*Chapter50-Just one last time*

Sziasztok! Annyi lenne a kérésem, hogy ezt a pár mondatod mindenki olvassa el. Ez az 1.évad befejező része, ezután két hét szünet és jön a 2. évad :)) Lesz benne új szereplő és sok meglepetés is, igyekszem majd:)  Facebookos csoport már üzemel :) Ha szeretnétek többet megtudni és a részekről értesüli akkor lépjetek be -> Katt

xx. Fruzsi <3

 *Hónapokkal később*


Furcsa érzés, hogy hamarosan betöltöm a huszonegyedik élet évem, s így most már Amerikában is nagykorúnak számítok, a karrierem megállás nélkül halad felfele, azt hittem, hogy csak ilyen egy lemezes kis sztár leszek, de tévedtem, mai napig írnak a rajongóim, koncertekre járnak s találkoznak velem, a második albumom ami a „Goodbye” címet kapta Japánban, Oroszországban,Amerikában,Spanyolországban platina, Magyarországon,Görögországban,Hollandiában,Norvégiában,Dániában arany lemezes lett, amit persze egy hatalmas bulival ünnepeltünk meg. A fotózások megállás nélkül mennek és a videó klip készítések is, már a harmadik albumomon dolgozunk ami a „Can’t be thamed” nevet fogja kapni, remélem annak is legalább akkora sikere lesz , mint az előzőnek, a múlt havi „Vogue” címlapján én és El szerepeltünk, egyre több helyről kérnek fel minket, hogy közösen legyünk a márka,újság arca. Perrie és Zayn a múlt héten összeházasodtak, gyönyörű esküvő volt, most nászúton vannak a Kanári-szigeteken. Én és Harry remekül megvagyunk, úgy érzem , mint ha napról napra egyre jobban szeretném, minden csókjánál újra beleszeretek. Danielle és Liam újra együtt vannak, Perrie,El és Emma segítségével sikerült szétszednünk Liamet és Sophiát, szörnyű volt nézni ahogy az a nő felemészti a testvérem, elszívta a pénzét, minden áron a legdrágább és legújabb dolgok kellettek neki és ha Liam nem vette meg akkor olyan jelenetet rendezett, hogy a visító hangjától a földön fetrengett mindenki a nevetéstől. Louis és Niall(!!!) már elküldte Sophiát melegebb éghajlatra, igen Niall aki nem szokott vitába keveredni és nem túl lobbanékony, azt a nyugodt fiút is kihozta a hárpia a sodrából. Louis tegnap eljegyezte a barátnőjét aminek mindenki nagyon örült, éppen ideje már, hiszen ők három éve boldog pár kapcsolatban élnek. Emma és Niall nagyon aranyosak együtt, egy nagy veszekedésük volt eddig ami egy kis apróságból alakult, viszont egy hétig nem beszéltek egymással, Emma abban az időszakban el is ment a szüleihez. Szülőkről jut eszembe, apuékat már két hete nem láttam, egyszerűen sehogy nem fér bele az időmbe, hogy leugorjak hozzájuk, de megesküdtem, hogy a hétvégén ha törik, ha szakad akkor is lemegyek, hiányoznak a lovak , a szüleim és az a nyugodt környezet ami otthon van. Valamelyik nap nagyon elrontottam a gyomrom, mert naponta egyszer-kétszer hányok és néha szédülök is, attól féltem, hogy újra beteg vagyok de szerencsére semmi ilyen, mert nem estem eddig össze, tudtam, hogy nem kellett volna garnélát ennem mikor Zaynék esküvőjén voltunk. Ezek ellenére se hanyagolom el a munkát, csupán annyi, hogy öt napja nem dolgozom a stúdióban, itthon írom a dalokat és próbálom el őket, illetve zenésítem meg, zongora és gitár kísérettel. Simon kisfia rohamosan nő, már másfél éves, néha behozza amikor próbálunk és mint észrevettük szereti a hangom, ugyan is amikor énekelek elkezd nevetni,tapsolni s táncolni. Simon elmondása szerint ugyan ezt csinálja otthon mikor a felesége beteszi a CD-met a lejátszóba. Lesétáltam a lépcsőn és már senki nem volt itthon, mindenki dolgozik, becsoszogtam a konyhába, hogy készítsek magamnak valamit, a szüleim megtanítottak, hogy ha gyomor rontásom van, akkor rizst, főtt krumplit vagy vajas pirítóst szabad enni és szigorúan csak vizet vagy teát fogyasztani, így úgy döntöttem, hogy maradok a pirítós mellett. Levettem a kenyeret a polcról és a pirítóba dobtam két szeletet, amíg elkészült elővettem a vajat és felforraltam a vizet, levettem a bögrét a szekrényből, beletettem a narancsos tea filterét s ráöntöttem a forró vizet, adtam hozzá citromlevet, illetve cukrot. A kenyérre felvittem egy kevés vajat és szétoszlattam rajta, elpakoltam magam után majd bementem a nappaliba és helyet foglaltam a puha kanapén. Kezembe vettem a táv kapcsolót és megnyomtam a piros gombot, felvillant a képernyő és Nickelodeonra kapcsoltam, nagy szerencsém volt , mert a „Madagaszkár pingvinjei” ment. Nagy érdeklődéssel figyeltem a hatalmas kijelzőt, közben ettem a reggelim, kicsiket haraptam a pirítósból viszont nagyokat kortyoltam az ízletes teámból. Ahogy elfogyasztottam mindent, felálltam és elhelyeztem a tányért, bögrét a mosogatóba, gondosan elmosogattam őket, majd eltöröltem s helyükre tettem a tárgyakat. Ahogy megfordultam tengelyem körül megszédültem, a pultba kapaszkodtam, a hasam émelygett, nem kellett sok, éreztem ahogyan jön vissza a reggelim és a fürdőszobáig futottam, nem akarom a fiúk konyháját össze hányni, nem hinném, hogy gusztusos lenne oda üríteni a gyomrom tartalmát ahol eszünk. Felnyitottam a wc deszkát és az a kevés étel amit most ettem kijött belőlem, amint éreztem, hogy végeztem feltápászkodtam és  a mosdó kagylóra támasztottam testem, megnyitottam a hideg vizet, fogat mostam és arcot. Belenéztem a tükörbe és nyoma se volt annak, hogy rosszul vagyok, nem voltam sápadt, ellenkezőleg, inkább barnább voltam, mint valaha, a szemeim alatt nem voltak karikák, semmi. Úgy néz ki el kéne menni orvoshoz, hogy adjon erre gyógyszert vagy valamit, mert én ezt már nem bírom, felmentem a volt szobámba ,felvettem a papírokat az ágyamról és átsétáltam a zene szobába, ami úgy három- négy hónapja lett kialakítva a lakásba, leültem a zongora elé s magam elé helyeztem a kottát, az ujjaimat lágyan a billentyűkre raktam. Nagy levegőt vettem és leütöttem az első hangot, ahogy elkezdtem a dallamot rá pár másodpercre a szöveggel is csatlakoztam, a dallamok lágyan hangoztak a zongorából és a játékom betöltötte az egész házat ami kongott az ürességtől.
- Everybody needs inspiration. Everybody needs a song. A beautiful melody when the night’s so long.’Cause there is no garantee that this life is easy. That’s when I,I,I look at you. – énekeltem dalom első pár sorát. Ezt a dalt pár hete írtam mikor láttam a tv-ben, hogy egy daganatos kisfiú meghalt, ekkor megihletett az én betegségem is és leírtam ami megfogalmazódott bennem.
- And I hope you that you get this message that I’m leaving for you. ’Cause I hate that you left without hearing the words that I needed you to. And I hope you find it, what your looking for and I hope it’s everything you dreamed your life would be, and so much more. – az „I hope you find it” című dalomat Perriék esküvője ihlette és másnap már papírra is volt írva a szöveg, az elmúlt fél évbe csak úgy ömlöttek belőlem a szavak amiket kötelességemnek éreztem papírra vetni. Ahogy az összes új dalomat amit a lemezre írtam elénekeltem, lecsuktam a zongora tetejét és a szövegekkel a kezembe ugrottam rá az ágyamra, elterültem rajta, mint a nagy Alföld és a plafont kémleltem. A telefonom rezgett ami azt jelezte, hogy üzenetem érkezett, kivettem a zsebemből és megnéztem.

„Szia szívem, két óra múlva végzünk a fiúkkal, gondoltam elmehetnénk enni. Két óra múlva kijössz a stúdió elé? Akkor jönnek a csajok is.
Szeretlek. xx <3 „

„Szia kicsim, persze úgy is végeztem mára a melóval itthon. Akkor két óra múlva.
Szeretlek. xx <3”

Gondoltam akkor ideje lenne készülődni, nincs kedvem autózni így lesétálok, hát ha jobban leszek tőle, besétáltam a  fürdőbe, engedtem vizet a kádba majd levettem magamról a pizsamám és a szennyesbe dobtam, beleléptem a forró vízbe ami most nagyon jól esett, elterültem benne s lebuktam alá. Megmostam a hajamat, beledörzsöltem kétszer a sampont majd a balzsamot is finoman belemasszíroztam fejbőrömbe és ügyeltem rá, hogy hosszú hajam ne érjen két percig vízhez, mert hatnia kell a balzsamnak.

Felálltam és megmostam a testem, amikor már letelt az idő, leöblítettem a hajam, a dugót kihúztam s kimásztam a meleget nyújtó kádból, a törülközőért nyúltam, megtöröltem minden porcikám. Magam köré tekertem, majd a hajamat is átdörzsölt a puha anyaggal majd kiléptem a gőzölgő fürdőből, az idő nagyon szép volt odakint, az ablakhoz sétáltam majd kilestem rajta, a nap erősen sütött, ami itt elég ritka, a fák gyönyörű zöld színben pompáztak, a virágok sokszínűen dobták fel a nyüzsgő várost, a kisgyermekek sétáltak a szüleikkel. A kedvem is olyan jó volt, mint az időjárás, mivel nem itt lakom így csak egy két ruha van a szekrénybe amit nemrég hoztam. Felvettem egy fehérnemű szettet, rövidnadrágot és egy fekete cső toppot, levettem a melltartóm pántját, belebújtam a fehér conversembe majd kezembe vettem a haj szárítót, bekapcsoltam és a tükör elé álltam. A hajkefével fésültem a hajam , miközben a  meleg levegő cirógatta a fejbőröm, mikor kész lettem, még egyszer átszántottam rajta a fésűvel majd hullámosan hagytam, megigazítottam és észrevettem, hogy nőtt, már a köldökömig ér hosszú, aranybarna hajam. Bementem újra a fürdőszobába, fogat mostam majd egy kevés sminket tettem az arcomra, ami most csak szempilla spirálból és száj fényből állt, a táskámba raktam a telefonomat,pénztárcámat,tollat,papírokat . – a papír és a toll mindig jól jön, ha híresség vagy, így mindig tudsz adni autogrammot. – Még egyszer megnéztem magam a tükörbe majd lementem a lépcsőn, a kar órámra néztem és láttam, hogy van még háromnegyed órám odaérni, az út maximum fél óra így legalább nem kell sietnem, kiélvezhetem ezt a jó időt. Bezártam magam után az ajtót, majd kisétáltam a ház területéről így rátérve egy mellék utcára, itt még mondhatni nincs olyan nagy nyüzsgés, lassan haladtam a járdán. Éreztem amint a bőrömet csiklandozza a nap meleg sugarai, a madarak csiripeltek és csodáltam a szebbnél szebb színben tündöklő növényeket amik a kertekben vagy az utca mentén haladó virágos kertben van. Rákanyarodtam a fő útra ahol nagy meglepettségemre nem volt tömegnyi ember, jellemző, amikor jó idő van mindenki a munka helyén, otthon vagy az iskolában ül, bár már vége a tanításnak, mert nem hiszem, hogy délután három órakor bárki is lenne bent. Egy- két rajongó el is kapott, egy két és aláírás erejéig, nem volt nálunk se író eszköz se olyan dolog amire ráírhatok, ezért jó, hogy mind a kettő van nálam. Átadtam nekik a nevükkel ellátott papír lapot, majd folytattam az utamat a stúdió felé, a park mellet haladtam el ami tele volt emberrel, a fűben ültek vagy a padon vagy éppen gördeszkáztak, bicikliztek, kosaraztak, fociztak a pályákon. Megláttam az út túloldalán lévő hatalmas üveg épületet, elé sétáltam és úgy döntöttem, hogy ezen az oldalon várom meg őket, majd átmegyek ha kijöttek, megláttam őket ahogy kisétálnak az ajtón, a lányokat is megpillantottam amint négyen mennek a másik oldalt majd megölelik, csókolják barátaikat. Gondoltam megvárom míg észreveszek, ekkor Harry elkezdett mindenfelé forgolódni, meglátott és felém mutatott, mindenkinek mosoly ült ki az arcára. Viszonoztam ezt, majd körülnéztem az úton és elindultam, hiba volt. Egy dudálást hallottam magam mellől, odakaptam a fejem, már nem volt időm elmenekülni, egy piros autó jött felém, láttam amint lassítani próbál de nem sikerül.  Ráestem a motorháztetőre, majd az útra, a fejemet nem ütöttem be szerencsére, nem ájultam el, nem éreztem jelenleg semmilyen fájdalmat. Feküdtem az úton és láttam amint a többiek megindulnak felém, az emberek megállnak, a sofőr kiszáll és hozzám szalad.
- Kisasszony, jól van, hall engem? – kérdezte.
- I- Igen. – mondtam.
- Fáj valamije ? – nézett rám.
- Most nem. – ekkor értek hozzám a többiek.
- Fel tudna állni? – fogta meg a karom a férfi, bólintottam majd rátámaszkodtam és felhúzott a földről. Megvártam míg egyenesen tudok állni majd leporoltam magam, a térdemen van egy két horzsolás, a könyököm vérzik. Szerencsém van, hogy ennyivel megúsztam, az autós félreállt, kitette az elakadás jelzőt, Harry fogta a karom a másikat pedig Dani.
- Jól vagy? – nézett rám aggódóan Niall.
- Igen. – mosolyogtam.
- Elnézést kérek hölgyem, a semmiből jött elő, próbáltam fékezni de késő volt. – mondta szomorúan az úr.
- Semmi gond, az én hibám, nem kijelzett helyen közlekedtem. Ne aggódjon, menjen csak tovább. – tettem kezemet a vállára.
- Biztos benne? Ne vigyem be a kórházba?
- Felesleges. – legyintettem. Sűrű elnézések után elment, mindenki végig nézett és aggódóan kérdezősködtek. – Nincs semmi bajom. – állítottam le őket, beletörődtek a makacsságomba, hogy nem megyek kórházba és elindultunk a  Nando’s felé. Ahogy lépkedtem éreztem, hogy szúr az oldalam, de nem szóltam senkinek, nem akartam, hogy aggódjanak, szerintem csak rosszul vettem a levegőt.  – Menjetek csak, bekötöm a cipőm, túl laza. – mutattam nekik, hogy menjenek. Bólintottak majd elindultak. Megálltam egy kicsit, hogy jobban legyek, elindultam a többiek után, ekkor éreztem, hogy homályosan látok és forog a világ, a fejem szétrobbant, fájt a hátam, a vállam, minden porcikámba egyszerre szúrt be a fájdalom, olyan volt, mint ha kés szurkálnának belém, egy hatalmas ütés jött a hasamból.
- Harry! – ennyit tudtam mondani majd éreztem egy ütődést ahogy elestem, minden elsötétült előttem.