II.Season/Chapter52-There is always another way

Hello my darlins!Nos , tegnap tértem vissza a nyaralásból és már itt is a rész :) Ha esetleg szeretnetek, hogy hozzak képeket és élménybeszámolót a nyaralásomról akkor írjátok meg komiba vagy chatbe :) facebook csopiba lépjetek be -> KATT

Fruzsi xx. <3

*Nicolett Payne*

Egy hete tudtuk meg , hogy állapotos vagyok, az elején nagyon megrémültem, hogy Harry mit fog hozzá szólni, végül eldöntötte, hogy megtartjuk, minden a feje tetejére állt. Gemma és Anne rögtön átjöttek és anyuék is, elmondták, hogy mik lesznek ebben az időszakban, ne ijedjek meg, lesznek hangulat változások, sokat fogok enni, ne rémüljek meg, ha pár kilóval többet fog mutatni a mérleg. Körülbelül egy hónap múlva fog látszani a hasamon , hogy terhes vagyok. Louis és El egyből jöttek, hogy válasszunk nevet ha lány lesz vagy ha fiú, de úgy voltam vele, hogy nem szeretném eldönteni majd ha megszülöm akkor jönni fog egy név és az lesz a gyermekem neve. Egy hét alatt csak egyszer volt más a hangulatom, akkor megijedtem. Egyik percben még nevetve főztünk a konyhába utána jött egy düh kitörés és a vége egy hihetetlen nagy író rohamom volt. Harry nem győzött nyugtatni, ő is annyira örül és be van már zsongva. Megbeszéltük, hogy ha majd megtudjuk, hogy kislány vagy kisfiú lesz akkor majd a 8.hónapban elmegyünk neki vásárolni, ha lány lesz semmiképpen nem szeretnénk egy elkényeztetett kis hiszti zsákot, nem lesz az a rózsaszín hercegnő. Simonnak elmondtuk és ő nagyon örült, Paul viszont, ő nem igazán.

*Visszatekintés*

-Paul, remek hírem van. – húzott maga után izgatottan be az irodába barátom.
- Üljetek le, hallgatlak titeket. – mutatott az asztala előtti székekre, helyet foglaltunk és én féltem, hogy mit fog mondani, az arcom sápadt volt és vert a víz. A barátomnak arcán viszont egy hatalmas mosoly ült, megjelentek gödröcskéi és szerintem most csillogott a legjobban a szeme.
- Nos, tudod, már felnőttek vagyunk, én huszonkettő, Nicole meg hamarosan huszonegy és tudod a felnőttek eldöntenek néhány dolgot. – kezdte göndör barátom.
- Harry, kérlek a lényegre. – sietette Paul.
- Kisbabánk lesz. – ugrott fel Harry hírtelen, még a szék is felborult, úgy mondta, mint ha öt éves lenne és megkapta volna a kedvenc maciját.
- Gratulálok. – mondta a menedzser póker arccal, most jön az, hogy leüvölti a hajunkat.
- Ennyi? – néztem rá döbbenten.
- Nem. - vette le szemüvegét és Harryre nézett. – Ti ketten, most rontottátok el az életeteket. –dőlt hátra a hatalmas bőr székében.
- Paul, normális vagy? Ez a legjobb dolog ami történhet egy ember életében. – akadt ki barátom, megszorítottam a kezét, visszaült a székére és idegesen kezdett dobolni a lábaival.
- Eddig oké, de fiatalok vagytok, a karrieretek csúcsán vagytok. Most jön ez a gyerek és mindent elront, nem lesz időtök a munkátokra. Minden a gyerek körül fog forogni. Mit fognak szólnia rajongóitok? – kérdezte még mindig teljesen nyugodt hangnemben. Hogy merészel olyat mondani, hogy  a gyerekünk tönkre fog tenni mindent?
- Ezt te se gondoltad komolyan, leszarom a rajongókat, nekem mindig is fontosabb volt a családom , mint a karrierem. Gondoljanak az emberek amit akarnak. – csapott az asztalra Harry.
- Paul, most tényleg nincs igazad, ez a kis tünemény. – simogattam meg a hasam. – nem fog tönkretenni semmit, ellenkezőleg. Ő fog mindent csodássá varázsolni, te is tudod, hogy nem lehetünk életünk végéig énekesek. Nekünk is kell családot alapítani és mind egy , hogy most vagy pár év múlva, ez így jött össze és én boldog vagyok, nem kérem, hogy te is legyél az , de uralkodhatnál magadon. A véleményedet meg tartsd meg magadnak. Szia.  – felálltam és becsaptam magam után az irodájának ajtaját, idegesen mentem a lifthez majd ki az épületből.
- Várj már. – kapott a kezem után Harry.
- Mire? Nem fogom hagyni , hogy a meg nem született gyermekünket ócsárolja olyan dolgok miatt amik be sem következtek. Nem hiszem, hogy bármelyik embernek fontosabb lenne a karrierje , mint a saját vére. – mondtam halkan, nem akartam, hogy a paparazzik vagy a járó kelők meghallják és az egész világ megtudná, hogy Harry gyerekét hordom a szívem alatt.
- Tudom, igazad van. Paul hülyeségeket mond, menjünk haza. – nyitotta ki a kocsija ajtaját.

*Visszaemlékezés vége.*

Azóta se hallottam Paulról , nem is jött a házba, igazából rá tényleg nagyon dühös vagyok. Igaz még csak 7 napja vagyok annak a tudatában, hogy lesz egy kicsi gyerekem de már most iszonyatosan szeretem, a legjobbakat szeretném neki, addig amíg a hasamban van és utána is. Nem szeretném ha bármiben is hiányt szenvedne, szomorú lenne. Azt szeretném, hogy majd azt mondhassa, hogy „Nekem van a legjobb anyukám és apukám a világon.” Engem nem érdekel, hogy milyen színű haja vagy szeme lesz, a fő, hogy egészséges babánk legyen. Ennél több nem is kell, attól nem félek, hogy nem lesz meg mindene, de odafogunk arra figyelni, hogy ne legyen minden alá tolva, hanem tudja meg, hogy ki kell érdemelni a dolgokat. Megszeretném neki tanítani azokat a dolgokat amiket nem mondanak az iskolában sem a tankönyvekben. Olyanokat amiket ha tud, akkor az élettől nem fog akkora pofonokat kapni, mint például, hogy az árnyékos oldal mögött mindig ott egy napos amit ha keres megtalál, hogy soha nem adja fel a reményt, küzdjön az álmaiért és azért amit szeretne. Nincs lehetetlen, nincs olyan dolog amit az ember nem tud megtenni ha akarja. Csak arra kell gondolni, hogy mindig van más út.