II.Season/Chapter55 – Every day, Every night

Facebook csoport: ITT

 Harry szemszöge:

Mikor felpofozott akkor tudatosult bennem, hogy mit is mondtam, kiviharzott és pedig egy hatalmat ütöttem a falba. A kezem vörös lett és feldagadt, sajgott, nem érdekelt, hogy lehetek ekkora barom? Louis berontott a szobámba és idegesen járkált fel s alá.
- Mondd, te normális vagy? – akadt ki, teljesen jogosan.
- Louis, kiakadtam, nem gondoltam komolyan. – ültem le az ágyamra.
- Harry, bazd meg, e tényleg. A te gyereked is, gondolkozz már.
- Szeretem őt, nagyon és a kicsit is. – túrtam idegesen hajamba.
- Gratulálok . – tapsolt, tudom, hogy ironikusan mondja. – Most vesztetted el mind a kettőt. Barom vagy, haver, de most tényleg, oltári nagy seggfej. – nézett rám majd bevágta az ajtót. Hátradőltem az ágyamon és szidtam magam, hogy ekkora nyomorult vagyok, nem is tudom, hogyan mondhattam ekkora hülyeséget. Hallottam amint lemegy a lépcsőn és a többiek próbálják meggyőzni, hogy ne menjen. Én is ezt tenném de nincs hozzá elég bőr a képemen.

-Szólni kéne neki, hogy elakar menni. – hallottam meg Niall hangját.
- Nem, nem kell. Megbántotta a húgom, elcseszte, miatta van mind ez. – Liam idegese kiabált, megértem én is ezt tenném ha valaki összetörné Gemma szívét, de nem tudom, hogy mit is csináljak. Nem jut semmi sem az eszembe, tudom, hogy utána kéne mennem, kibaszottul utána akarok menni, de nem tehetem. Nem állhatok csak úgy elé, hogy sajnálom és jöjjön vissza, tudom, hogy ezek után még egy pofont kapnék.

Nicole szemszöge:

Miután megtaláltam a szállást, bejelentkeztem és elfoglaltam a szobámat, a cuccaimat nem pakoltam ki, ha nem egyből elővettem a számítógépemet és egy lakást kerestem, nem akarom megvenni, csupán csak kibérelni. Bepötyögtem a keresőbe a címszót és kidobott több mint ezer házat, nézegettem sokáig de nem találtam megfelelőt, már reggel tíz óra is elmúlt mikor nem jártam sikerrel, görgettem még lefele amikor megakadt a szemem egy csodaszép kis házon. Nem kell nagy, hiszen csak én leszek egyedül és a baba a hasamba. Elővettem a telefonom és felhívtam a címzettet, megbeszéltünk holnapra egy találkozót és megmutatja a házat. Rettenetesen éhes voltam és ezt a kisbabám is jelezte, felhívtam a szobaszervizt és rendeltem magamnak reggelit. Miután jól laktam és gondolom a kisgyerekem is akkor úgy döntöttem, hogy ledőlök aludni, sokáig voltam fent és az éjszaka se aludtam túl sokat.

1 hónappal később:

Immáron hat hónapos a kisbabám és ennek nagyon örülök , ám tudom, hogy a szülésre haza kell mennem, legalább három héttel előtte, hogy véletlenül se itt szüljem meg ahol senki sem lenne velem. Már csak másfél hónapom van ebben a városban , nem sok ideje vagyok itt de én már is beleszerettem, az emberek nagyon kedvesek és sokan jönnek aláírást kérni és képeket készíteni, pár rajongó meg is szokta simogatni a hasam és amikor érzik, hogy megmozdul sikítanak egyet. Örülök, hogy ennyire tetszik nekik, ám jobban örülnék neki, ha az apuka is így gondolna a kisgyerekére. Még nem tudom, hogy fiú e vagy lány, mert úgy vagyok vele, hogy ha hazamentem megnézem közösen a családdal,egyedül nem olyan nagy élmény ,mint akkor amikor a szeretteim is velem lehetnek. Hogy gondolok e Harryre? Igen, nincs olyan nap amikor nem járna az eszembe, főleg, hogy még a csapból is ők folynak, a sajtó nem képes leszállni a témáról, miszerint elhagytam, mondjuk ez igaz is, de már azóta ezen csámcsognak mióta eljöttem.

ZENE 

Harry szemszöge:

-Anyu, nagyon hiányzik. – bőgtem el magam ismét anyunak a telefonba.
- Kisfiam, szeretlek, de az igazat mondom mindig és most is. Te vagy ebben a hibás, te taszítottad el őket magadtól. Neked kell ezt helyrehoznod. – mondta anyu, igaza van, minden nap és minden éjjel csak ő rá gondolok és a meg nem született gyermekünkre, arra, hogy valószínűleg elvesztettem őket, de én ezt nem akarom. Azt szeretném ha újra velem lennének, ha újra megsimíthatnám a hasát, ami biztos megint nőtt. Miután letettem a telefont egy újabb üveg whiskey-ért nyúltam. Mióta elment azóta minden nap megiszok egyet, Paul kivan rám akadva és ő is megbánta már azt amit mondott, mert neki is hiányzik Colette. Liam már valamennyire megbékélt, Louis minden nap bejön a szobámba és próbál helyre tenni, hogy nem helyes amit csinálok és ahelyett , hogy itt ülök és iszok inkább menjek sétálni és kitisztítani a fejem. Minek menjek? Azért, hogy hallgassam ahogy mindenki ujjal mutogat rám, hogy én vagyok az a szemét aki elkergette a gyermeke anyját. Így is elég, hogy a sajtó minden nap ír rólunk és elhord minden szemétnek.

Elfogyasztottam az egész üveget, nagy nehezen felálltam a padlóról és a polcomhoz mentem, megláttam azt a képet ami még akkor készült rólunk mikor nem volt terhes.

Ideges lettem és a körülette lévő tárgyakat lesöpörtem a helyükről. Az egyik vázát megfogtam és a földhöz vágtam, elkezdtem ütni-vágni a falat és az ajtóba ütöttem ami be is horpadt. Zayn rohant be hozzám és elfogott, én magamon kívül voltam.
- Vissza akarom kapni. – üvöltöttem és próbáltam kiszabadítani magam a fogásából de nem ment.
-Harry, nyugodj meg. – sietett be Danielle és a mellkasomra tette a kezét. – Fejezd már be, ezzel nem oldasz meg semmit. – próbált leállítani de nem ment neki. – Harry, elment, nem tudom mikor fog visszajönni. – mondta és elcsuklott a hangja, azonnal leálltam és levettem a képünket a polcról. Magamhoz szorítottam és sírva térdre borultam, mindent elrontottam, elment és lehet, hogy sosem látom viszont.

Nicole szemszöge:

A telefonom hevesen csengett mellettem, felkeltem és felvettem.
- Haló? – szóltam bele álmos hangon.
- Nicole, megint. – mondta Niall és egyből tudtam, hogy mire gondol.
- Ez a legrosszabb. – szólt bele Louis. – Tört- zúz a szobájába, most pedig már órák óta szorongatja a képeteket és a földön ülve sír, nem tudja mit csinál, megint ivott. – összeszorult a szívem ahogy elképzeltem magam előtt a látványt ahogy sír.
- Fiúk, én nem tehetek semmit, nem fogok hazamenni és a nyakába borulni. Nem én leszek az aki megteszi a lépést. – mondtam halkan, igen, valójában arra vágyok, hogy eljöjjön értem és hazavigyen, ez nem fog megtörténni. Túl büszke ő ehhez, lehet, hogy most ilyen állapotban van de majd kiheveri. Azok után, hogy bontottuk a vonalat a konyhába mentem ahol készítettem magunknak valami vacsora féleséget, egész nap szinte csak alszom és eszek, ez a napi programom, munkát nem kerestem, mert úgy gondoltam, hogy másfél hónapra minek? Maradt elég pénzem, hogy fizessem az itteni kiadásaimat, mikor kész lett a szendvics, leültem a tv elé és majszolni kezdtem az ételt. Az egyik zenecsatornára kapcsoltam, mikor felcsendült a fiúk dala, a kis örökmozgó egyből életre kelt a hasamba, amikor Harry szólója volt, egyből rugdosódni kezdett és forgolódni, erősebben , mint eddig. Imádja az apja hangját, ez ellen nem tudok mit tenni és nem is akarok. Így jó, szeretném ha szeretné az apját annak ellenére amit tett, én is szeretem, már kezd halványulni az utálat, hiszen a szeretetem erősebb iránta. Még sem olyan könnyű megbocsátani neki, súlyos dolgot mondott, ezt nem lehet visszafordítani.