xx. Fruzsi <3
1 hete , hogy elhagyhattam egészségesen a kórházat, úgy érzem, mint ha most kezdenék igazán élni. A fák még szebb színben pompáznak és a madarak hangosabban dalolnak és minden csodásabbnak tűnik. Simon a lelkemre kötötte, hogy jövő hétig be ne merjem tenni a lábam a stúdióba és egyedül ne menjek sehová, folytatom úgy , hogy itthon írok és komponálok. Simon ma áthozza a kisfiát, hogy a fiúk is láthassák már, szegény kicsit sajnálom, hogy ennyi idióta közé kell jönnie, de jól jár ha mellettünk nő fel, akkor biztos nem fog unatkozni. Senki nem volt itthon , így írtam SMS-t Elnek, hogy jöjjön át, tartsunk egy csajos napot. Elvileg tíz perc múlva meg kell érkeznie, ezért fogtam magam és kihoztam a „raktárból” a két széket amit hátralehet dönteni, ráterítettem két törülközőt, a dohányzó asztalra raktam krémeket, pakolásokat, törülközőket és uborkát. Amint ezekkel készen lettem, hallottam, hogy nyílik az ajtó, odakaptam a fejem és a barátnőm tárta szét karjait, kérve arra, hogy öleljem meg. Megtettem amit szeretett volna majd a konyhába mentünk, főztem két teát majd a gőzölgő italokkal a kezünkben telepedtünk le a kanapéra.- Látom felkészültél. – bökött az asztalra.
- Hát, ha már nincs itthon senki, lazíthatunk. – löktem meg a vállát játékosan, erre ő felkuncogott majd leraktuk az italokat és a szobámba mentünk, felvett egy melegítőt és sport melltartót. – én is ugyan így voltam felöltözve. – Haját felkötötte majd lebaktatott a lépcsőn és a mellkasára terítette az egyik törülközőt, felkentük egymásra az első pakolást, uborkákat a szemünkre raktuk és hátra dőltünk a székben.
- Kíváncsi leszek, hogy ti mikor házasodtok össze. – osztottam meg vele gondolataimat.
- Nem tudom, de akkor se fog változni semmi, én mindig is szeretni fogom. – ábrándozott. – Ti?
- El, még csak 19 vagyok, ráérünk. – nevettem.
- De ha megkérne, akkor igent mondanál?
- Persze, amit iránta érzek, nem szimpla szeretet, köztünk olyan erős dolog van, amit úgy érzek, hogy soha nem fogunk tudni megszakítani. – válaszoltam neki azt amit a szívem súgott.
- Ez aranyos. – mondta, miután lemostuk az pakolást, bekentük az arcunkat, elpakoltunk majd bekapcsoltunk egy horrort. Lehúztuk a redőnyöket és elindítottam a lejátszót, a Sinistert választottuk, egyikünk se látta míg, tehát eléggé „izgalmas” lesz. Halálra izgultunk magunkat, néha felsikoltottunk, egymásba kapaszkodtunk vagy eltakartuk a szemünket. A film végén amikor a srác felmegy a lépcsőn a padlásra és sok kisgyerek ül majd a mutatóujjukat a szájuk elé teszik akkor kivágódott az ajtó. Sikoltozva ugrottunk fel, El elbújt a kanapé mögé én pedig álltam ott, mint valami szobor. Remek megoldás volt mondhatom, ha most bejön a démon vagy egy gyerek akkor egyből megöl, igen, élénk egy fantáziám van.
- Mi van itt? – csapta fel a lámpát valaki.
- Ne ölj meg. – rogytam térdre.
- Mi bajod? – kérdezte nevetve, felismertem a nevetést majd felnéztem.
- Niall, normális vagy? – álltam fel és felhúztam a kanapé mögött kuporgó barátnőmet.
- Most mit csináltam? – sipákolta.
- A frászt hoztad ránk? – kérdeztem vissza, végül is semmit nem tettél Niall,azt hittem, hogy most halok meg, de nem probléma.
- Mi ez a hangzavar? – jött be Louis, El egyből odarohant majd a mellkasába bújt, mint egy kisgyermek aki régen nem látta már az anyukáját.
- Hagyjuk. – legyintettem mosolyogva, majd felhúztam a redőnyöket és elpakoltam magunk után. A többiek is beözönlődnek a nappaliba majd miután Niall elmesélte mi is történt, mindenki nagy nevetésben tőrt ki, mi a barátnőmmel ezt nem találtuk olyan viccesnek, de a végén már mi is nevettünk magunkon, hogy mennyire féltünk. Ezután úgy döntöttünk, hogy inkább mesét nézünk, a sok nagyra nőtt óvodás leült Tom&Jerry-t nézni, mint az oviban. Nem csodálkozom magunkon, hisz aki a One Direction mellett él, velük nő fel az már ezt megszokhatta.
Szépen megterítettünk, kivittük a nappaliba az asztalt majd kihúztuk, minden készen volt. A leves gőzölgött és a fő étel is az asztalra került, csengettek. Felálltunk mindannyian és kinyitottam az ajtót, Simon állt ott, egyik kezében a kisfia a hordozóban, a másik keze a felesége jobbját fogta.- Sziasztok srácok. – tette le a kicsit a kanapéra.
- Sziasztok. – mindenki köszönt mindenkinek majd leültünk enni, mikor mindenki jól lakott akkor én, mint valami anyuka odaballagtam a kicsihez.
- Kivehetem? – néztem Carlara –Simon feleségére- kérően. Ő mosolyogva bólintott, majd a jobbomat a kicsi feje alá a másikat pedig a feneke alá csúsztattam, úgy emeltem fel, mint egy porcelán babát aztán a karomba tettem. Néztem puha orcáját ami nyugodtságot tükrözött,finoman ringattam és leültem.
- Anyai ösztönök. – ült mellém Zayn. Mint megtudtuk a kisfiút Joshnak hívják, gyönyörű csöppség volt, lassan nyitotta kis hatalmas szemeit majd rám mosolygott, a szívem hevesen kalapált és feltöltődtem energiával. Nem tudom mi történhetett, de ahogyan kémleltem pici arcát és kezével az ujjamat szorította tényleg előjött belőlem az anyuka. Hírtelen ért villám csapásként úgy éreztem, hogy nekem is szükségem van egy kisbabára, akit cirógathatok, ringathatok, dúdolhatok neki este. Elhessegettem ezeket a dolgokat a fejemből, fiatal vagyok én még ehhez, Harry sincs rá felkészülve és szerintem én se, időnk se lenne most egy babára, nyakig vagyunk munkára s hamarosan kezdődik a fiúk turnéja a WWA Tour. Össze se házasodtunk, bár szerintem egy babához nem kell esküvő, igazából szeretem az esküvőket de szerintem az csak egy darab papír és egy gyűrű. A szerelmet nem ez jelképezi, bár ez is, hiszen ez azt jelenti, hogy akkor valakivel összekötötted az életedet, de ha én ezt már e nélkül is megettem. Josh egyszer csak elkezdett sírni, kétségbe voltam esve, nem tudtam mit tegyek. Felálltam és a vállamhoz raktam aprócska fejét és csitítgattam, elkezdtem vele fel s alá járkálni majd Carla a kezembe adta a cumis üveget a szájába tettem és egyből elhallgatott, lassan itta ki az üveg tartalmát aztán büfizett egyet és hamarosan elaludta a karomba, oly óvatosan tettem vissza, ahogyan kivettem betakartam, majd beszélgetni kezdtünk a többiekkel.
- Nicole, jövő héten elkezdhetjük az új albumod? Készen állsz rá? – nézett rám aggódóan Simon.
- Ne aggódj, persze, hogy készen vagyok, azt hittem, hogy soha nem mehetek már be, mert annyira fogsz értem aggódni, hogy bezársz itthonra, de kell már nekem az a pörgés ami ott van bent. Hiányoznak nekem a többiek, a fellépések, minden. – mosolyogtam rá.
- Akkor az elkészült dalokkal majd gyere be hétfőn 10-re és elkezdjük felvenni őket. – fogta meg a kezem.
- Rendben. – bólintottam, elköszöntünk egymástól majd elmentek Simonék, elpakoltunk a srácokkal és felmentünk a szobáinkba, elég sokat beszélgettünk már este 10 is elmúlt. Harry elment fürdeni majd én is utána, mire kijöttem ő már az agy szélé ült és tárt karokkal várt.
- Na mizu apuci? – ugrottam rá.
- Semmi, ma jól bántál Joshal, aranyosak voltatok, remélem egyszer majd a mi gyerekünkkel is ilyen leszel. – mosolygott huncutul, annyira jó érzés volt ezt az ő szájából hallani, hogy majd tőlem szeretne egyszer gyermeket ami kettőnk szerelméből növekedne belőlem, majd növekedne fel mellettünk. Ez olyan érzés ami minden lányt/ nőt beindít és elkezdi tervezgetni az elkövetkezendő életét, a gyermekei nevét, öltözködését, baba szobát. Velem nem ez volt, nem terveztem előre, csak finoman megcsókoltam a göndör barátom és elnyúltunk az ágyon. Mellkasára tettem fejemet ő pedig hajamat simogatta, míg én a kockáit körberajzoltam, egy idő után egyenletes szuszogását hallottam, ránéztem és a sötétben nehezen de kitudtam venni nyugodt arcvonásaiból, hogy már az igazak álmát alussza.
- Én is tőled szeretnék majd egy kisbabát, ami a szerelmünk gyümölcs lesz, szeretlek Harry Styles. – nyomtam egy puszit az arcára aztán betakargattam magunkat s fejemet visszahajtottam puha bőrére és lehunytam szem héjamat ami már nehezebb volt, mint a saját test súlyom, a mondata még mindig ott hangzott a fejemben. „Remélem egyszer majd a mi gyerekünkkel is ilyen leszel.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése