II.Season/Chapter56 – News

Facebook csoport: ITT

1 hónappal később

Két hét, ennyi időt tölthetek még ebben a csodálatos országban, utána haza kell mennem. A 7. hónapban vagyok és félek egyedül maradni, a hasam hatalmas és az én vékony termetemmel kicsit már nehéz tartani. Anyuékkal már beszéltem és a lányokkal is, mivel messze lenne Wolverhampton, úgy döntöttünk, hogy a házamba költözök és  velem tart Dani, Perrie és El is. Liamet is értesítettem érkezésem időpontjáról, ő jön értem a reptérre és visz a házamhoz ahol majd a lányok várnak engem. Az ágyon feküdtem és hasamat simogattam, nehezen felültem és kimentem a nappaliba, beüzemeltem a televíziót és a zene csatornán kötöttem ki, ma is. Mióta beköltöztem ebbe a meseszép házba azóta minden nap ezt az adót nézem, hiányoznak a fiúk és a gyermekem is szereti a hangjukat, mindig „táncol” a hasamban amikor az ő zenéjük szól. Lehalkítottam a tévét , mert valami elviselhetetlen rock zene szólt, eszembe jutott a srácok egyik dala, ami személy szerint nagy kedvencem. Elkezdtem énekelni a „Moments” című számot és a kis táncos lábú már is életre kelt, minden este énekelek neki miközben simogatom. Szeretném már a karomban tartani és puszilgatni, puha bőrén végig simítani, miközben egy altatót dúdolok pici fülébe. Még soha nem vártam ennyire semmit, a legnagyobb vágyam most, hogy megszülessen az a gyermek akiért ölni fogok. Nem fogom hagyni, hogy bárki is bántsa vagy elvegye tőlem, vigyázni fogok rá, mint a szemem fényére.

2 héttel később

 A repülő landol én pedig kicsatolom övemet és nézek ki az ablakon, nézem ahogyan a gép begurul a helyére. A kézi csomagomat levettem a  fejem felett lévő tartóból, majd egy úr maga elé engedett én pedig hasamat fogva nehezen mentem le a lépcsőn, átsétáltam a terminálhoz és vártam, hogy a csomagjaim megérkezzenek, mikor megláttam a kettő nagy sötétlila bőröndöt már nyúltam is érte és levettem a futó szalagról, magam után húztam őket majd egy széknél leültem és vártam. Néztem ki a fejemből, majd megláttam ahogyan az egész banda közeledik felém, fejükön kapucni és napszemüveg. Azt hiszik, hogy ez álca, rá kéne jönniük, hogy egy reptéren még nagyobb feltűnést keltenek így. Ahogy a bátyám kiszúrt egyből levette a fejéről a kapucnit és a szemüveget, majd sebes léptekkel átszelte a közöttünk álló távolságot, óvatosan karjaiba zárt. Fejemet a vállába temettem és megindultak könnyeim, nem tehetek róla, annyira hiányzott már és ezek a hangulatingadozások is rátesznek egy lapáttal erre a megható pillanatra.

- Úr Isten! Megettél egy egész várost? – hajolt le Louis és a hasamat nézte. – Ez egy jó dagadt gyerek lesz. – egyből fejbe kólintottam majd megölelt, mindenkit üdvözöltem és észrevettem, hogy Harry nincs jelen amitől egy kicsit megkönnyebbültem. Elég egy kínos pillanat lenne, a fiúk elvették a csomagjaimat és a kisbusz felé vezettek.
- Mizu amúgy? – dobta át karját vállaim felett Zayn.
- Nem érdekes, fáradt vagyok és ő is. – simogattam meg a hasam majd Zayn egy édes mosolyt vett fel és kacsintott.

-Megjöttek. – hallottam meg Dani örült sikoltását, amint kiszálltam felém rohant és amikor meglátta a hasam csak lassan ölelt magához és ide-oda billegtünk.
- El fog szédülni a gyerekem. – nevettem fel, köszöntem a többieknek is majd elbúcsúztunk a fiúktól és a házamba indultunk.  Barátnőim felvitték csomagjaimat az övéikkel együtt , ők elfoglalták a saját szobájukat és én is betelepedtem sajátomba. A bőröndömet kinyitottam az ágyon és kipakoltam belőle a ruhákat, visszatettem őket a helyükre majd lebotorkáltam a nappaliba.
- Ezt neked csináltam, a hosszú út és a gyerek miatt. – tett le elém egy hatalmas tál milánóit Eleanour.
- Mássz ki a fejemből. –mondtam viccesen mire leült mellém, elkezdtem enni a finom ételt, miután végeztem megköszöntem és leértek a többiek is.  – Meséljetek, mizu itthon? – dőltem hátra a kanapén.
- Sok minden történt Nicole. – húzta el a száját Perrie, mire a többiek leintették. – Meg kell tudnia. – védekezett Perrie.
- Mit is? – néztem rá furán, mire összehúzta magát és végre belekezdett.
- Tudod, Harry, na hát mióta elmentél tör-zúz és iszik. A fiúkkal már próbáltuk helyre tenni de nem lehet. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért iszik, annyit válaszolt „ Azért, mert akkor kiadom a dühöm és nem ülök magamba azon gondolkozva, hogy elveszítettem őket.” – fejezte be, amikor elmondta, hogy Harry mit is mondott a szívem összeszorult és fülemben a vér dobogott, kikerekedett szemekkel néztem magam elé. El-nek érkezett egy SMS-e és miután megnézte felsikított és eldobta a telefonját.
- Mi az? – kérdeztem hirtelen, nem tudom, hogy mitől ijedhetett meg ennyire.
- Louis írt, Harry ide jön, most. – kiáltotta, egyből megállt bennem a vér és felálltam.
- El kell mennem itthonról. – mondtam határozottan de a lányok nem helyeselték, azt mondták, hogy maradjak itt majd ők lerendezik. Na erre nagyon is kíváncsi leszek, mikor már nem voltam olyan feszült a csengő megszólalt, mondanom sem kell, hogy megugrottam ültő helyemben. Hirtelen megszédültem és belekapaszkodtam a kanapé szélére, Perrie segített leültetni majd mentek ajtót nyitni.
- Itt van? – hallottam meg rekedt hangját ami most a reménytől csengett.
- Nem, Harry, nincs itt. – mondta El, gratulálok, ez nem hangzott valami biztosan barátnőm.
- Tudom, hogy itt van, csak látni akarom. – könyörgött, hogy engedjék be.
- Ez nem jó ötlet. – Dani próbálta meggyőzni, hogy nem jöhet be és menjen haza de Harry nem tágított.
- Engedjetek már be. – felemelte a hangját és amikor az ajtóra néztem láttam ahogy szó szerint arrébb teszi El-t az ajtóból majd rohamosan közeledik. Amikor tekintetünk találkozott, amilyen gyorsan és óvatosan tudtam felálltam, arca piros volt és szemei is , alatta kék karikák voltak, arra utaltak, hogy nehéz volt neki ez a két hónap. – Colette. – indult meg felém, hátráltam pár lépést, megtorpant és kidülledt szemekkel figyelt. – Félsz tőlem? – kérdezte, hangjában ott volt a félelem és a szomorúság is.
- Nem, nem félek. – ráztam meg a fejem, nem féltem tőle egyszerűen csak furcsa volt, legszívesebben a nyakába ugranék de nem tehetem, súlyos szavakat mondott ki aminek következményei is lettek.
- Ő,ő az én..?
- Igen. – tettem mind a két kezemet hasamra védelmezésképpen.
- Szabad? – tudtam, hogy mire gondol.
- Nem. – vágtam rá egyből és láttam, hogy szemében ott csillognak a könnycseppek, nem dőlhetek be neki. – Jobb lenne ha most mennél, kérlek. – megkerültem a kanapét és a lányok felé mentem akik az ajtóban álltak ledermedve és nézték az eseményeket. Harry még mindig a kanapé mellett állt és nézett előre. – Harry, legyél szíves, fáradtak vagyunk. – kértem , ám hangom nem olyan volt, mint ha biztos lennék tettemben, nem is voltam az. Beletúrt hajába majd megfordult, felém közeledett és elment mellettem, utoljára rám nézett, egy könnycsepp gördült ki szeméből, letörölte és beült az autójába.

Ma van az a nap, hogy időpontot kaptam az orvostól, ma megtudom, hogy milyen nemű is lesz a gyermekem, a fiúk és a lányok eljönnek velem, anyuék nem tudnak, mert dolgoznak. A lelkemre kötötték , hogy azonnal hívjam fel őket,amint megtudom a hírt. A kórházban ültünk és vártuk, hogy szólítsanak, simogattam a hasam és közben néztem, láttam ahogyan mozog és rugdos. Louis nem tudja megunni azt, hogy a keze a hasamon van, a gyermekem minden reakciójára kiállt egyet , amit én nagyon mókásnak tartok.
- Miss Payne. – dugta ki fejét a nővérke, megfogtam Liam kezét, hogy jöjjön velem.
- Jó napot. – mondtuk egyszerre és beléptünk az ajtón, felfektettek az ágyra, felhúzták a pólóm, nagy hasamat a nővér letörölte majd rákente a zselés anyagot és rárakta a hasamra a gép fejét, egyből feltűnt a képernyőn az én kis szerelmem. Liam mellettem állt, csillogó szemekkel nézte a képernyőt, mosolyogva néztem ahogy mozog a hasamba a csöppség, szereti a figyelmet.
- Kisfiú lesz. – mondta a nővér, a szívem nagyot dobbant és nagyon megörültem. – Ahogy látom egészséges, tökéletesen fejlődik. – levette a gépet a hasamról, figyelmesen letörölte a zselét majd a nyomtatóhoz ment, kinyomtatta a képeket és a kezembe adta, elbúcsúzott és kimentünk. Nagy mosollyal az arcomon siettem barátaimhoz, ahogy Dani meglátott egyből szólt a többieknek és felpattantak.
- Na? – nyaggatott Louis, jobban be van zsongva , mint én.
- Fiú. – néztem le nagy gömbölyű hasamra és megsimítottam.
- Focista lesz,tudtam én. – ütött egyet ököllel a levegőbe Niall, megmutattam nekik a képeket és láttam, hogy El majdnem elsírja magát. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak, elővettem a telefonom és miközben sétáltunk ki az épületből felhívtam anyát. Amikor elmondtam neki, olyan nagyot sikoltott, hogy el kellett , hogy kapjam a fülemtől a telefont. Gondoltam, hogy Anne-t és értesíteni kéne ezért neki is elmondtam és megígérte, hogy holnap délután átugrik beszélgetni egy kicsit, ennek nagyon örültem hiszen szerintem ő az egyetlen aki tud hatni Harryre. Szeretném, hogy ha ez az egész dolog végre lecsillapodna, nem szeretném a fiamat ilyen körülmények közt megszülni, nem hinném, hogy hiányozna neki az , hogy a szülei mindig veszekedjenek. Igazság szerint az lenne neki a legjobb, hogy ha a szülei együtt lennének boldogok. Nos, szerintem nem nekem kell megváltoznom.