alakultak ahogyan azt elterveztem. Mióta itt vagyok többet sírtam, mint eddig valaha is. Tegnap is történtek dolgok amik felzaklattak. Először is este mikor jöttem volna haza majdnem megerőszakoltak de egy srác ( James McVey) megmentett és hazahozott. Mindegyikőtöket hívtam de kivoltatok kapcsolva, ha ez a fiú nem jön akkor lehet már nem élnék, nem lennék itt vagy akármi. A történtektől felfordul a gyomrom és nem tudom feldolgozni. Ő próbált nyugtatni de nem sikerült neki. Másodszorra pedig azt a fiút akit szeretek tegnap más lánnyal hentergett. Nem bírom tovább. Hazamentem. Vigyázzatok magatokra. Hazza, neked meg sok boldogságot Taylorkával….!!!!! A kapcsolatot szeretném veled továbbra is tartani, mert tudjátok, hogy nagyon szeretlek titeket. Ti vagytok a második családom. Köszönök nektek mindent amit eddig tettetek értem.

xx.Nicole <3 !”

 

A papírra egy könnycsepp is került. A párnámra tettem és az autómhoz siettem és elmentem. A kocsiban uralkodtam magamon, hogy ne sírjak nem szeretnék balesetet okozni a figyelmetlenségem miatt. Amikor megláttam a Wolverhampton feliratot a gyomrom összeszorult. A szívem azt súgta, hogy forduljak meg és menjek vissza. Valljak be neki mindent. Az eszem ennek az ellenkezőjét tanácsolta, nehogy visszamenjek csak még jobban összetöri a szívem és ő már Taylorral van. A házunknál leparkoltam, mindent felvittem a szobámba persze halkan. Kipakolni nem volt kedvem ezért ruhástul befeküdtem az ágyba. Már 24 óra van. Nem csodálom, hogy elfáradtam.

 

 *Dani*

 

 

Fél 10 körül indultunk a fiúkhoz. Hozzájuk érve csend volt. Biztos alszanak. Liam leült a tv elé én pedig az emeletre indultam. Felakartam ébreszteni az én drága barátnőmet. Halkan nyitottam ki az ajtót de a szoba üres volt. Semmi nem volt benne a bútorokon kívül. A képek nem voltak a falon se Nicole cuccai a szekrényekbe. Kétségbeesetten néztem körbe a szobába amikor megpillantottam egy papírt a párnán. Elkezdtem olvasni, a végére érve sírva szaladtam Liamhez.

- Liam. - sikítottam és lerohantam a lépcsőn.

- Mi a baj szerelmem?- kérdezte aggódóan.

- Ni-Nicole.- nyomtam kezébe a levelet.

 

 *Liam*

 

 Elolvastam hangosan amit a húgom írt és ideges lettem.

- Miért ment el szó nélkül?- vertem le idegesen egy vázát a polcról. – Harry.- üvöltöttem és felrohantam. Dani utánam jött nehogy kárt tegyek benne. Hiszen tudjuk, hogy ő az egyik ok amiért elment. Nicole szerelmes belé de ő mással volt. Feltéptem az ajtót és Taylorral feküdt az ágyba.

- Mi van?- ült fel kómásan.

- Nicole elment.- ordítottam.

- Mi?- meredt maga elé. Felállt, felvett egy boxert és nadrágot. A kezébe adtam a papírt.

 

 *Harry*

 

 Tátott szájjal olvastam a sorokat. Ideges lettem.-Taylor menj el .- néztem a lányra. Ő némán felöltözött és elment. Ez fura volt tőle, hogy nem kezdett hisztizni de most nem tudok erre gondolni. Leültem a nappaliban lévő kanapéra és a kezemben szorongattam a lapot. Újra és újra olvastam. Nem akartam elhinni. Reméltem, hogy ez csak egy rémálom de akárhogy is csipkedtem magam nem keltem fel. Mindenki megjött és elolvasták Colette üzenetét. Elmeséltem neki, hogy találkoztunk a parkba aztán idegesen elrohant és amikor hazaértem Jamessel ültek a kanapén. Colette sírt a fiú pedig nyugtatta. Elmondtam azt a sztorit amit nekem meséltek, hogy mi történt a sikátorba és azt is, hogy James elvitte lefektetni én pedig Taylorral lefeküdtem. Aztán, hogy Colette hallottam énekelni egy szomorú dalról aztán aludtam. A lányok mind zokogtak alig lehetett megnyugtatni őket. A fiúk idegesek és szomorúak voltak.

- De ki az a fiú akiről írt? Akit mással látott. Esküszöm megölöm amiért ő az egyik oka annak, hogy Colette elment.- szorítottam ökölbe a kezem.

- Haver te egy akkora seggfej vagy .- ütött tarkón Louis. Mindenki a fejét rázta. Nem értem őket, semmit nem értek. Colette elment ők pedig nem mondanak semmit.

- Elkell mennem érte. Visszahozom .- álltam fel.

- Harry ne!Nem hozhatod ide erőszakkal .- húzott vissza Dani. Igaza van, nem hozhatom el őt úgy , hogy nem akarja. Felálltam és beleütöttem egyet a falba ami ennek hatására megrepedt. A kezem fájt, de nem érdekelt. Sokkal jobban érdekel, hogy mi van Colette-el. Jól van e? Épségben hazaért? Sok ehhez hasonló kérdés cikázott az agyamba.

- Srácok. Ha kipihentük magunkat és felfogtuk a dolgot akkor sokkal könnyebb lesz ezt megbeszélni. Írok Colettenak, hogy ma 12-re legyen a próbaterembe aztán elmegyünk hozzá. A próbára ti nem jöhettek csak Liam és Dani. –mutatott a két emberre Zayn. Majd mi megbeszéljük vele. Mindenki beleegyezett, nagy nehezen én is.

 

 *Nicole*

 

 Reggel hétkor már fent is voltam. Szokatlan. Láttam, hogy jött egy sms-em Zayntől így megnyitottam.

,,Szia kicsi!

Ma 12-re legyél a terembe. Liam és Dani is jön. A többieknek nem engedtem.

xx.Zayn!”

Akkor még van három órám az indulásig. Felvettem a lovagló ruhámat és a gitáromat a hátamra. Felnyergeltem Dreamet majd kivágtattam vele. Jó érzés volt újra lovon ülni. Így tudok gondolkodni és kiszellőztetem az agyam. A pusztán lévő nagy fához mentünk. Leültem és az új dalomat kezdtem énekelni ami Harryről szól.

 

Two More Lonely People

 

I need to feel your heartbeat
When you say you love me
I don't want to hear it
If it's something that you don't mean

If I had to leave you now
There would be an empty space
It doesn't matter any how
You can take your things
And go your own way

And there's two more lonely people
In the world tonight
Baby, you and I
Are just two more lonely people
Who gave up the fight
Yeah, wrong or right
Well you know my heart is aching
You don't have to break it
If love don't change your mind
Then there's two more lonely people tonight

I don't want the pictures
I don't want your sympathy
We don't have to be friends
We don't have to be enemies

In my head I break it down
And I'm absolutely sure
That you and I could work it out
Or we could kill the lights
On what we had before

And there's two more lonely people
In the world tonight
Baby, you and I
Are just two more lonely people
Who gave up the fight
Yeah, wrong or right
Well you know my heart is aching
You don't have to break it
If love don't change your mind
Then there's two more lonely people

Well, we got something special
That should be enough
Nothing is predictable
When it comes to love
Maybe lately baby
It's been a little rough
But if you walk away tonight

We'll be two more lonely people
In the world tonight
Baby, you and I
And just two more lonely people
Who gave up the fight

And there's two more lonely people
In the world tonight
Baby, you and I
And just two more lonely people
Who gave up the fight
Yeah, wrong or right
Well you know my heart is aching
You don't have to break it
If love don't change your mind
Then there's two more lonely people tonight

 

Ahogy elénekeltem újra eleredtek a könnyeim de gyorsan letöröltem őket. Ha már hazajöttem ahol mindig boldog voltam akkor most nem tölthetem azzal a mindennapokat, hogy sírok. Visszaültem a lovamra és haza vágtattam. Anyuék már fent voltak. Elmeséltem nekik MINDENT! Nem félek, hogy ők majd nem engednek el sehova. Ők nagyon megértő és együtt érző szülők. A legjobbak. Anyuék figyelmes hallgatták végig a mondandóm és megöleltek. Tudják, hogy egy ölelés néha többet mondd minden szónál.

- Szerintem Harry azért tesz ilyeneket, mert nem tudja mit érzel és ezért nem tudja mire vélni a viselkedésed .-ecsetelte anyu.

- Édesanyádnak igaza van Nicole. Szerintem el kéne neki mondanod, hogy mit is érzel valójában iránta, hogy ő neked több ,mint barát. Nézz ránk .- mondta apu és megölelte anyut .- Ha én annak idején nem mondtam volna el anyádnak azt, hogy szeretem akkor most nem lennénk itt és ti se lennétek. Tudom, hogy nehéz de megkell tenned. – ölelt át apu.

- Köszönöm, hogy megértetek és segítetek. Viszont hazaköltöztem és itt maradok. Nem szeretnék visszamenni. Nem akarom látni, hogy Taylorral van. Nem bírnám ki. –kérleltem őket.

- Kicsim ez a te otthonod is. Addig maradsz ameddig csak akarsz. Remélem megtudjátok ezt beszélni és újra a fiúkkal leszel. Ne érts félre nagyon hiányoztok a testvéreddel de ott a barátaiddal lehet és azzal az emberrel akit szeretsz .- simogatta meg anyu az arcom.

- Köszönöm .- mondtam és a nyakukba borultam. Gyorsan megreggeliztem majd lezuhanyoztam, felöltöztem,megcsináltam a hajam és a sminkem és már útra is keltem.