*Chapter38-Beliebers and Smilers*

 

Miután nagy nehezen sikerült elbúcsúznom a második családomtól és anyuéktól a reptéren felszálltunk Justinnal és családjával.Igen itt van Pattie,Jaxo és Jazzy is. Scotter persze Simonnal hátul van és ott beszélgetnek. Kinéztem az ablakon és a családom integető alakjukat figyeltem. Mosolyogva intettem vissza majd legördült egy könnycsepp a szememből. Kicsit fáj, hogy mindenkit itt kell hagynom de muszáj. Miután a gép felszállt és kicsatolhattuk öveinket én csak az ablakon figyeltem a tájat.
- Nicole. – ugrott rám Jaxo.
- Hm? – néztem rá mosolyogva. Imádom a gyerekeket mindig feltudnak vidítani.
- Jazzy meghúzta a hajam. –bújt hozzám.
- Na de kis herceg, ne árulkodj. Nem hagyhatod, hogy egy lány elbánjon veled. Sose üss meg egy lányt csak ne engedd, hogy ő megüssön. Érted törpi? – öleltem meg.
- Aha. – állt fel.  Követtem a példáját és amikor Jaxo nem figyelt odamentem Jazzyhez.
- Ügyes vagy. Adj egy pacsit. – nyújtottam a kezem. Lepacsiztunk majd mint akik ne csináltak semmit leültem a kicsi lány mellé.
- A két kis rafkós. – nevetett fel Justin.
- Shhh… - tartottam mutatóujjam a szám elé. Majd mind a ketten felnevettünk. Pattie időközben átment a felnőttekhez. Egész idő alatt a gyerekekkel játszottunk. Társasoztunk és twistereztünk. Képzelhetitek mi Justinnal a két benga állta és a két kicsi. Majdnem összetörtük őket.

A gép landolt és leszálltunk. Bécsben fotósok hada üdvözölt minket és egy rajongó tábor. A bizton ságiak már csináltak nekünk helyet, hogy eltudjunk jutni a kocsiig. Osztottunk pár aláírást majd elfoglaltuk helyünket a fekete kisbuszon ami egészen a szállodáig vitt minket. Ott is ugyan az volt , mint a reptéren. Elfoglaltuk a szobáinkat. Nekünk és a felnőtteknek két külön lakosztályunk volt. A mienk három szobából állt. Két háló és egy nappali+ fürdő és erkély.
- Én alszok Nicole-al. – jelentette ki.
- Nem baj, én úgy is Jussal akartam. – durcázott be Jazzy. Felnevettem és kiválasztottuk, hogy kié melyik szoba legyen. Nem volt késő még csak délután 4 óra. Kinéztem az ablakon és még mindenki lent tombolt.
- Justin, lejössz velem aláírásokat és képeket csinálni? A koncert úgy is csak holnap este lesz. A mai az ahol nézelődhetünk. – léptem be a szobájukba.
- De, jó ötlet. Jazzy meg Jaxo-t majd anyu lehozza utánunk és akkor velük megyünk. Tudod a másik szobába inkább pihennek mint hogy nézelődjenek. – forgatta meg a szemét mosolyogva. akkor ezt megbeszéltük. Elmondtuk a  tervünket Pattienak aki szerint jó ötlet. A gyerekeket ott hagytuk majd hívtuk a liftet. Lementünk és nagy nehezen sikerült őket csendre kérni.
- Na, akkor most szeretném kérni, hogy egyes sorba rendeződjetek. Ne tolakodjatok akik itt vannak mind kapnak képet és aláírást mind egy mennyi időbe fog tartani. Liba sorba mindenki. – kiáltotta Justin. Mint ha a katonaságnál lennének egyből tették amit Jus mondott és tolakodás nélkül kezdtünk bele. Sokan voltak de gyorsan megvolt minden. Másfél óra alatt végeztünk. Amikor már csak a fotósok és az újság írok maradtak a helyszínen felhívtuk Pattiet, hogy hozza a kicsiket. Pár perc múlva már meg is érkeztek. Bal oldalamon Jaxo fogta a kezem míg a jobbomat Jazzy foglalta és az ő jobb kezét Justin szorongatta. Ha kívülről látnám magunkat tuti azt hinnék, hogy egy család vagyunk. Elmentünk a Maria Hilferstrasse( nem tudom, hogy kell írni pedig már voltam ott XDD- szerk.megj.) Körbejártunk pár boltot . Vásároltunk aztán metróra szálltunk és megnéztük a Bécsi kastélyt. A gyerekeknek próbáltam elmagyarázni, hogy mi is ez és a történelmét de nem igazán érdekelte őket.
- Menjünk kicsit sétálni a Parlament felé. –adta az ötletet Justin. Bólintottam és metróval visszamentünk majd lesétáltunk a Parlamentig. Nekem nagyon tetszett és főleg este , hogy ki van világítva. Hangulatos volt. Itt is csináltunk képeket és aláírtunk három rajongónak.
- Szerintem menjünk vissza. Szerintem fáradtak. –néztem a két kezemet szorító gyerekre.
- Jó ötlet. – mosolygott. Visszasétáltunk majd felültünk a buszra. A buszon Jaxo elaludt a kezem és Jazzy is hasonlóan tett Justinnal. Felcipeltük őket a szobánkba majd lefektettük őket az ágyakra. Először Justin ment fürdeni aztán én. Amíg ő fürdött felnéztem twitterre és mindenkinek küldtem sms-t, hogy jól vagyok. Láttam egy trendet #Smilersforever és sokban megjelöltek.
Bocsi a kérdést de szerintem lemaradtam. a Smilerek az én rajongóim ügye?:$

@Harry_Styles: Igen Nicole a tieid ;)

- Holnap korán kelünk. 8-kor. 10-re megyünk próbára és este 8-kor koncert. – ölelt meg Justin.
- Rendben. Jó éjt. – mosolyogtam.
- Neked is. – ment be a szobájába. Óvatosan megemeltem a takarót nehogy a mellettem lévő fiúka felébredjen. Befeküdtem mellé és átkaroltam. Úgy aludtunk ahogy Harryvel szoktunk csak itt én vagyok a nagyobb. Hallottam ahogy szuszog és apró mellkasa fel le emelkedik. Megnyugtató volt. Lecsuktam a szemem és elrepítettem magam az álmok birodalmába.

A próbán már majd nem meghaltam. Nagyon sokat próbálnak és persze engem se hagytak ki. Már 4 órája folyamatosan próbálunk és még van 2 óránk hátra aztán készülünk az esti koncertre.
- Akkor most utoljára Nicole énekeld el a három számod. – szólított Cara.
- Oké. – álltam fel és a színpad közepére sétáltam a táncosok pedig mögém álltak. A zenekar játszani kezdte a The Climb-ot. Ezután jött a Wrecking Ball majd a Stay. Mindet elpróbáltuk aztán jöttek Justinnal a közös számok. Miután azok is megvoltak már csak Justin volt hátra. Leültem a színpad szélére és gondoltam felhívom Liamet. Hát nem vette fel. Danit is megpróbáltam. Mikor úgy volt, hogy leteszem pont felvette.
- Nicole. – kiabált bele.
- Szia. – mosolyogtam.
- Fiúk. Hagyjatok abba mindent. Nicole az. – üvöltötte. Hallottam, hogy próbán vannak, mert a fiúk épp énekeltek.
- Kicsim. – szólt Harry.
- Prücsök. – majd Liam.
-Kicsike. – aztán Louis.
- Sziasztok. Mi újság? – érdeklődtem.
- Próbán vannak. – kiabálta nevetve Paul.
- Bocsi. – suttogtam.
- Semmi érdekes nincs amúgy. Nagyon hiányzol. – hallottam meg Niall hangját.
- Jajj.. Ti is nekem. – majdnem legördült egy könnycsepp de visszafogtam magam. – Mi is próbálunk. Most épp Justin énekel. – néztem az említettre.
- Hallom. –sikoltozott(?) Niall
- Üdvözöljük. – szólt El.
- Átadom. – nevettem.
- Este majd hívunk de most menni kell, mert Paul papa ideges. – röhögött Harry.
- Hallottam ám. – figyelmez tette göndör barátomat. Mindenki felnevetett.
- Szeretlek titeket. – érzékenyültem el.
- Mi is. – kiáltották egyszerre majd letették. Zsebembe csúsztattam a készüléket majd vártam míg vége lesz a próbának. Simon hozott kaját így enni is volt végre időm. Justin is gyorsan evett két szendvicset majd elkellet mennünk készülődni. Jazzy velem tartott, mert kíváncsi arra, hogyan készítik elő a női énekeseket, mert Justint már ezerszer látta készülődni. Megfogtam kicsi kezét és leültettem a kanapéra amíg elmegyek zuhanyozni. Megmostam a hajamat majd törülközőbe mentem ki elé. Előtte minek szégyenlősködjek hisz neki is ilyenje van csak neki később nő mindene. Szóltam a stylistomnak akit ma ismertem meg , hogy készen vagyok.
- Nicole, itt a ruhád. – lépett be Maria kezében a szettemmel.
- Köszönöm. – ejtettem felé egy mosolyt. Maria most 30 éves. Gyönyörű és egy gyermek anyukája. Az ízlése egyszerűen fantasztikus. Nagyon bejön a stílusa.
- Megvárom amíg felveszed a fehérneműd aztán eligazítom rajtad a darabokat. - foglalt helyet Jazzy mellett. Bementem a fürdőbe és felvettem a bugyit és melltartót mart kislattyogtam. – Na gyere. – hívott magához Maria. Levette a székről a rövidnadrágom és rám adta a felsőben is segített ami egy lila pánt nélküli top volt és hozzá egy fehér blézer, fehér converse. Úgy éreztem magam, mint egy óvodás akit fel kell öltöztetni. Viszont jó érzés volt. Régen volt már amikor anyu kikészítette a ruhámat és segített felvenni.
- Csinos vagy. – ölelt meg Jazzy.
- Nálad sosem leszek szebb. – nyomtam egy puszit a fejére majd behívtam a fodrász srácot.
- Na drágaságom ülj le. – húzta ki a széket Steve. Igen Steve meleg. Engem nem zavar sőt még örülök is neki hiszen őt is ma ismertem meg de már is jókat tudtunk beszélgetni, megértett. Leültem és áttörölte a hajam majd a szennyesbe dobta a törülközőt. Jazzy mellém húzott egy széket és onnan lesett minket. Steve elkezdte szárítani a hajam majd gyönyörűen begöndörítette és az oldalt frufrumat pedig hátrafonta koszorú formában és némi csillám port szórt rá.
- Vo á lá. – mutatott a hajamra.
- Eszméletlen szép. – nyomtam egy puszit az arcára.
- Szívem, ez a munkám. – kacsintott rám.
- Szólok Rebecanak, hogy jöhet sminkelni. – dobott egy puszit és kiment.
- Aranyos bácsi. – nevetett Jazzy.
- Az. – ültettem az ölembe a kicsi lányt. Olyan gyorsan a szívemhez nőttek mind a ketten. A sminkem is elkészült ami lila volt. Nem kaptam túl sokat, pont elég volt. Mikor készen voltam felálltam és az egész alakos tükröm elé álltam. Fordulni kezdtem jobbra majd balra.
- Csodálatos. – nyitott be Pattie.
- Köszönöm. – öleltem meg.
- Imádnak és így még jobban fognak. – mutatóujjával az orrom hegyére bökött amitől felkuncogtam.
- Nicole. – kiabálta Jaxo.
- Itt vagyok. – léptem ki a  folyosóra. Justin mögötte jött. Rajta fehér póló,fehér supra, lila nadrág, lila blézer. Egymáshoz öltöztettek minket.
- Azta… Mint egy herceg nő. – ámuldozott Jaxo.
- Ne már. Mindjárt elpirulok. – gugoltam le hozzá. Felemeltem és a falnak dőltem.
- Ugye tudod, hogy te az én herceg nőm vagy és majd ha nagy leszek elveszlek feleségül. – csimpaszkodott a nyakamba.
- Majd megvárlak. – nevettem.
- Harry ennek nem fog örülni. – szólt közbe Jazzy.
- Majd harcolunk a kezedért és én fogok nyerni. – húzta ki magát.
- Na jól van kis herceg. Kezdenek a fiatalon. – vette át tőlem Pattie. Hátramentünk ahol mindenki ott volt. Jött az ami Justinnál minden koncert előtt megy. A köszönet mondás és drukkolás. Egy körbe gyűltünk össze és átkaroltuk egymást. Justin elmondott egy imát majd felkiáltottunk és kezdtünk.
- Hello Bécs. – rohant fel a színpadra. Erre csak egy hangos sikítás jött. – Nos akkor kezdjünk. Először is szeretném bejelenteni az elő fellépőnket a csodálatos hangú és kinézetű Nicolett Paynet. – kiáltotta a nevem. A mikrofonnal a kezembe mentem fel. Rengetegen voltak. 1 óra alatt elkelt minden jegy.
- Sziasztok. Hogy érzitek magatokat? – kiabáltam. Senki nem válaszolt csak sikoltoztak. Erre számítottam. Justin lement majd a elkezdtem a dalokat. Felemelő érzés volt kiállni ennyi ember elé és látni ahogy sírnak, velem énekelnek és örülnek. Lementem a színpadról majd Justin állt a helyemre. Minden számot elénekelt kivéve azt amiket mi fogunk. A One Less Lonely Girl-nél egy körülbelül 12 éves lány ment fel. Gyönyörű volt és aranyos. Szegény megszeppenve ült bele a székbe és sírt. Annyira ó volt nézni, hogy ennyire szeretik Justint a rajongói. Megszorongatták egymást majd én következtem. Justinnal minden számot elénekeltünk ami közös. A közönségünk hatalmas volt. Megállíthatatlanul sikítottak és velünk énekeltek minden dalt. Mikor végeztünk és elköszöntünk fújtatva mentünk a VIP részhez, hogy aláírjunk és képeket csináljunk.

Röpke két és fél órás koncert után és egy órás VIP találkozó és egy órás aláírás osztogatás után beülhettünk a kisbuszba. Jazzy el is aludt ahogy Jaxo is. Megint felvittük őket. Felkeltettem Jazzyt és elvittem lefürdetni. Justin ugyan ezt megtette az öccsével. Én a csöppséggel fürödtem így már kész is voltam.
- Holnap délután kettőkor megyünk is Hollandiába. – vette ki a kezemből a kishúgát.
- Rendben- suttogtam, mert mind a ketten már aludtak. – Szia. – intettem neki.
- Jó éjt. – ment be a szobájába. Most más pózban aludtunk. A hercegem feje a hasamon pihent és apró karjával szorosan fogta a derekam. Betakartam magunkat adtam egy puszit neki majd álomra hajtottam a fejem.