II.Season/Chapter51-Guardian angel

Na jól van, én már nem bírtam tovább. Itt a MÁSODIK évad ELSŐ része :))))
Jó olvasást ;)
Aki még nem lépett be az FB-s csoportba, az itt megteheti ;) https://www.facebook.com/groups/495798003887336/
Fruzsi xx <3

*Harry Styles*

-Harry!- hallottam Colette kétségbeesett kiáltását,hátrafordultam és láttam amint a földön fekszik. Egy nő egyből odament hozzá, mi is rohanva közelítettünk felé. Odaértem és az oldaláról a hátára fektettem, finoman rázogattam a vállát és próbáltam keltegetni. Hallottam ahogyan Liam a mentősökkel beszél, nem kellett sok idő, szirénázva értek a helyszínre. Kétségbeesetten kapkodtam a fejem az orvosok és a barátnőm között. A két férfi hátrébb tessékelt minket, nem akartam elmenni tőle, Louis és Niall húzott maguk után.
- Hordágyat. – mondta a nőnek aki az autónál állt, egyből mozdult és húzta ki az ágyat, óvatosan helyezték rá barátnőmet.
- Hova viszik? Mi baja? – kérdezősködtem ingerülten, a mentős azt mondta, hogy a legközelebbi kórházba szállítják, ahogy elindult az autó mi is rohantunk a miénk felé, beszálltunk és a nyomába eredtünk az előttünk száguldó piros mentőnek. Louis vezette az autómat és már átléptük a száz kilométer per órát is, beálltunk a piros autó mögé a kórháznál és a hordágy mellé léptem. Megfogtam barátnőm kezét és úgy haladtunk.
- Orvost kérnék, valószínűleg agyrázkódása van és még valami baja, nem tudtuk kideríteni mi az. – mondta a mögöttem álló magas fekete férfi. Mi az, hogy nem tudják még mi baja? Egyből odajött egy fehér ruhás nő és egy magas szőke hajú harmincas években járó férfi.
- Kérem maradjanak itt. – tette a nő a kezét a vállamra, Dani megfogta a kezem és elhúzott, néztem ahogy eltávolodnak tőlem és a „műtő” feliratú ajtón bemennek. Leültünk a székekre és vártunk, mindenki csendben volt, senki nem tudta, hogy mi is történt, Liam fejét a falnak döntötte és lassan potyogtak a könnyei. Zayn erőt vett magát és tárcsázta Colette szüleit, előre hajoltam és idegesen doboltam lábammal a padlón. Beletúrtam barna fürtjeimbe és elengedtem könnyeimet, fogalmam sincs még is mi történhetett, egyik percben elüti az autó majd azt mondja jól van és nem is volt jele annak, hogy bármi probléma lenne. Másik pillanatba pedig a nevemet sikítja és összeesik, ötletem nem volt mi baja lehet, csak abban reménykedtem, hogy semmi súlyos és maradandó.
- Liam. – hallottam meg Sarah hangját amint kétségbeesetten keresi fiát, Liam felállt és megölelte őket. – Mi történt gyerekek? – kérdezte idegesen, elmondtuk neki a szitut és férje nyakába borult, mindenki meg van ijedve, hiszen minden olyan gyorsan történt. Időm sem volt felfogni a történteket, nem tudom mi van velem, nem tudtam feldolgozni, hogy a barátnőm a műtőbe van, én itt zokogok , mint egy hülye gyerek, erősnek kellene mutatnom magam, ám ebben a helyzetben ez lehetetlennek látszott. Alig telt el fél óra , a nő aki szólt nekem felénk igyekezett.
- Bevittük egy kórterembe, kérem , maguk a szülők? – nézett Tomra és Sarahra a nő, ők helyeselően bólintottak majd bementek egy terembe, pár perc után kijöttek, olyan megkönnyebbült arcuk volt. – Mr. Styles, jöjjön. – intett nekem a doki, bementünk a kórterembe ahol a barátnőm feküdt. Látszólag jól volt, pilláit lassan mozgatta majd felém nézett.  – White doktornő vagyok, beszélni szeretnék önökkel. – ült le egy székre én is így tettem. – Nyugodjon meg, a barátnőjének semmi nagyobb baja nem esett, enyhe agyrázkódása van, amnéziát nem vettünk észre, mind a ketten jól vannak. – nézegette a kórlapot a doktor.
- Milyen mind a ketten? Megsérült más is? – néztem értetlenül White doktorra.
- Maguk nem tudják? – kapta fel a fejét reakciómra.
- Még is mit? – barátnőm hangja még rekedtesen csengett füleimbe még is simogatták szívemet.
- Huh, rendben, akkor ezt most elmagyarázom önöknek, kérem hallgassanak végig figyelmesen. – fújtatott a doki, bólintottunk miszerint megértettük kérését. – Mr. Styles és Miss Payne, elmondta nekünk pár perce, hogy maga többször volt rosszul és hányt is , ön szerint a barátja esküvőjén evett rákot és az miatt történtek ezek. Ez nem így van, maga két hetes terhes, azért esett össze a baleset után , mert megterhelte a babát az ütés, de semmi baja nem esett. – kapkodta fejét köztünk, köpni-nyelni nem tudtam. Colette terhes? Az nem lehet, folyton védekeztünk és mindig odafigyeltünk.
- Valamit elnézhettek, ez lehetetlen, védekeztünk, szedem a gyógyszert. – akadt ki barátnőm, megértem, én is kiakadtam egy kicsit, hogy ez hogyan is lehetséges.
- Tudják, hogy a tabletta vagy az óvszer csak 99%-os biztonságot ad, maga volt az az 1% aki állapotos lett. – folytatta, barátnőm hírtelen elfehéredett majd megrázta fejét és kezét a hasára helyezte, simogatni kezdete majd megnézte, hogy nőtt e . – Most magukra hagyom önöket, beszéljék ezt meg, még lehet csinálni abortuszt de utána már lehet , hogy nem lehet gyermeke Miss Payne-nak. Gondolják végig aztán keressenek meg. – indult meg az ajtó felé, halkan becsukta és csend telepedett a szobára, nem tudtam mit is mondhatnék.
- Mit szeretnél Harry? Szeretnéd ezt a gyereket? – nézett rám aggódóan barátnőm, nem tudtam mit mondjak, szeretném is meg nem is. Legnagyobb ajándék, hogy életem szerelmétől lehet egy babánk, viszont még fiatalok vagyunk a karrierünk csúcsán vagyunk.
- Te mit szeretnél? – néztem rá, kíváncsi vagyok, hogy ő mit mondd.
- Én szeretném, hiszem ő a szerelmünkből lett, viszont nem akarom, hogy miattam menjen tönkre a karriered, azért mert én vagyok az az 1% aki teherbe esett. – gyűltek könnyek a szemébe, ettől az arctól egyből meglágyult a szívem és magamhoz húztam.
- Shh.. nem lesz semmi baj, megoldjuk. Megtartjuk. – simogattam haját, majd behívtam a többieket is. – Nos emberek – fogtam meg barátnőm kezét aki biztatóan mosolygott rám. – lesz egy kicsi Styles. – vettem egy nagy levegőt, mindenki megörült és gratuláltak nekünk, mindenki boldog volt, hogy senkinek nem lett nagy baja és, hogy szülők leszünk. Izgatottan hívtam fel anyuékat és újságoltam el nekik a hírt, mivel ma már hazajöhet a barátnőm ezért anyuék is indulnak hozzánk. Jobban átgondolva mindent, nem lesz semmi gáz, örülök, hogy egy ilyen angyaltól lehet gyermekem, ő lesz a mi őrangyalunk. Vigyázni fogok rá és óvni fogom mindentől, nem hagyom majd , hogy baja essen vagy, hogy elvegyék tőlem.  A nagyobb probléma az az, hogy hogyan is közöljük Paullal a dolgokat, Simon biztos örülni fog, bár nekünk is ilyen menedzserünk lenne, megértő és kedves. Paul is jó fej de néha felfújja a dolgokat és azt hiszi, hogy a karrierünk a legfontosabb, nekünk a család a legfontosabb.Ez a gyermek lesz a mi őrangyalunk!