II.Season/Chapter57- Now

FB csoport: ITT

Egyre nehezebb tartani a hasam és sokszor szédülök, nem mernek egyedül hagyni, egy hét múlva vagyok kiírva. Liam nagy nehezen rávett, hogy ma aludjak náluk, mert már hiányolnak, nem mint ha nem látnának amikor van idejük. Bevallom nekem is hiányoznak mindannyian, nehéz nekem Harry nélkül. Niall nemsokára itt van értem és jönnek a lányok, nem tudom, hogy hol lennék nélkülük, ők mindennap velem vannak és boldogítanak.

Kiszálltam a kocsiból és a táskámmal együtt mentünk be a házba, Niall követett engem, levettem a  cipőm és felhozta a táskám a szobámba. Régóta nem jártam itt, gondoltam, hogy lemegyek a konyhába és összeütök valami a srácoknak. Amíg vártam, hogy a hús süljön leültem az egyik székre és néztem magam elé, Niall jött be és helyet foglalt velem szemben.
- Tudod már, hogy hogyan fogják hívni?
- Igen, Austin. – simítottam végig mosolyogva hatalmas hasamon, újra felálltam és elzártam a gázt, a rizst kivettem a mikróból és megkértem Niall-t, hogy terítsen meg. Kiraktam mindenkinek egy adag vacsorát és vártunk, nem sokkal később betoppant Zayn és Liam, őket követte Dani, Perrie, El és Louis.  – Harry? – kérdeztem halkan, Dani felemelte a fejét és kifelé mutatott, tehát ő is itt van. Vettem egy nagy levegőt és az asztalhoz invitáltam őket, mindenki helyet foglalt majd megvártuk Harryt is. Kikerekedett szemekkel nézte a hasamat majd engem, tekintete lyukat fúrt enyémbe és nem tudtam nem őt nézni, az asztalhoz sétált és leült Niall mellé.
- Na Nicole, mesélj. Milyen hamarosan anyukának lenni? – a kérdéstől eléggé megilletődtem, hisz Harry is itt van és lehet, hogy ezt nem most kéne megvitatni, előtte.
- Hát, izé, nos jó érzés, várom, hogy a karomba tarthassam és édes mosolya bearanyozza a mindennapjaimat. – egy pillanatra se néztem Harryre, nem látom a reakcióját és addig jó, nem szeretném ha szomorú lenne.
- Mi lesz a neve?
- Louis, ezt nem…- fejeztem volna be, ha valaki nem vág közbe.
- Austin. – kiáltotta Niall, mire idegesen néztem rá és tarkón csaptam.
- Ezt csak te tudtad, azt szerettem volna ha meglepetés lenne. – mindenki nagy nevetésben tőrt ki, Harryn és rajtam kívül, felálltam és elvettem mindenki elől a tányérokat és a mosogatóba helyeztem őket. Mindenki elhagyta a helyiséget, megnyitottam a meleg vizet és kezembe vettem a szivacsot, nyomtam rá egy kis habot majd kezembe vettem egy evőeszközt és elmostam, ezt tettem a többivel is. Olyan érzésem van, mint ha valaki figyelne engem, elzártam a vizet, a kezemet nadrágomba töröltem és megfordultam. Csak álltam vele szembe és szinte jéggé fagytam, nem tudtam, hogy mit is mondhatnék, a szavak megakadtak torkomon. Ahogy láttam, ő is így volt ezzel, látom, hogy szeretne valamit mondani. Széttártam karjaimat és vártam, talán a csodára amit szeretnék ha végre bekövetkezne, lehajtotta fejét, beletúrt hajába majd rám nézett. Másodpercek alatt szelte át a köztünk lévő távolságot és megállt előttem, hatalmas tenyerét a hasamra vezette és simogatni kezdte. Az érintésétől megborzongtam és gondoltam, hogy a fiúnkat keresi, félve megfogtam kezét és a hasam jobb felső részéhez vezettem. Amikor rúgott egyet a fiúnk, Harry hírtelen felnézett rám, csillogó szemei gyönyörűek voltak és olyan ellenállhatatlanok.  Fölegyenesedett és két keze közé fogta az arcomat, egy ideig csak egymás tekintetében kutattunk, majd arcon csókolt. Hát nem erre vártam, ha nem arra, hogy végre megcsókol és a karjaiban biztonságban lehetek. Nem tette meg, rámosolyogtam majd kimentem a konyhából, ahogy kinyitottam az ajtót hat szem párral találtam magam szemben.
- Mit csinált? – kérdezte izgatottan Perrie.
- Semmit. – ennyit mondtam aztán a szobám felé vettem az irányt, elfáradtam mára. A fürdőbe mentem és megengedtem magamnak a meleg vizet, levettem ruháimat és belesüllyedtem a vízbe. Nyugtató volt, hátradőltem és mind a két kezemet a hasamra csúsztattam. – Miért ilyen nehéz apáddal? – kérdeztem, erre nem kaptam választ csak egy rúgást a hasamba. – Your hand fits in mine
like it's made just for me. But bear this in mind it was meant to be. – énekeltem a sorokat és láttam ahogy fiam fordul egyet. - I won't let these little things slip out of my mouth.But if i do, It's you, Oh it's you. They add up to. I'm in love with you and all these little things. – remegve fejeztem be a dalt, letöröltem a kiszökni készülő könnyeimet és leöblítettem az arcomat. Kimásztam a kádból és megtörülköztem, hajamat kiengedtem és átfésültem, lekapcsoltam a villanyt és kimentem, a táskámból kivettem egy rövidnadrágot és egy bő pólót. Bebújtam a paplan alá és újra a „Little Things” sorait dúdoltam fiamnak, akinek úgy látom nagyon tetszik ez a dal is. Akárhogyan is próbáltam elaludni, egyszerűen nem sikerült, csak forgolódtam és vergődtem az ágyba. Egyszer csak nyílt az ajtóm ezért mozdulatlanul maradtam, megláttam göndör haját és megnyugodtam,  körül nézett majd beljebb jött. Halkan bezárta az ajtót és az ágyamhoz közelített, megállt mellette és felemelte a paplant. A szívem nagyokat dobbant, féltem, hogy meghallja, bebújt mellém, úgy érzem, hogy tennem kéne valamit, megmozdultam mire láttam, hogy megijed egy kicsit. Közelebb húzódtam hozzá, fejemet mellkasára tettem , hasam hozzáért oldalához, kezeit körém fonta, úgy tartott, mint ha attól félne, hogy újra elmegyek.
- Hiányoztál. – böktem ki, de tudatalattim fejbe csapott, egy sóhaj hagyta el a száját, lejjebb csúszott és fejét az enyémre tette majd egy csókkal hintette be hajam.

Arra keltem, hogy a hasamban a kis lurkó nagyon él, megnéztem az időt és hajnali három óra volt,felálltam és kimentem a folyosóra, megfeszült az alhasam majd valami végigfolyt a lábaimnál. Tudtam, hogy mi az, valamiért megrémültem és csak egy hatalmas sikoly hagyta el a számat csak sikítottam és láttam, ahogy egyszerre nyílnak mellettem az ajtók.
- Mi az? – Harry volt az első aki leguggolt hozzám.
- Most. – üvöltöttem , a lányoknak esett le legelőször.
- Mi? – kérdezte értetlenül Louis.
- Úr Isten, fiúk, most, jön a baba. – hadonászott El, mindenki kapta magát és pizsamában indultak le az az emeletről, Harry a karjaiba vett és úgy cipelt le, fájt, nagyon, őrülten ordítottam és szorítottam Harry pólóját, berakott az autóba és mellém ült, előttem El és Louis vezetett. – Nicole, nyugi, vegyél levegőt az orrodon és fújd ki a szádon, mindjárt ott vagyunk. – tettem amit barátnőm mondott és már nem sikítottam, ám nagyon fájt.

-Egy orvost, most, a barátnőm szülni fog. – tartott a karjaiba Harry, egyből jött két nővér és egy doki, ráfektettek egy ágyra és eltoltak, Harry mellettem jött és fogta a kezem. – Ne aggódj, minden rendben lesz, hamarosan látjuk őt. – mosolygott és a homlokomra adott egy puszit, jött egy fájás és újra felkiáltottam, a többiek is a nyomunkban voltak.
- Kérem önöket, várjanak itt, szólunk ha vége. – nézett hátra egy nővér és betoltak egy szobába.

Harry szemszöge:

Idegesen járkáltam fel s alá a folyosón, folyamatosan hallottuk ahogy Colette fájdalmasan nyög, örülök, hogy jön a fiam de bár ne lenne ennyire fájdalmas.
- Ülj le. – fogta meg a karom Dani, kérésének eleget téve leültem, Liam azonnal tárcsázta a szüleit, erről jut szembe fel kéne hívnom anyát, hiába van hajnali négy óra. Elővettem zsebemből a telefonom és tárcsáztam anyát, csengett , csengett de nem vette fel, újra hívtam, a harmadik csörgés után felvette.
- Mi van Harry? – kérdezte álmos hangon.
- Születik az unokád. –akaratlanul is elmosolyogtam.
- Gemma, Gemma, kelj fel. – sikoltozott anyu, hallottam ahogyan a nővérem felnyög. – Jön az unoka öcséd. – sikította újra, elemeltem fülemtől a  telefont, mert tudtam, hogy Gemma is sikítani fog, ez is történt. – Oké, Harry, küldd el a címet és megyünk. – mondta majd le is tette, leírtam neki SMS-be a kórház címét majd eltettem a telefonomat.

Reggel hat óra és még mindig csak a nyögések, ennyire nehéz lenne? Nem szeretnék nő lenni, anyu , Gemma és Colette szülei is már megjöttek.
- Miért ilyen hosszú? – kérdezte Niall.
- Nicoleal én négy órát szenvedtem mire kibújt. – mosolygott az anyukája, erre Niall elfintorodott, mire nevetni kezdtünk, hosszú ideig csak ültünk és vártunk. Kilépett a nővér és kezébe volt a fiam, felkaptam a  fejem és odamentem.
- Én vagyok az apa. – mosolyogtam rá, karomba adta a kicsit, pici arcát kémleltem, olyan nyugodt volt. A többiek is körém gyűltek és csak nézték, hallottam amint anyu és Sarah szipognak mellettem, az én szememből is kigördült egy könnycsepp. – Szia Austin, én vagyok az apukád. – ahogy felé emeltem hatalmas tenyerem, pici kezeivel rászorított a kisujjamra és nem akarta elengedni. A nővér mondta, hogy bemehetünk Nicolehoz, így is tettünk, a kezemben lévő gyerekkel leülte ágya szélére és csak néztem őt.
- A szeme a tied. – mondta Gemma, megnéztem a szemeit és valóban zöldek voltak, Colette mellé tettem aki mosolyogva nézte fiát. Lefotóztam őket és már írtam is ki twittere.

@harry-styles: Megszületett a kisfiam, Austin. Remélem ti is annyira örültök, mint én. Mi mind nagyon boldogok vagyunk. :)

Pár perc telt el és már több százan kedvelték és retweetelték, örül, hogy ők is örülnek. Anyu elővett a táskájából egy édes kis kék ruhát amit a kicsire adott, bejött a nővér és átvitte a többi gyerekhez. Colettet is áttolták egy kórterembe, olyan boldog vagyok, végre láthattam, úgy érzem, hogy ezzel minden megoldódott, szeretném ha Colette-val boldogok lennénk és együtt nevelnénk fel a fiunkat. Most már nekem is van egy kis családom és két nagyobb, soha nem voltam még ennyire boldog, Austinnak én a legjobbat szeretném és nem fogom hagyni, hogy a rajongók miatt ne egyen gyermekkora. Mindent megfogok tenni a boldogságukért, nekem ők jelentik az életemet, nélkülük nem lennék.