*Chapter45-Trip*

 

 

Eljött az idő, hogy induljunk túrázni. Már mindenki bepakolt az autókba és már Dani is itt van. Kicsit feszült a levegő közte és a”Sophiam” pár között. Érzem, hogy Liam még mindig szereti Danit, hiszen ahogy ránéz feltudná falnia  szemeivel. Ez a túra arra lesz jó, hogy kikapcsolódjunk és újra összehozzam őket. Beszálltunk az autókba és a hegy lábához indultunk.

Leparkoltunk és hátunkra vettük a táskákat. Elővettem a térképet és kémlelni kezdtem.
- Itt van egy tisztást ami körülbelül 3-4 órányi sétára van, ott tábort verhetünk. – mutattam egy nagy zöld részre.
- Az jó lesz. – bólintott El. Volt egy kis bejárat az erdőhöz így arra vettük az irányt. Én mentem elöl és Louis hátul. Gyönyörű helyen találtuk magunkat. A madarak csiripelése és a mellettünk folyó patak csobogása hallatszódott mindenütt. A fák csodás zöld színben pompáztak és a virágok minden színben pompáztak a fűben, egy- egy kismadár elrepült előttünk és a faágakon megpihentek. Mennyivel jobb lenne madárnak lenni. Nekik nem kell aggódniuk sok dologért. Akárhova elrepülhetnek apró vagy hatalmas szárnyaikkal és kikapcsolódhatnak. A szél hátán szállhatnak a magasban. A szabadba élhetnek és láthatják ahogy nőnek a virágok és rügyeznek a fák. Elkalandozásom közben arra lettem figyelmes, hogy Harry megfogja a kezem. Mosolyogva ránéztem majd a térképre. Mindenki csendben volt és a természet lágy hangját hallgatták. Ritkán járhatunk ilyen helyen hiszen a sok munka közben kevés időnk van. 
- Mókus. – suttogta a fülembe Harry.
- Hol?- kaptam fel a fejem. A fa felé mutatott ami fél méterre volt tőlünk. Odanéztem és egy kis mókus ette a mogyoróját.
- Ő itt Zsigmond. – hajolt le hozzá Louis.
- Nem, ő Eduárd. – guggoltam mellé.
- Legyen inkább, I. Zsigmond Eduárd. – kacagott fel Dani. Elővettem a telefonom és egyből lefotóztam. Még pár percig játszottunk a kisállattal majd tovább mentünk. Még vár ránk egy óra séta. A patak mellett sétáltunk így nem tévedhetünk el. A tisztásra érve lepakoltuk a cuccaikat és felállítottuk a sátrakat. Eléggé vicces folyamat volt. Louis és Niall belegabalyodtak a sátraikba és hatalmasat borultak, Harry felállította a sátrunkat majd bement és összedőlt. Már délután 5 óra, gondoltam egyet és Danit magam után húzva a patakhoz indultunk. Levettem a  cipőm és a zokni majd a térdig érő vízbe másztam, kellemes volt a víz. Barátnőm is így tett majd kiültünk a partra és lógattuk a lábunkat és élveztük ahogy lágyan lesütnek ránk a napsugarak. Amikor már lemenőben volt a nap gyűjtöttünk faágakat és meggyújtottuk a tábortüzet. A tűz köré raktunk rönköket amire ráülhettünk. Elővettem pár virslit és szalonnát és kenyeret. Feltűztük az ételt a nyársakra és a tűz felé emeltük őket, közben sokat beszélgettünk a munkáinkról. Amint megsültek az általunk választott élelmiszer meg is ettük. Ezután Niall előkapta a gitárját és jött a közös éneklés.
- Harry, Nicole, ti énekeljétek már el ketten Rihanna és Drake-től a Take Care-t. Az olyan romantikus. – nézett rám és a mellettem ülő barátomra Dani. Mosolyogva bólintottunk és Niall gitározni kezdett mi pedig énekelni. A fiúk számaiból is énekeltünk, Justin Biebert is és Little Mixet és az én számaimat is. Miután már addig daloltunk, hogy fájt a torkunk abbahagytuk és a többiek nyugovóra tértek. Éppen indultam volna a sátrunkba mikor Harry megfogta a karom és maga felé fordított.
- Gyere velem. – súgta lágyan fülembe. Alsó ajkamba haraptam és követtem. A partra vitt és térdem alá nyúlt. Karjaiba vett és megpörgetett majd lefektetett a fűbe ahol egy pokróc volt. Egymás szemeit kémleltük szüntelenül majd lassan közeledett felém és ajkaink összeértek. Ilyen lassú és érzelmes csókban még soha nem volt részem. Úgy bánt velem, mint egy porcelán babával ami akármikor összetörhet, pedig még ő maga is tudja, hogy nem vagyok az. Levegőhiány miatt elváltunk majd az eget figyeltük.
- Ott egy hullócsillag, kívánj. – mondta halkan. Odanéztem és tényleg átszelte az eget egy fényes vonal. Becsuktam a szemem és azt kívántam ami most a legfontosabb.
- Megvolt. -  tettem feje a mellkasára. Így most olyan tündérmesébe illően nézünk ki. Most minden csodálatos, itt nem gondolok a betegségemre, nincs stressz és nincsenek újságírók. Itt csak mi vagyunk és a természet. Hallottam ahogy halkan énekli a Stole My Heartot. Mellé feküdtem és hallgattam csodás hangját amint bekúsznak hallójárataimba és a szívemet melengetik. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. A szél belekapott a hajamba és játszani kezdett vele, erre akaratlanul is egy halk nevetés hagyta el a számat, amin barátom is jót mosolygott.
- Imádom a nevetésed hangját. – fordult felém és fejét a jobb karjával támasztotta meg.
- Én a hangodat imádom. – nyomtam egy csókot telt, rózsaszín ajkaira.
- Édeseim. – ugrott elő egy bokorból (?) Louis. Akkorát dobbant a szívem, hogy szerintem még Kínában is hallották.
- A frászt hoztad rám. – ugrottam fel és finoman tarkón csaptam, erre barátnőm nevetését hallottam meg onnan ahonnan kis barátunk ugrott ki. Halkan odasettenkedtem és szétnyitottam a növény ágait.
- Upsz. – tette kezét a szája elé.
- Lebuktatok. – tette karba a kezeit Harry.
- Bocsi, csak kíváncsiak voltunk, hogy ti, hogy romantikáztok. – legyintett lányosan Louis.
- Magánszféra. – mutattam magamra és göndör barátomra.
- Tudjuk, bocsi. Itt sem vagyunk. – futott el Louis.
- Ezt nem úszod meg Tomlinson. – kiáltottam utána és a nyomába eredtem. Mikor már úgy éreztem, hogy kellően utolértem a hátára ugrottam, arra egyikőnk se számított, hogy a hatalmas lendülettől a földön fogunk kikötni. Szinte már visítva nevettem azon, hogy milyen bénák vagyunk.
- Mi van itt? – hajolt közel az arcomhoz Liam egy zseblámpával.
- Kivakítod a szememet ember, tudod te mennyi lány ölne meg téged azért ha ez a gyönyörű kék szempár miattad veszne kárba ? – játszotta el a hattyú halálát Lou.
- Oda ne rohanjak. -  guggolt le mellé El és adott egy puszit a szájára. Kinevettük magunkat majd már éreztem, hogy lefognak ragadni a pilláim ezért elköszöntem a srácoktól és a sátor felé indultam. Bemásztam és átvettem a pizsamámat majd a tripla pokrócra ráfeküdtem és a párnára hajtottam a fejem, testemet is ugyan olyan vastagságú paplannal takartam be, mint ami alattam van. Hallottam ahogyan valaki kinyitja a műanyag „házunk” ajtaját. Nem is néztem oda, hiszen tudtam, hogy  a barátom is fáradt. Átvette ő is a háló ruháját majd befeküdt a takaró alá és derekamat átölelve húzott közelebb magához. Vállamra nyomott egy forró, égető csókot majd fülemhez hajolt.
- Szeretlek és ez soha nem fog megváltozni. – duruzsolta.
- Én is nagyon szeretlek, soha nem fogom hagyni, hogy bárki is közénk álljon. – szorítottam meg kezét. Pár perc múlva már egyenletes szuszogása töltötte be a sátor minden szegletét. Kényelmetlen volt a földön aludni de nem akartam mocorgásommal felkelteni a mellettem fekvő Harryt, így aztán megelégeltem a kényelmetlen állapotot és lehunytam szemeimet. Aludni kevésbé tudtam, viszont gondolkodni annál inkább. Nagyon remélem, hogy betartja amit mondott és mindig szeretni fog. Én sosem fogom hagyni, hogy bárki is szétszedjen minket, ezt megfogadtam. Túl fontos nekem ahhoz, hogy bármelyik lánynak hagyjam, hogy közénk álljon.