Kora délután keltem és Harry már nem volt mellettem.
Csalódottan kiszálltam az ágyamból, felvettem egy training ruhát és lementem a
többiekhez. Lent voltak és tv-ztek.
- Sziasztok!- mosolyogtam rájuk.
- Jó reggelt. - mondták egyszerre.
- Hazajössz velünk? –kérdezte Liam.
- Nem tudom. –mentem be a konyhába. Nem mertem rájuk nézni, mert tudtam, hogy ez nekik rosszul esett. Összedobtam egy szendvicset majd kimentem a kertbe elfogyasztani. Egyedül akartam lenni, hogy átgondoljam, hogy visszaköltözzek e hozzájuk. Itt van sok barátom, családom, biztonságban vagyok és itt nincsen minden sarkon egy lesifotós. Londonban ott vannak a fiúk és a lányok. Ők már a második családom elég rég óta, rajtuk kívül nincsenek más barátaim bár velük megnyertem a főnyereményt, Londonban nem érzem magam biztonságban mióta az a fickó elkapott és ott mindenhol fotósok leselkednek. Ismét a szívem és az eszem veszekedett. Az eszem azt mondta, hogy itt jó nekem. Itt vannak anyuék a régi barátok és biztonságos környezet a szívem viszont azt az érvet hozta fel, hogy anyuékkal minden héten találkozhatok és eljöhetek hozzájuk látogatóba. Londonban meg minden nap találkozom a többiekkel és nekik nem lenne idejük eljönni ide olyan sűrűn , mint én azt szeretném és ha itt maradok ugyan az lesz mint régen, ha megyek akkor nyüzsgés és sosincs unatkozás. Ez fantasztikus, ott tartok ahol eddig. Fogalmam sem volt arról, hogy mit csináljak. Anyu is azt mondta, hogy nekem ott a helyem Londonba a többiekkel, hozzájuk pedig akármikor jöhetek. A fejemben hatalmas kavalkád volt. Ismét halk zokogásba törtem ki de úgy, hogy senki ne lássa. Ez szinte már minden napos. Végül döntöttem. Zokogva rohantam a szobámba.
- Nicole. – szólt utánam a testvérem. Nem törődtem vele a szobámba érve bezártam az ajtómat kulcsra. Döntöttem, remélem nem bánom meg. Lekaptam a bőröndjeimet a szekrény tetejéről. A zenét bekapcsoltam a laptopomon. Ez a kedvencem a fiúktól.
- Sziasztok!- mosolyogtam rájuk.
- Jó reggelt. - mondták egyszerre.
- Hazajössz velünk? –kérdezte Liam.
- Nem tudom. –mentem be a konyhába. Nem mertem rájuk nézni, mert tudtam, hogy ez nekik rosszul esett. Összedobtam egy szendvicset majd kimentem a kertbe elfogyasztani. Egyedül akartam lenni, hogy átgondoljam, hogy visszaköltözzek e hozzájuk. Itt van sok barátom, családom, biztonságban vagyok és itt nincsen minden sarkon egy lesifotós. Londonban ott vannak a fiúk és a lányok. Ők már a második családom elég rég óta, rajtuk kívül nincsenek más barátaim bár velük megnyertem a főnyereményt, Londonban nem érzem magam biztonságban mióta az a fickó elkapott és ott mindenhol fotósok leselkednek. Ismét a szívem és az eszem veszekedett. Az eszem azt mondta, hogy itt jó nekem. Itt vannak anyuék a régi barátok és biztonságos környezet a szívem viszont azt az érvet hozta fel, hogy anyuékkal minden héten találkozhatok és eljöhetek hozzájuk látogatóba. Londonban meg minden nap találkozom a többiekkel és nekik nem lenne idejük eljönni ide olyan sűrűn , mint én azt szeretném és ha itt maradok ugyan az lesz mint régen, ha megyek akkor nyüzsgés és sosincs unatkozás. Ez fantasztikus, ott tartok ahol eddig. Fogalmam sem volt arról, hogy mit csináljak. Anyu is azt mondta, hogy nekem ott a helyem Londonba a többiekkel, hozzájuk pedig akármikor jöhetek. A fejemben hatalmas kavalkád volt. Ismét halk zokogásba törtem ki de úgy, hogy senki ne lássa. Ez szinte már minden napos. Végül döntöttem. Zokogva rohantam a szobámba.
- Nicole. – szólt utánam a testvérem. Nem törődtem vele a szobámba érve bezártam az ajtómat kulcsra. Döntöttem, remélem nem bánom meg. Lekaptam a bőröndjeimet a szekrény tetejéről. A zenét bekapcsoltam a laptopomon. Ez a kedvencem a fiúktól.
Feltekertem a leghangosabb fokozatra és szép gondosan pakoltam
be a cuccaimat a bőröndökbe. Hallottam ahogy a fiúk és a lányok dörömbölnek az
ajtómon de nem foglalkoztam velük. Most biztos azt hiszik, hogy itt maradok.
Elővettem pár dobozt és a képeket, tárgyakat visszaraktam beléjük. A laptopomat
ismét a kézipoggyászba helyeztem. Felvettem egy normális cuccot, felraktam a
szokásos sminket, beágyaztam és körülnéztem a már csak a bútorokkal teli szobában.
A zene folyton ismétlődött én pedig halkan énekelni kezdtem. A refrénnél
mosolyogva léptem ki az erkélyemre. Az emlékek feltörtek. Ezen az erkélyen volt
az első csókom az első barátommal. Nem voltam szerelmes de szerettem.
Visszamentem a szobámba és halkan kinyitottam az ajtót. Már senki nem volt ott.
Elmentek volna nélkülem? Lementem a nappaliba, kinéztem a kertbe de sehol
senki. Gyorsan lehoztam mindent az ajtó elé. Igen, a cipőjük se volt már itt.
Kiléptem az ajtón és se Harry se Liam kocsija nem állt már kint. Anyu fogta meg
a vállam.
- Elmentek? –kérdeztem szomorúan.
- Igen, elakartak köszönni de te nem nyitottál ajtót. – sóhajtott.
- Mert pakoltam a cuccaimat, hogy visszamenjek hozzájuk és megakartam őket lepni. – dőltem a falnak.
- Akkor eredj. Szerinted ha hozzájuk állítasz bőröndökkel nem fognak mind a nyakadba ugrani? – nevetett.
- Igazad van. – öleltem meg. – Szia anyu, szeretlek és téged is apu. – öleltem meg Tomot. Igen apunak hívom hiszen már 10 éve él velünk, felnevelt minket és úgy szeret mint ha a sajátjai lennénk.
- Vigyázz magadra kislányom. – ölelt meg.
- Vigyázok apu. – mosolyogtam.
- Na menj már. Nagyon szomorúak amiért eljöttél. – vitte ki a kocsimhoz az első bőröndöm anyukám. Nevetve mentünk utána és pakoltunk be. Lecsuktam a csomagtartót és kész voltam. A csomagtartó és a hátsó ülés tele volt. Még egyszer megöleltem a szüleimet és beültem az autómba. Lehúztam az én ablakom és bekapcsoltam a rádiót. Közepes hangerőn ment az egyik kedvenc számom.( Demi Lovato - Neon Lights) Énekelve vezettem a Londonba vezető úton. Amikor ahhoz a táblához értem ami jelzi, hogy elértem a várost ahova tartottam akkor nagyon megörültem és minél előbb a többiekkel akartam lenni. Gyorsítottam a tempómon. Bekanyarodtam az ismerős utcába és leparkoltam a nagy ház előtt. Biztos itthon vannak, legalább is remélem. Kipakoltam a bejárati ajtó elé minden cuccom és elővettem a kulcscsomóm majd síri csendben bementem és mindent bevittem az előszobába. Senki nem vett észre. Óvatosan benéztem a nappaliba és mindenki ott ült csendben és csak néztek maguk elé. Remélem nem miattam ilyenek. Harry felém nézett én pedig mutattam neki, hogy ne mondjon semmit csak jöjjön ide. Csendben felállt és lassan lépkedett felém. Én hátrébb léptem sokkal nehogy a többiek észre vegyenek. Megláttam Harryt aki a karjaiba kapott és csendben pörgetett. Szorosan ölelt magához ahogyan én is őt. Letett és csendben az ajtónak tolt majd lassan megcsókolt. A csókunk szenvedélyes volt. A kezeimet a nyaka köré csavartam így húztam még közelebb magamhoz ő pedig a derekamat ölelte. Elváltunk és egymás szemébe néztünk. Nem akartunk megszólalni hiszen tudtuk , hogy a tettek többet jelentenek , mint a szavak. Újra megöleltük egymást majd megfogta a két kezem.
- Hiányoztál. Nem is tudod, hogy mennyire. – suttogta. Hiányoztam neki? Ez annyira jól esett. A csókot nem tudom mire vélni, hisz ő Taylort szereti. Biztos csak azért csókolt meg , mert örül, hogy visszajöttem.
- Te is. – suttogtam. Elengedtem a kezét és berohantam a többiekhez majd rá ugrottam a kanapén ücsörgő bandára.
- Ááááá.!!! – sikoltott fel Dani és a nyakamba ugrott.
- Kicsike. – csatlakozott hozzá Louis.
- Végre .- követte őket Niall.
- Nicole. – kiabált egyszerre El és Pezz majd ők is követték a többieket. Végül mindenki megölelt és megpuszilt. Felvittük a cuccaimat a szobámba majd Harry kivételével mindenki kiment. Elővettem a laptopom és a hangfalakra kapcsoltam Újra a SOML szólt. Hazz segített kipakolni a ruháimat és a közös képeinket visszahelyezni az ágyam fölé. Már csak a posztereket és a képeket kellett visszaakasztani a falra. Lementünk a kertbe és ahogy megláttam a sima barna kis „házikót” amibe a kerti cuccok vannak. ( fűnyíró,ásó,láncfűrész,kapa stb.) Gondoltam, hogy kifesthetnénk Harryvel,mert a többiek úgy is nemsokára mennek a barátnőikhez és így legalább nem unatkoznánk. Először is beszélnem kell egy olyan emberrel akinek kiönthetem a szívem és ismeri Hazzt. Louis lesz erre a megfelelő alany. Vissza mentünk a házba és Louist magam után húztam a szobámba aki értetlenül ült le az ágyamra.
- Szükségem van a segítségedre. – ültem vele szemben.
- Hallgatlak. – sóhajtott.
- Nos, ugye tudod, hogy nekem Harry nagyon tetszik és nem tudom mit csináljak. – húztam el a szám.
- Hogy érted, hogy nagy tetszik? Meséld el, hogy mit érzel amikor veled van vagy amikor a közeledben van. Tomlinson szerelem doktor áll rendelkezésedre. – mosolygott.
- Elmentek? –kérdeztem szomorúan.
- Igen, elakartak köszönni de te nem nyitottál ajtót. – sóhajtott.
- Mert pakoltam a cuccaimat, hogy visszamenjek hozzájuk és megakartam őket lepni. – dőltem a falnak.
- Akkor eredj. Szerinted ha hozzájuk állítasz bőröndökkel nem fognak mind a nyakadba ugrani? – nevetett.
- Igazad van. – öleltem meg. – Szia anyu, szeretlek és téged is apu. – öleltem meg Tomot. Igen apunak hívom hiszen már 10 éve él velünk, felnevelt minket és úgy szeret mint ha a sajátjai lennénk.
- Vigyázz magadra kislányom. – ölelt meg.
- Vigyázok apu. – mosolyogtam.
- Na menj már. Nagyon szomorúak amiért eljöttél. – vitte ki a kocsimhoz az első bőröndöm anyukám. Nevetve mentünk utána és pakoltunk be. Lecsuktam a csomagtartót és kész voltam. A csomagtartó és a hátsó ülés tele volt. Még egyszer megöleltem a szüleimet és beültem az autómba. Lehúztam az én ablakom és bekapcsoltam a rádiót. Közepes hangerőn ment az egyik kedvenc számom.( Demi Lovato - Neon Lights) Énekelve vezettem a Londonba vezető úton. Amikor ahhoz a táblához értem ami jelzi, hogy elértem a várost ahova tartottam akkor nagyon megörültem és minél előbb a többiekkel akartam lenni. Gyorsítottam a tempómon. Bekanyarodtam az ismerős utcába és leparkoltam a nagy ház előtt. Biztos itthon vannak, legalább is remélem. Kipakoltam a bejárati ajtó elé minden cuccom és elővettem a kulcscsomóm majd síri csendben bementem és mindent bevittem az előszobába. Senki nem vett észre. Óvatosan benéztem a nappaliba és mindenki ott ült csendben és csak néztek maguk elé. Remélem nem miattam ilyenek. Harry felém nézett én pedig mutattam neki, hogy ne mondjon semmit csak jöjjön ide. Csendben felállt és lassan lépkedett felém. Én hátrébb léptem sokkal nehogy a többiek észre vegyenek. Megláttam Harryt aki a karjaiba kapott és csendben pörgetett. Szorosan ölelt magához ahogyan én is őt. Letett és csendben az ajtónak tolt majd lassan megcsókolt. A csókunk szenvedélyes volt. A kezeimet a nyaka köré csavartam így húztam még közelebb magamhoz ő pedig a derekamat ölelte. Elváltunk és egymás szemébe néztünk. Nem akartunk megszólalni hiszen tudtuk , hogy a tettek többet jelentenek , mint a szavak. Újra megöleltük egymást majd megfogta a két kezem.
- Hiányoztál. Nem is tudod, hogy mennyire. – suttogta. Hiányoztam neki? Ez annyira jól esett. A csókot nem tudom mire vélni, hisz ő Taylort szereti. Biztos csak azért csókolt meg , mert örül, hogy visszajöttem.
- Te is. – suttogtam. Elengedtem a kezét és berohantam a többiekhez majd rá ugrottam a kanapén ücsörgő bandára.
- Ááááá.!!! – sikoltott fel Dani és a nyakamba ugrott.
- Kicsike. – csatlakozott hozzá Louis.
- Végre .- követte őket Niall.
- Nicole. – kiabált egyszerre El és Pezz majd ők is követték a többieket. Végül mindenki megölelt és megpuszilt. Felvittük a cuccaimat a szobámba majd Harry kivételével mindenki kiment. Elővettem a laptopom és a hangfalakra kapcsoltam Újra a SOML szólt. Hazz segített kipakolni a ruháimat és a közös képeinket visszahelyezni az ágyam fölé. Már csak a posztereket és a képeket kellett visszaakasztani a falra. Lementünk a kertbe és ahogy megláttam a sima barna kis „házikót” amibe a kerti cuccok vannak. ( fűnyíró,ásó,láncfűrész,kapa stb.) Gondoltam, hogy kifesthetnénk Harryvel,mert a többiek úgy is nemsokára mennek a barátnőikhez és így legalább nem unatkoznánk. Először is beszélnem kell egy olyan emberrel akinek kiönthetem a szívem és ismeri Hazzt. Louis lesz erre a megfelelő alany. Vissza mentünk a házba és Louist magam után húztam a szobámba aki értetlenül ült le az ágyamra.
- Szükségem van a segítségedre. – ültem vele szemben.
- Hallgatlak. – sóhajtott.
- Nos, ugye tudod, hogy nekem Harry nagyon tetszik és nem tudom mit csináljak. – húztam el a szám.
- Hogy érted, hogy nagy tetszik? Meséld el, hogy mit érzel amikor veled van vagy amikor a közeledben van. Tomlinson szerelem doktor áll rendelkezésedre. – mosolygott.
-
Hűű…. hát igazából. Azt szeretném , hogy vegyen
észre és fogja meg a kezem. Nem szeretném, hogy nélkülem folytassa. Mindig ,
amikor repülni próbálok, a szárnyaim nélkül lezuhanok. Gyengének érzem magam.
Azt hiszem, szükségem van rá és amikor mindig mikor az álmomba megjelenik,
látom az arcát. Kísért engem. Néha elhitetem magammal, hogy itt van, így tudok
csak tisztán látni. Mit tettem? Úgy tűnik, hogy őt nem érdeklem. Lehet, hogy én
hibáztam. Éjszaka imádkozom, hogy bár érezné azt amit én. – dőltem hátra ágyamon.
- Tomlinson szerelem doktor azt mondja, hogy neked Hazz nem csak tetszik ha nem te szerelmes vagy. – tette a magasba a mutatóujját.
- Tudom, Liam is ezt mondta és én nem tudtam milyen szerelmesnek lenni, mert eddig még soha nem voltam az. Liam elmondta, hogy milyen is ez az érzés és pont így van velem is. De Harry olyan fiú aki bárkit megkaphat. Miért pont én kellenék neki? – néztem végig magamon fintorogva.
- Nicolett Jasmine Payne ilyet még egyszer meg ne halljak. – üvöltött rám Louis. Rendesen megijedtem tőle. – Bocsi. – kuncogott.
- Neked ekkor hangod is van? – nevettem.
- Igen. De én megyek El-hez. Szia kicsike. – puszilta meg a homlokom.
- Szia szerelem doktor. – integettem. Lementem ahol már csak Harry ült a kanapén egymagában. Gondoltam megijesztem egy kicsit. Hátulról ráugrottam de úgy, hogy hasra esett a szőnyegre így én rajta feküdtem. – Upsz.. Bocsi. – álltam fel nevetve.
- Kinevetsz? – közelített felém.
- Én? Téged? Dehogyis hagyjál már. – legyintettem. – Na ne gyere közelebb van egy ötletem. Úgy is még csak délután kettő van. Gyere fessük le a kinti tárolt olyan egyszínű. Menjünk festéket venni. – ragadtam meg a kezét és az ajtó felé húztam. Felvettük a cipőnket és kiléptünk az utcára. Fél órába telt mire kiveszekedtük magunkat, hogy kinek az autójával menjünk. Végül nyertem. Győztes mosollyal az arcomon vezettem az autót a boltig. Mikor megérkeztünk kiszálltunk és Harry összekulcsolta ujjainkat. Hát jó, engem nem zavar. Egyből láttam pár vakufényt ezért gyorsan berántottam a boltba. Nevetve sétáltunk a polcok között.
- Milyen színű legyen? – nézett rám kíváncsian.
- Citromsárga, piros, kék, zöld. – mutogattam a színekre. Megvettünk mindent ami kell a festéshez. Hazavittük a cuccokat. Átvettünk olyan ruhát ami nem baj ha festékes lesz. Én egy szürke training gatyát és egy sima fekete trikót vettem fel. A hajamat pedig felfogtam. Leszögdécseltem a kertbe és Harry már a fűbe ült és hígította a festéket. Csatlakoztam hozzá majd nekikezdtünk.
- Rakok be zenét. – szaladtam a nappaliba. Gyorsan felraktam a telóm a benti hangfalakra és maximumra tekertem a hangerőt. A Neon Lights-ot énekelve szaladtam ki Harryhez. Gyorsan készen lett a kis kuckó. Maradt még egy kevés festék minden színből. Egyből eszembe jutott valami. Harry háttal állt nekem így gyorsan belemártottam a kezem két színbe és Hazzra ugrottam és ahogy átkaroltam a nyakát a mellkasára nyomtam két tenyerem.
- Hééé… - tett le. – Ha így állunk. – nyúlt bele a festékes dobozba. Futottam majd két erős kezet éreztem a derekamon. Felemelt és megpördült velem egyszer.
- Styles. – nevettem. – Megbánod. – fogtam meg a festéket tartalmazó fém dobozt és a tartalmát Harryre öntöttem akinek az egész pólója és nadrágja kék színben pompázott.
- Ha így állunk. –emelte fel a piros vödröt és rám borította. Kezébe vette a zöldet is és felém indult. Megfordultam a tengelyem körül és futni kezdtem. Nem vettem észre, hogy a lábam alatt már nincs talaj. A vízbe érkeztem. Hogy lehetek ilyen sötét, hogy a medencébe futok? Felmentem a felszínre és Harry a földön feküdt a nevetéstől.
- Segítenél? – kérdeztem.
- Persze .- fogta meg a kezem de én berántottam magam mellé.
- Nem erről volt szó. – karolt át hátulról.
- Tudom. – pirultam el. Maga felé fordított ezzel arra kényszerítve, hogy gyönyörű íriszeibe nézzek. Elvesztem bennük. Az arca vészesen közel volt az enyémhez. Az ajkaink súrolták egymást.
- Ti mit csináltok? – hallottam meg Dani hangját. Olyan gyorsan ugrottunk szét mint ha kötelező lett volna. A barátnőm felé kaptam a fejem és mindenki ott ált tágra nyílt szemekkel.
- Őőőő.. izé.. semmit. – mondtam miközben kimásztam a medencéből.
- Miért vagy tiszta festék? – mért végig Liam.
- Kifestettük a tárolót. – mutattam az immáron több színben pompázó fa állítmányra.
- Jól néz ki. – dicsérte meg mosolyogva El.
- Na ne tereljétek a témát. – hadonászott Liam . –Mit csináltatok? –húzogatta a szemöldökét.
- Csak festettünk bro. – tettem kezem a vállára.
- Ja, hogy ti azt festésnek neveztek. – mondta perverzül Zayn. Erre mindenki felnevetett. Bementünk Harry és én elmentünk lefürdeni, mire leértem már ő is lent volt és a pizzát ette. Én is ettem majd láttuk, hogy már későre jár. Vagy is nem annyira csak este 11 van, de nekem és Zaynnek holnap próba és a többiek is jönnek. A lányok hazamentek , mert El fotózásra megy korán reggel, Pezz próbára és Dani is. Mindenkit jól megölelgettem. Jó éjszakát kívántam nekik és felmentem a szobámba. Befeküdtem a meleg ágyamba és a nap eseményei jártak a fejembe. Milyen jó is volt Harry karjaiban lenni. Csodálatos volt ez a nap. Azt hiszem tényleg szerelmes vagyok belé. Furcsa érzés. Jó is meg rossz is. A jó az, hogy nagyon szeretem és ez csodálatos érzés viszont ő nem érez irántam semmi ilyesmit, bár akkor nem tudom mit jelentenek neki a csókjaink és amikor kézen fogott ma. Szeretném azt hinni, hogy szeret és bármit megtenne értem de nem akarom magam álomvilágba kergetni. Nem akarom, hogy a rózsaszín felhő elhomályosítsa a látásomat. Azt akarom, hogy a valóságban éljek és nyissam ki végre a szemem. Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba.
- Tomlinson szerelem doktor azt mondja, hogy neked Hazz nem csak tetszik ha nem te szerelmes vagy. – tette a magasba a mutatóujját.
- Tudom, Liam is ezt mondta és én nem tudtam milyen szerelmesnek lenni, mert eddig még soha nem voltam az. Liam elmondta, hogy milyen is ez az érzés és pont így van velem is. De Harry olyan fiú aki bárkit megkaphat. Miért pont én kellenék neki? – néztem végig magamon fintorogva.
- Nicolett Jasmine Payne ilyet még egyszer meg ne halljak. – üvöltött rám Louis. Rendesen megijedtem tőle. – Bocsi. – kuncogott.
- Neked ekkor hangod is van? – nevettem.
- Igen. De én megyek El-hez. Szia kicsike. – puszilta meg a homlokom.
- Szia szerelem doktor. – integettem. Lementem ahol már csak Harry ült a kanapén egymagában. Gondoltam megijesztem egy kicsit. Hátulról ráugrottam de úgy, hogy hasra esett a szőnyegre így én rajta feküdtem. – Upsz.. Bocsi. – álltam fel nevetve.
- Kinevetsz? – közelített felém.
- Én? Téged? Dehogyis hagyjál már. – legyintettem. – Na ne gyere közelebb van egy ötletem. Úgy is még csak délután kettő van. Gyere fessük le a kinti tárolt olyan egyszínű. Menjünk festéket venni. – ragadtam meg a kezét és az ajtó felé húztam. Felvettük a cipőnket és kiléptünk az utcára. Fél órába telt mire kiveszekedtük magunkat, hogy kinek az autójával menjünk. Végül nyertem. Győztes mosollyal az arcomon vezettem az autót a boltig. Mikor megérkeztünk kiszálltunk és Harry összekulcsolta ujjainkat. Hát jó, engem nem zavar. Egyből láttam pár vakufényt ezért gyorsan berántottam a boltba. Nevetve sétáltunk a polcok között.
- Milyen színű legyen? – nézett rám kíváncsian.
- Citromsárga, piros, kék, zöld. – mutogattam a színekre. Megvettünk mindent ami kell a festéshez. Hazavittük a cuccokat. Átvettünk olyan ruhát ami nem baj ha festékes lesz. Én egy szürke training gatyát és egy sima fekete trikót vettem fel. A hajamat pedig felfogtam. Leszögdécseltem a kertbe és Harry már a fűbe ült és hígította a festéket. Csatlakoztam hozzá majd nekikezdtünk.
- Rakok be zenét. – szaladtam a nappaliba. Gyorsan felraktam a telóm a benti hangfalakra és maximumra tekertem a hangerőt. A Neon Lights-ot énekelve szaladtam ki Harryhez. Gyorsan készen lett a kis kuckó. Maradt még egy kevés festék minden színből. Egyből eszembe jutott valami. Harry háttal állt nekem így gyorsan belemártottam a kezem két színbe és Hazzra ugrottam és ahogy átkaroltam a nyakát a mellkasára nyomtam két tenyerem.
- Hééé… - tett le. – Ha így állunk. – nyúlt bele a festékes dobozba. Futottam majd két erős kezet éreztem a derekamon. Felemelt és megpördült velem egyszer.
- Styles. – nevettem. – Megbánod. – fogtam meg a festéket tartalmazó fém dobozt és a tartalmát Harryre öntöttem akinek az egész pólója és nadrágja kék színben pompázott.
- Ha így állunk. –emelte fel a piros vödröt és rám borította. Kezébe vette a zöldet is és felém indult. Megfordultam a tengelyem körül és futni kezdtem. Nem vettem észre, hogy a lábam alatt már nincs talaj. A vízbe érkeztem. Hogy lehetek ilyen sötét, hogy a medencébe futok? Felmentem a felszínre és Harry a földön feküdt a nevetéstől.
- Segítenél? – kérdeztem.
- Persze .- fogta meg a kezem de én berántottam magam mellé.
- Nem erről volt szó. – karolt át hátulról.
- Tudom. – pirultam el. Maga felé fordított ezzel arra kényszerítve, hogy gyönyörű íriszeibe nézzek. Elvesztem bennük. Az arca vészesen közel volt az enyémhez. Az ajkaink súrolták egymást.
- Ti mit csináltok? – hallottam meg Dani hangját. Olyan gyorsan ugrottunk szét mint ha kötelező lett volna. A barátnőm felé kaptam a fejem és mindenki ott ált tágra nyílt szemekkel.
- Őőőő.. izé.. semmit. – mondtam miközben kimásztam a medencéből.
- Miért vagy tiszta festék? – mért végig Liam.
- Kifestettük a tárolót. – mutattam az immáron több színben pompázó fa állítmányra.
- Jól néz ki. – dicsérte meg mosolyogva El.
- Na ne tereljétek a témát. – hadonászott Liam . –Mit csináltatok? –húzogatta a szemöldökét.
- Csak festettünk bro. – tettem kezem a vállára.
- Ja, hogy ti azt festésnek neveztek. – mondta perverzül Zayn. Erre mindenki felnevetett. Bementünk Harry és én elmentünk lefürdeni, mire leértem már ő is lent volt és a pizzát ette. Én is ettem majd láttuk, hogy már későre jár. Vagy is nem annyira csak este 11 van, de nekem és Zaynnek holnap próba és a többiek is jönnek. A lányok hazamentek , mert El fotózásra megy korán reggel, Pezz próbára és Dani is. Mindenkit jól megölelgettem. Jó éjszakát kívántam nekik és felmentem a szobámba. Befeküdtem a meleg ágyamba és a nap eseményei jártak a fejembe. Milyen jó is volt Harry karjaiban lenni. Csodálatos volt ez a nap. Azt hiszem tényleg szerelmes vagyok belé. Furcsa érzés. Jó is meg rossz is. A jó az, hogy nagyon szeretem és ez csodálatos érzés viszont ő nem érez irántam semmi ilyesmit, bár akkor nem tudom mit jelentenek neki a csókjaink és amikor kézen fogott ma. Szeretném azt hinni, hogy szeret és bármit megtenne értem de nem akarom magam álomvilágba kergetni. Nem akarom, hogy a rózsaszín felhő elhomályosítsa a látásomat. Azt akarom, hogy a valóságban éljek és nyissam ki végre a szemem. Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése