II.Season/Chapter53-I’m yours

FB CSOPORT: ITT

A hetek rohamosan elteltek, már az első hónapban vagyok és a hasam kerekszik. Félve megyek az utcára, nem szeretném ha a magazinok címlapján virítanék, vagy letámadnának az emberek, féltem a gyermekem. Eddig sikerült elkerülni a bonyodalmakat, de tudom, hogy ez nem marad így örökké, a hasam nagyobb lesz és muszáj lesz utcára mennem. Plusz a kicsim úgy is meg fog születni „hamarosan”, akkor minden napvilágra kerül.
- Szívem, nem vagy éhes? – ült le mellém a kanapéra Anne. Olyan aranyos, amikor van ideje átjön és meglátogat, néha Gemma is vele tart. Anyuék arra az időre amíg a szívem alatt hordom a magzatot, beakartak költözni a házamba. Sikerült lebeszélnem őket, nem azért, mert nem akarom őket látni, ha nem azért, mert plusz pénz lenne az, hogy akkor valaki gondozza otthon az állatokat és nekik is cécó lenne felhozni a ruhákat meg mindent. Abban maradtunk, hogy minden szombaton átjönnek reggel és itt maradnak estig.
- De, egy kicsit. – mosolyogtam rá, felállt és a konyhába indult.
- Az isten áldja meg ezeket a kölyköket. Nincs itthon már semmi, mindent megettek de ne mentek vásárolni. – mérgelődött, igaza van, mindig csak akkor mennek vásárolni ha már koplalnak, addig nem.  – Eljössz velem a szupermarketbe?
- Hát, nem biztos, hogy jó ötlet lenne. – húztam el a szám.
- Gyere, kikell mozdulnod. Vigyázok rád. – kacsintott, belementem, felmentem a szobámba. Levettem a mackónadrágomat és a bő pólómat. Felvettem egy fehérnemű szettet. Kikaptam a  szekrényből a fekete toppot és áthúztam fejem felett.  Belebújtam a  cipőmbe és telefonomat zsebembe csúsztattam, hajamon gyorsan átszántottam egy hajkefével.
- Mehetünk. – sétáltam le a lépcsőn, Anne mosolyogva kapta fel a táskáját és ment ki a kocsijához. Beültünk és elindultunk a közeli bevásárlóközpont felé, az idő most eléggé szép volt, sütött a nap, kezdett melegem lenni a hosszúnadrágban. Kerestünk egy parkolóhelyet,kiszálltunk , bezártuk az autót majd beindultunk

Minden fontosat megettünk ami kell, a bevásároló kocsi tele volt. Jó, hogy van anyjuk, legalább mindig odafigyelnek a fiaikra. Kimentünk a parkolóba, bepakoltunk mindent a csomagtartóba majd beszálltunk. Nyugalommal töltött el, hogy senki se támadott le és nem jöttek a fotósok.

Kémleltem a mellettem fekvő fiút, majd lassan kimásztam mellőle, lesétáltam a földszintre és felraktam magamnak egy kávét. Kinyitottam az ajtót, felvettem az újságunkat a lábtörlőről és vissza mentem a konyhába.

A kávémat szürcsölgettem majd leültem a kanapéra, kezembe vettem az újságot és figyelmesen kezdtem olvasgatni. Csak a szokásos, próbálják szarba hozni a sztárokat, elolvastam minden cikket, majd lapoztam. Majdnem kiejtettem a csészét a kezemből, hogy mi?

Pop magazin

Terhes vagy meghízott?

Amint önök is láthatják a képen szereplő lány Nicolette Payne (20) tegnap az egyik bevásároló központban volt Harry Styles (21) anyukájával. Szemet szúrt nekünk, hogy a lánynak a vékony alkatához képest gömbölyűbb lett a hasa. Két opció van, vagy meghízott , mert nincs nap, mint nap a színpadon, vagy terhes. Ha terhes akkor vajon mit szóltak ehhez a szülők és a One Direction többi tagja?A menedzser és a rajongók mit mondanak, ellenzik vagy sem? Minden esetre ha Nicole terhes akkor reméljük, hogy egészséges szép kisbaba lesz.

-Ezt nem hiszem el. – dobtam el az újságot, mindig kémkedni kell utánam, megörülök.
- Jön a baba? – szaladt le Niall.
- Niall, az még 8 hónap. –idegeskedtem. – Csak ezek a rohadt paparazzók, elkaptam és lefotózták a hasam, itt a cikk. – dobtam felé az újságot majd fújtatva visszaültem a helyemre.
- Hűha. – tette le mellém az újságot. – Legalább azt mondják, hogy reméljük egészséges. – rántotta mega  vállát vigyorogva.
- Niall, nem érted? Most már mindenki tudja, hogy terhes vagyok, nem akartam, hogy tudják. Nem akarok futni terhesen a rajongók és az utálkozók elől, nem akarom, hogy a gyerekemet utálják, mert az egyik kedvencük az apja. – üvöltöttem le a fejét, amikor megláttam Niall megijedt arcát, akkor jöttem rá mit csináltam. -  Úr Isten! Niall, ne haragudj, nem akartam kiabálni, csak, csak. – nem tudtam befejezni, lerogytam a kanapéra és sírni kezdtem.
- Mi ez a kiabálás? – hallottam meg bátyám hangját, Niall odajött hozzám és simogatni kezdte a hátamat. – Mi történt?
- Nem tudom, az újságba benne van, hogy Nicole terhes aztán kiabálni kezdett velem, most meg sír, mert leüvöltötte a fejem. – mondta értetlenül a szőke hajú.
- Ja, hát igen, anyu mondta, hogy most lesznek ezek a hangulatingadozások. Nem baj, felviszem. – mondta a testvérem és csak azt érezte, hogy eltűnik alólam a kanapé és erős karjai közé kerülök. Felvitt az emeltre, majd belökött egy ajtót, végig a nyakába kapaszkodtam és sírtam. – Shh..- tett le az ágyra. – Nincs baj, nem lesz baj. Senki sem fog bántani, mindenki szeret téged. – suttogott, igen Harry még alszik.
- Ez nem igaz Liam, az utálkozók nem szeretnek, nem tettem nekik semmi rosszat, egyszerűen csak szerelmes lettem az egyikfiúba akit ők is szeretnek. Ez akkora bűn? – tártam szét a karom, nem szólt semmit csak magához húzott és hajamat simogatta, eltolt magától, letörölte a könnyeim.
- Próbálj meg pihenni. – adott egy csókot homlokomra majd elhagyta a szobát, visszafeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót. Nem tudtam aludni, csak bámultam a plafont, a telefonom megállás nélkül rezgett ami azt jelezte, hogy üzenetem érkezett twitteren, nem mertem megnézni őket. Nem akarok rosszat olvasni magamról se arról, hogy a meg nem született gyerekemet ócsárolja sok kis tinédzser akik nem tudnak semmit.
- Jó reggelt. – ölelt magához barátom, mosolyogva ránéztem de neki lefele gördült a szája. – Baj van? – ült fel az ágyon, megráztam a fejem és próbáltam visszatartani könnyeimet. – Na, mi a baj? – fogta meg a kezem, ekkor újra eltört a mécses és a könnyeim lefolytak puha arcomon.
- Benne van az újságba, hogy terhes vagyok, folyton jönnek az üzenetek twitteren. – mondtam el nagy nehezen.
- Ne törődj velük, nem éri meg. Akik az igazi rajongóink azok nem utálkoznak, megértik, hogy boldogok vagyunk. – emelte fel fejemet, hogy szemembe nézhessen. Ahogy belenéztem gyönyörű íriszeibe, egyből elmúlt minden rossz, kizártam a világot és csak rá fókuszáltam.
- De ők az egyik családod. – húztam el a fejem.
- Na idefigyelj. – nyúlt ismét állam alá és kényszerített, hogy nézzek szemeibe. – Három családom van, a fiúk és a rajongók, anyuék és most már ti. – tette tenyerét a hasamra. – Ti fontosabbak vagytok, mint a rajongók. Mindig fontosabbak lesztek, ezt sose felejtsd el. Én a tied vagyok, te az enyém és miénk a gyerek. – simított végig arcomon, igaza van, mi most már egy család leszünk, hamarosan. – Nyugodj meg. – mosolygott majd finoman megfogta derekam két oldalát és lassan húzott magához. Kezeimet nyaka köré tekertem és lassan forrtak össze puha ajkaink, egy szenvedélyes csókban forrtunk össze, éreztem csókjába a szeretetet a finomságot, a törődést és a féltést.