Sziasztok :)
Tudom, hogy ez most rövid rész lett :(( Bocsi csak nem volt sok időm megírni az írásbeli vizsgám miatt. De a szünetbe is érkeznek részek :)))
Jó Olvasást :) Puszi :)
Reggel arra keltem, hogy a bőröm ég egy érintéstől. Kinyitottam a szemem és csak élveztem a helyzetet. Ahogy eszembe jutott, hogy mi is történik egyből felültem és végig néztem magamon. Csak fehérneműben voltam. Komolyan megijedtem.
- Mit csinálsz itt? – kérdeztem miután mögöttem megláttam Harryt.
- Nem emlékszel?- nézett a szemembe.
- Még is mire kéne?- akadtam ki.
- Hát a buli utáni részletekre. –válaszolta lágy hangon.
- Mi történt Harry?- tártam szét a karjaimat és már szinte kiabáltam.
- Semmi. Te akartad mivel „letámadtál”. – mutogatta az idéző jeleket. – Én viszont nem hagytam. Nem fogom kihasználni a részegséged. –mondta komoly őszinteséggel a szemében.
- H-Hogy mi?- kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, így volt. –mászott ki az ágyamból. Csak egy bokszer volt rajta így csodálhattam tökéletes testét. Felvette a farmerjét és a pólóját majd lassan kiment a szobámból. Az ajtóból még visszanézett aztán becsukta azt. Erőset ütöttem az ajtómba majd a hátamat neki döntöttem és lecsúsztam a földig. Térdeimet felhúztam és két kezemmel a hajamba túrtam.
- Nicole.. Mi történt? Jól vagy? – hallottam meg Louis hangját. Egy szó nélkül felálltam,kitártam az ajtómat és a nyakába borultam. – Kicsike, mi a baj?- tolt el magától és bevezetett a szobámba. Leültünk az ágyra és megszorította a kezemet. – Mesélj. – mondta. Elmeséltem neki a reggeli incidenst és próbáltam felidézni azt amikor már hazajöttünk de sehogy sem sikerült. Louistól kértem tanácsot és elmondtam neki minden bánatomat és boldogságom. Hiányzott már, hogy egy hónapig nem tudott meghallgatni. Ő az én lelki társam és már minden dolgomról tud még ha az nem is a legjobb. Tudom, hogy ő nem fog elítélni csak is segíteni.
- Na jó. Most nagyon figyelj rám kisasszony. – mutatott rám idegesen. –Nem hiszem el, mind a ketten szeretitek egymást csak egyszerűen degeneráltak vagytok. – kiabált.
- Héé… Lou.. Nyugi. – fogtam meg a kezét.
- Bocsi. – ült vissza mellém.
- De gondolkozz már Lou. Nem szeret csak én őt. Ez csak egyoldalú dolog. – piszkáltam a takaróm sarkát.
- Basszus, erről beszélek. Ti vakok vagytok. Gondolkozz el és majd akkor beszélünk. – ment ki idegesen. Sóhajtva hátra dőltem az ágyamon és a két tenyeremet az arcomra raktam. Gondolkodtam azon amit Louis mondott. Lehet igaza van de ez nem lehet. Ő hogyan is szerethetne engem? Teljesen ellentétek vagyunk. Én egy nyugodt lány vagyok aki inkább dalokat ír itthon, mint hogy bulizni menjen. Egyszer volt barátom. Ő neki vagy ezer barát nője volt vagy egy éjszakás kalandjai. Sokat bulizik és pörgős. Nem is illünk össze. Ő más, mint én. Éppen ezért szeretem. Ő különb a többinél. Persze, hogy minden nap gondolok arra, hogy mi lenne ha…. Na igen, de ott van az a „ha”. Nem arról van szó, hogy nem szeretem és nem akarok vele lenni. De igen szeretem és minden vágyam, hogy vele legyek de ő nem így gondolja. Nála mindig is a bombázó cica babák voltak a toppon. Én nem vagyok az. Nincs tökéletes alakom, mű melleim és póthajam. Nem kenek magamra hat kiló sminket és nem követem a divatot. Én nem vagyok sor gyártmány. Nekem megvan a saját magam stílusa és én mindig önmagam vagyok. Sose játszottam meg magam és mindig őszinte vagyok. Nem vagyok tökéletes, hiszen senki sem az. Bárcsak igaz lenne amit Louis mondott. Én lennék a legboldogabb ha így lenne de nem akarom magam hamis ábrándokba kergetni.
*Harry*
Egyszerűen nem értem Colettet. Az éjszaka is csak úgy
megcsókolt aztán ha nem vagyok észnél még le is feküdtünk volna. Persze nem
mint ha nem szerettem volna de nem azt akarom, hogy részegen történjen meg.
Nagyon sok lánnyal voltam már úgy együtt, hogy buliztunk és nálam vagy nála
volt egy éjszaka. Nem szeretném, hogy Coletteval is ez legyen. Ő más mint a
többi. A többi lány nekem közömbös ő viszont nem. Legszívesebben elé állnék és
elmondanék neki mindent de ezt nem tehetem. Ő nem szeret és akkor ezek után
máshogy nézne rám és már nem lennék olyan jóba, mint most. Ezért is kell
lakatot tennem a számra és jó messzire eldobni.
- Szia . – jött be Gemma. Ő sosem kopog csak ha lánnyal vagyok egy szobában. Tőle már megszoktam és csak neki van megengedve.
- Szia. – sóhajtottam.
- Héé.. Mi van? – ült le mellém és megölelt. Tudja, hogy ez mindig segít.
- Colette… - mondtam ki a problémám okozójának nevét.
- Most meg mi történt?- fogta meg két vállam és eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Nem tudom és ez a baj. Amikor hazajöttünk éjszaka lekapott és eléggé vad lett a csók. Nagyon beindult de nem volt semmi. Nem hagytam. Ott aludtam vele é reggel nem emlékezett erre és kiakadt. – tártam szét karjaimat.
- Részeg volt. Nagyon. Szülinapja volt és kiakart rúgni a hámból .- mosolygott.
- Tudom. Éppen ezért nem hagytam, hogy megtörténjen. – bólintottam helyeselően.
- Azta. Részeg volt egy lány és nem feküdtetek le. Nagyon szeretheted. – bokszolt vállba.
- Ha tudnád mennyire. – kuncogtam.
- Akkor meg? Remélem a 3 nap múlva tartandó kis ötletedet nem mondod le. – kacsintott.
- Nem. Az remek alkalom lesz, hogy elmondjak neki mindent. – mosolyogtam. Gemma megölelt és kiment. Nem sokkal később én is kiléptem az ajtómon és épp akkor jött ki a mellettem lévő szobából Colette. Rám nézett majd rögtön leszaladt a lépcsőn. Lehajtottam a fejem és vettem egy nagy levegőt. Én is lementem a mi kis díszes társaságunkhoz és lehuppantam Louis és Zayn közé a kanapéra.
- Mai terv? – nézett körbe Dani.
- Nagyon semmi. – rántotta meg a vállát Pezz.
- Menjünk már valahová. Tök jó idő van. – pattant fel Louis.
- Kicsim, szakad a hó és körülbelül a bokánkig ér. – mutatott ki az ablakon El. Erre mindenki hatalmas nevetésben tört ki.
- Akkor menjünk a parkba. Építünk hó ember, csinálunk hó angyalt és hógolyó csatázunk. –állt fel Zayn is.
- Benne vagyok. – állt a fiúk mellé Colette. Megegyeztünk abba, hogy megyünk így mindenki felöltözött és indulhattunk is. Gyalog mentünk a parkig. Ahogy bementünk a kisgyerekek játszottak a hóban. A nevetésük betöltötte a hatalmas területet. A nagy havas réten elhelyezkedtünk és én lelöktem Liamet a hóba aki magával rántott. Csináltunk hó angyalt és Dani le is fotózott minket. A többiek csinálták a hóembert így beálltunk melléjük. Pezz, Zayn és én a hasát, El Louis és Niall az alját, Dani,Liam,Colette pedig a tetejét csinálta. Emma keresett fa ágakat ami a hó emberünk kezei és orra lesz. Mikor elkészült a csodás mű akkor Louis a kreálmányunk nyaka köré csavarta a sálját és Nicole a sapkáját rakta a tetejére.
- Ő itt HaDaLiElPeNiZaCoEmLo. – mutatta be nekünk Nicole a fagyos embert.
- A micsoda? – nevetett fel Zayn.
- A mi nevünk egybe. – ugrott egyet Colette. Olyan aranyos volt ahogy beleélte magát. Lefotózta és fel is rakta tweeterre. Éreztem ahogy jött az értesítő, hogy megjelölt ugyan is rezgett a zsebembe a telefonom.
- Fiúk a lányok elleni hó csata? – vetette fel az ötletet Emma.
- Oké. – rántotta le a hóba Niall. Mindenki felnevetett de nem tartott sokáig , mert Dani felsikított. Ő is már a hóban volt Liam karjaiban. A lányok egymásra néztek majd futásnak eredtek.
- Most. – kiáltotta Pezz. Nem tudtam miért mondja de biztos rájövök. Abban a pillanatban meg is fordultak és felénk rohantak. Mindenki ráugrott a barátjára és meglepetésemre rajtam Colette landolt. Nevetve értünk földet a hóban.
- Nesze. – kiabálta Louis és Nicole arcába dobta a havat.
- Állj csak meg Tomlinson. –seperte ki a fejéből a havat. Két tenyerébe vett egy rakatnyit és Louis arcába tolta. Már mindenki sírt a nevetéstől. Felálltunk és leporoltuk magunkat. Már mindenki átfagyott így hazaindultunk.
- Szia . – jött be Gemma. Ő sosem kopog csak ha lánnyal vagyok egy szobában. Tőle már megszoktam és csak neki van megengedve.
- Szia. – sóhajtottam.
- Héé.. Mi van? – ült le mellém és megölelt. Tudja, hogy ez mindig segít.
- Colette… - mondtam ki a problémám okozójának nevét.
- Most meg mi történt?- fogta meg két vállam és eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Nem tudom és ez a baj. Amikor hazajöttünk éjszaka lekapott és eléggé vad lett a csók. Nagyon beindult de nem volt semmi. Nem hagytam. Ott aludtam vele é reggel nem emlékezett erre és kiakadt. – tártam szét karjaimat.
- Részeg volt. Nagyon. Szülinapja volt és kiakart rúgni a hámból .- mosolygott.
- Tudom. Éppen ezért nem hagytam, hogy megtörténjen. – bólintottam helyeselően.
- Azta. Részeg volt egy lány és nem feküdtetek le. Nagyon szeretheted. – bokszolt vállba.
- Ha tudnád mennyire. – kuncogtam.
- Akkor meg? Remélem a 3 nap múlva tartandó kis ötletedet nem mondod le. – kacsintott.
- Nem. Az remek alkalom lesz, hogy elmondjak neki mindent. – mosolyogtam. Gemma megölelt és kiment. Nem sokkal később én is kiléptem az ajtómon és épp akkor jött ki a mellettem lévő szobából Colette. Rám nézett majd rögtön leszaladt a lépcsőn. Lehajtottam a fejem és vettem egy nagy levegőt. Én is lementem a mi kis díszes társaságunkhoz és lehuppantam Louis és Zayn közé a kanapéra.
- Mai terv? – nézett körbe Dani.
- Nagyon semmi. – rántotta meg a vállát Pezz.
- Menjünk már valahová. Tök jó idő van. – pattant fel Louis.
- Kicsim, szakad a hó és körülbelül a bokánkig ér. – mutatott ki az ablakon El. Erre mindenki hatalmas nevetésben tört ki.
- Akkor menjünk a parkba. Építünk hó ember, csinálunk hó angyalt és hógolyó csatázunk. –állt fel Zayn is.
- Benne vagyok. – állt a fiúk mellé Colette. Megegyeztünk abba, hogy megyünk így mindenki felöltözött és indulhattunk is. Gyalog mentünk a parkig. Ahogy bementünk a kisgyerekek játszottak a hóban. A nevetésük betöltötte a hatalmas területet. A nagy havas réten elhelyezkedtünk és én lelöktem Liamet a hóba aki magával rántott. Csináltunk hó angyalt és Dani le is fotózott minket. A többiek csinálták a hóembert így beálltunk melléjük. Pezz, Zayn és én a hasát, El Louis és Niall az alját, Dani,Liam,Colette pedig a tetejét csinálta. Emma keresett fa ágakat ami a hó emberünk kezei és orra lesz. Mikor elkészült a csodás mű akkor Louis a kreálmányunk nyaka köré csavarta a sálját és Nicole a sapkáját rakta a tetejére.
- Ő itt HaDaLiElPeNiZaCoEmLo. – mutatta be nekünk Nicole a fagyos embert.
- A micsoda? – nevetett fel Zayn.
- A mi nevünk egybe. – ugrott egyet Colette. Olyan aranyos volt ahogy beleélte magát. Lefotózta és fel is rakta tweeterre. Éreztem ahogy jött az értesítő, hogy megjelölt ugyan is rezgett a zsebembe a telefonom.
- Fiúk a lányok elleni hó csata? – vetette fel az ötletet Emma.
- Oké. – rántotta le a hóba Niall. Mindenki felnevetett de nem tartott sokáig , mert Dani felsikított. Ő is már a hóban volt Liam karjaiban. A lányok egymásra néztek majd futásnak eredtek.
- Most. – kiáltotta Pezz. Nem tudtam miért mondja de biztos rájövök. Abban a pillanatban meg is fordultak és felénk rohantak. Mindenki ráugrott a barátjára és meglepetésemre rajtam Colette landolt. Nevetve értünk földet a hóban.
- Nesze. – kiabálta Louis és Nicole arcába dobta a havat.
- Állj csak meg Tomlinson. –seperte ki a fejéből a havat. Két tenyerébe vett egy rakatnyit és Louis arcába tolta. Már mindenki sírt a nevetéstől. Felálltunk és leporoltuk magunkat. Már mindenki átfagyott így hazaindultunk.
A forró csokikkal a
tálcán mentem vissza a többiekhez. Mindenki elvett egyet és visszaült a
helyére. Megfogtam egy pokrócot és beültem Colette és Dani közé. A pokrócot
magamra és Nicolera raktam majd elindítottuk a TIU című filmünket. A lányok
ragaszkodtak hozzá, hogy ezt nézzük meg. Nekik nem lehet nemet mondani főleg
Nicole gyönyörű zöld szemeinek.
Amikor ahhoz a részhez értünk amikor Zayn telefonál
Thrisával akkor Colette a fejét a vállamra hajtotta és az egyik kezével
megfogta az enyémet a takaró alatt. Nem haboztam. Egyből összekulcsoltam
ujjainkat és a fejére hajtottam az enyémet. Olyan jó érzés volt így nézni a
filmet. Úgy néztünk ki, mint akik szerelmesek egymásba. Kár, hogy ő nem viszonozza
az érzéseimet. Komolyan mondom, hogy én nem értem ezt a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése