*Chapter27-Studio*

Mikor felkeltem azt hittem, hogy szétrobban a fejem. Muszáj mennem felvételre így lezuhanyoztam, felöltöztem és bevettem egy fájdalom csillapítót. Felvettem a kabátom , mert már eléggé hideg van. Beültem a kocsiba és elindultam a stúdióba.

 A Two More Lonely People-t vettük most fel. Simon hozott nekem kávét. Mikor összeraktuk az alapot közben iszogattuk a meleg koffeintartalmú italt. Amikor a dal alapja megvolt beálltam a hangszigetelt helyiségbe. Felvettem a  fejhallgatót és a mikrofon elé állt. Vártam amíg Simon int, hogy kezdhetem majd belekezdtem a dalomba. Nagyon jól sikerült. Meghallgattam és nekem is nagyon tetszet. Mikor végeztünk indultam is fotózásra. El már a kapu előtt várt. Bementünk és most közös fotókat fogunk csinálni. Ránk adtak bikinit és úgy pózoltunk aztán pedig estélyi ruhában, otthoni öltözetben és sima utcai kollekcióban. Sokat hülyéskedtünk fotózás közben. Nagyon jól éreztem magam. Két órát vett igénybe a pózolásunk. Amikor itt is végeztünk beültünk az autómba és elmentünk felvenni Danit majd Pezzt. Emma ma sajnos nem ér rá. Elmentünk a plázába vásárolgatni egy kicsit. Megvettük a fiúk ajándékait. Ha már itt voltunk néztünk persze a családtagjainknak is valamit. A lábunkat lejártuk így hazamentünk. Ledobtuk a cuccokat és rendeltünk kínai kaját majd beraktunk egy csöpögős romantikus filmet ami a Felhők Felett 3 méterrel volt. Imádjuk ezt a filmet. Persze a végén már mindenki sírt. Kivettem a filmet a lejátszóból és megszólalt a telefonom. Odaszaladtam az asztalhoz és megnéztem ki hív.
- Liam. – sikítottam.
- Szia prücsök. – hallottam a hangján, hogy nevet. – Várjál. Kihangosítalak. – mondta. Én is így tettem. Leültem a lányok közé.
- Sziasztok csajok. – kiabáltak bele egyszerre a fiúk.
- Sziasztok. – mondtuk mi is egyszerre.
- El, nagyon hiányzol. Gyertek Skypera. 2 percet kaptok. – mondta Louis és letette. Felsprinteltem a szobámba. Lehoztam a laptopot és letettem a dohányzóasztalra. Beléptem Skypera és hívtam Liamet.
- Pezz. – hajolt bele a kamerába Zayn.
- Szia édes. – kuncogott Perrie.
- Mi újság? – kérdezte Harry.
- Semmi. Ma felvettük az első dalom, vásároltunk és El-el fotózáson voltunk. Ja és tegnap kicsit kirúgtunk a hámból. – nevettem fel.
- Melyik volt az első? – kérdezte izgatottan Niall.
- A Two More Lonely People. – rántottam vállat. – Veletek mizu? – néztem a kamerába.
- Semmi, koncert, aláírás osztás és holnap interjú aztán városnézés és megyünk tovább Ausztriába. – mászott Niall hátára a testvérem.
- Hiányoztok. – biggyesztette le a száját Dani.
- Ti is nekünk csajok. Nélkületek nem ugyan olyan. – váltott szomorúbb hangnembe a bátyám.
- El ha hazamegyünk akkor majd este… - kacsintott Louis.
- Fúj már. Undi vagy. – lökte le az ágyról Harry. –Amúgy is. Miért csalsz meg? – emelte fel a hangját ilyen plázacicásra.
- Bocs, de nekem El a mindenem. – ölelték meg egymást. Még beszélgettünk aztán Paul mondta a srácoknak, hogy aludjanak, mert holnap korán kelnek. Elköszöntünk tőlük és kikapcsoltuk a gépem. Nálunk még csak este 7 van. Náluk már 11. Fogalmunk se volt mit csináljunk így inkább összeállítottuk a 26. – ai karácsonyi menüt. Danival mi csináljuk a húslevest. Perrie és El pedig a rántott húst és a rizst. Emma nem volt itt de rá osztottuk azt, hogy velem csinál palacsintát. Megbeszéltük, hogy ugye bár a fiúk december 12.-én jönnek. 22. – én elmegyünk megvenni a karácsonyfát és másnap feldíszítjük aztán Szenteste mindenki megy a családjához. Ahogy ezt kitárgyaltuk meg is jött Emma. Elmesélte, hogy nagyon fárasztó napja volt. A rajongók letámadták és nem bírt elszabadulni. Mindenki felment a szobájába. Szembe ültem a falammal és a képeket kezdtem el nézni amik az ágyam fölött vannak. Hiányoznak már most. Nagyon nehéz lesz nélkülük ez a hosszú idő. Majd a lányokkal eltereljük egymás figyelmét és remélem a munka is segít, mert nem szeretnék minden nap sírva lefeküdni.  Gondoltam bekapcsolom a tévét. Úgy is régen használtam. A Scooby Do ment. De imádom ezt a mesét. Sokat nevettem rajta és izgultam,gondolkodtam, hogy ki is lehet a bűnös. Ez lekötött így merültem álomba.

*Harry*

Reggel az ébresztőórám idegesítő csörgése zavarta meg édes álmomat amiben Colette is benn volt. Már most hiányzik, de bele kell törődnöm. Felöltöztem és kimentem a konyhába inni egy kávét. Hozzá ettem két szendvicset és már kész is voltam. A fiúk is felébredtek és elkészültek. Mehetünk interjúra. A szálloda előtt már várt minket Paul. Beültünk a fekete kisbuszba és indultunk a helyszínre. Megvártuk amíg felkonferálnak minket majd mosolyogva és integetve mentünk be. Leültünk a kanapéra és vártuk a műsorvezető Eve kérdéseit.
- Nos, fiúk. Úgy hallom, hogy ma vagytok utoljára Ausztráliába. Mint láthattuk nagyon sok lány örült nektek. A szállodát alig tudtátok elhagyni az első nap. A koncert is sikeres volt. – mosolygott Eve.
- Igen, jól látják az emberek. Nagyon szeretjük a rajongóinkat és nem utoljára vagyunk itt. Igaz, hogy holnap már megyünk is tovább de annyira tetszik ez a  gyönyörű város, hogy biztos visszajövünk majd nyaralásra, vagy koncertezni. – kezdte Louis.
- Elmondanátok nekünk, hogy ebben az egy hónapban melyik városokat látogatjátok meg? – kérdezte.
- Persze. – mondtam. - Bécs, Stockholm, Helsinki, Amszterdam, Dublin, Moszkva, Bukarest, Kijev, Roma, Madrid, Rio De Janeiro, Tenerife, Tokyo aztán megyünk haza. – soroltam fel a helyszíneket.
- Hűha, ez sok helyszín. – kerekedtek ki Eve szemei. Mi csak bólogattunk. – Akkor beszéljünk a szerelmi életetekről. Úgy tudom mindenkinek van valakije csak Harrynek nem. Harry miért nincs senkid? – nézett rám.
- Igazából én már megtaláltam azt a személyt akiben megtaláltam azt a valamit ami nekem kell. – mondtam zavartan.
- Akkor? – kérdezte halkan.
- Nem hiszem, hogy viszonozza az érzéseimet. – rántottam meg a vállam.
- Melyik az a lány akinek nem kéne Harry? – csapta össze a tenyereit. Én csak mosolyogtam majd mindenkitől megkérdezte, hogy hogy állnak a párjukkal. Mindenki büszkén felelte, hogy nagyon jól megvannak és szeretik egymást. De jó nekik. Bár csak én is mondhatnám, hogy boldog vagyok Coletteval és szeretjük egymást de ez nem így van. Mi csak barátok vagyunk akik néha áthágják a szabályokat. Csókolóznak, ölelkeznek és néha kézen fogva sétálnak. Néha úgy érzem, hogy ő is érez valamit de ezeket a hülyeségeket gyorsan elkergetem hisz ez nem lehet. Várom , hogy hazamenjünk hiszen akkor a lányok és a fiúk is segítenek nekem meglepni Nicolet. Remélem azon az estén lesz bátorságom elmondani mit is érezek iránta és reménykedem, hogy igen mondd. Mikor végeztünk elmentünk sétálnia városba. Persze a rajongók letámadtak minket de gyorsan végeztünk velük és körbenéztünk. Nagyon tetszik ez a hely. Igaza volt Louisnak , ide vissza kell jönni.

 A repülőúton felhívtam anyut és meséltem neki. Ő is szeretné ha igent mondana nekem Nicole, mert anyu tudja, hogy én nagyon szeretem ezt a lányt és ő a második ember aki iránt így érzek. Az első csalódásom után nem mertem szerelembe esni de ő kiáltotta belőlem ezt az érzést és már nincs menekvés. Belestem és őrülten szeretem.

 Megérkeztünk Bécsbe. Nagyon fáradtak voltunk de muszáj volt aláírást osztani és képeket csinálni. Beszálltunk a  fekete furgonba és a szállodába egyből mindenki az ágyba esett. Otthon egy órával korábban vannak. Még csak este 9. Felhívtam Colettet. Két csörgés után fel is vette.
- Szia. Mizu otthon? – érdeklődtem.
- Szokásos. Ma felvettünk még egy dalt, aztán fotózás,interjú amit megnézhetsz a neten. Rólatok is kérdeztek engem. Átlinkelem twitteren. – mondta.
- Jól van. Kíváncsi vagyok rá. – mosolyogtam – A többiek mi  csinálnak? – kérdeztem.
- Fogalmam sincs. egyedül vagyok itthon. Elmentek bulizni de nekem nem volt kedvem meg időm sincs. Dalt kell írnom. – felelte.
- Sikerült írni már valamit? – ültem fel az ágyon.
- Igen, készen van már. Meghallgatod? – kérdezte izgatottan.
- Persze. – mondtam. Hallottam ahogy elővette a gitárt és énekelni kezdett. A hangjától kirázott a hideg. Csodálatos hangja van. A dal szövege is nagyon tetszett. Csak mosolyogva hallgattam.
- Ne, hogy tetszett? – fejezte be.
- Ez nagyon jó lett. Simon imádni fogja és a rajongóid is. Ügyesen Colette. – dicsértem meg.
- Örülök, hogy tetszik. Viszont most már szerintem megyek aludni, mert holnap ugye stúdió,fotózás. – ásított.
- Jól van. Aludj jól, álmodj szépeket. Puszillak . Jó éjszakát. – köszöntem el tőle.
- Neked is Harry. – tett ő is így. Letettem a telefont és elmentem fürdeni. Jól esett ahogyan a meleg víz feloldott minden stresszt ami a sok repülőzés miatt van.  Megtöröltem magam és felvettem a bokszerem majd bedőltem az ágyba és aludtam.