*Chapter29-Problems*

A reggelem nagyon könnyen ment. Felkeltem, megreggeliztem és lezuhanyoztam. Lementem a konyhába, hogy csináljak reggelit. 11 óra fele járhatott az idő. Megterítettem mindenkinek és csináltam rántottát. Kiraktam egy-egy pohár vizet és fájdalom csillapítót minden tányér mellé. Csináltam pirítósokat és mire kész lett a késői reggeli addigra lejöttek a lányok is akiken nagyon látszott, hogy másnaposak.
- Na mi van? – szedtem nekik kaját mosolyogva.
- Semmi. – nyögte Dani.
- Szétrobban a fejem. – fogta a fejét mind a két kezével Pezz.
- Fáj a lábam a magas sarkútól. – dörmögte El.
- Nekem pedig mind a kettő egyszerre. – nevetett fel keserűen Emma.
- De jó, hogy én nem mentem különben most én is így néznék ki és nem tudnék menni dolgozni. – kaptam be az első falatot. Mindent megettünk. a Csajok megköszönték a kaját és mentek tovább aludni. Én felszaladtam felöltözni és már indultam is a stúdióba.

 

Elénekeltem Simonéknak az új dalt és fel is vettük. Simon nagyon imádta ahogy Nick is. Beszélgettünk egy csomót de rohannom kellett fotózásra. Most el nem jött velem. Egyedül bementem és már kezelésbe is vettek. Ezek most karácsonyi képek lesznek. Felöltöztettek engem egy comb középig érő mikulás rövid ruhába. A hajamat begöndörítették és kaptam a fejemre egy mikulás sapkát. Csináltak rólam körülbelül 8 pózban képet aztán pedig rendes téli utcai ruhát kaptam és fújták rám a mű havat. Itt sokkal több póz volt. Ebben a két ruhában voltam. Délután négykor végeztünk. Megköszöntem a képeket, elköszöntem és lemondták az interjúmat, mert a műsor vezető rosszul lett. Így fogtam magam és haza mentem. Otthon síri csend volt. Biztos alszanak még a lányok. Halkan felmentem a szobámba és felnéztem twitterre. Elküldtem Harrynek a linket a tegnapi interjúhoz és visszakövettem 4 embert, válaszoltam mindenki üziére. Jó volt olvasni a sok rajongó gyönyörű levelét. Gyűlölködőt nem kaptam, úgy , hogy gondolom elhiszik , hogy nincs köztünk Harryvel semmi. Bár csak lenne. Nagyon boldog lennék. Ránéztem a naptáramra és láttam, hogy már csak 22 nap van a születésnapomig. December 12. – én van. Akkor indulnak haza fiúk az este 9-kor induló géppel Tokyoból. Tehát itt lesznek 13. – án körülbelül este 6 fele. A szülinapomat nem fogják velem tölteni. Ettől eléggé elszontyolodtam és bánatos lettem. 12. – én nem lesz itthon senki. Pont aznap lesz Daninak fellépése Dublinban. Pezznek akkor lesz klip premier, Elnek el kell utaznia Wellse-be fotózásra és Emma meg megy a szüleihez. Jó kis szülinap lesz egyedül. Ráadásul anyuék sincsenek itthon, mert elutaznak Európába  két nappal a szülinapom előtt 1 hétre. Szuper… akkor egyedül töltöm a tizenkilencedik szülinapomat. Majd veszek magamnak egy szelet sütit és egy üveg pezsgőt. Majd egyedül befekszek a pezsgő fürdőbe a medencébe és iszok,eszek. Jó lesz. egyedül még sose töltöttem életem legfontosabb napját. Nem!! Nicole nem sírhatsz! Elég már a sírásból. Búslakodva felálltam az ágyamról és az erkélyre mentem e előtte felvettem a köntösöm. Kiléptem a csípős hidegbe és megborzongtam ahogy a szél belekapott a hajamba. A hó gyönyörűen esett és az egész táj fehér volt.. Ez valamennyire felvidított , hiszen csodálatos volt. Amikor már kishijján megfagytam akkor visszamentem a melegséget nyújtó szobába.

 

*Harry*

 

Már megvolt a hangpróbánk és egy óra múlva kezdünk. Mindenki elment átöltözni és készülődni. Nagyon izgatott  vagyok minden fellépés előtt. Hiszen új arcok. Régi s új rajongókkal találkozhatok. Felvettem a Lou által kikészített fekete zakót, alá a fehér ingem  a fekete cső nadrágom és a kedvenc cipőmet. Beálltam a tükör elé és kicsit beszárítottam a hajam majd átfésültem. Belemosolyogtam a tükörbe ezzel ön bizalmat adva magamnak. Hallottam ahogy szólnak, hogy „5 perc és kezdünk”. Kimentem a szobámból és a többiek felé vettem az irányt. Jött a szokásos csapat erő. Az egész stáb körbeállt. Megfogtuk egymás kezét és lelket öntöttek belén. Háromra elmondtuk, hogy „One Direction” . Kezünkbe adták a mikrofonjainkat és felmentünk a színpadra.
- Hello, Bécs. – kiabálta Zayn. Mindenki sikított. Az első dal a Kiss You volt. Fel alá rohangáltunk közben a közönséget lestem. A Little things-t úgy énekeltük, hogy leültünk a színpad szélére ami merész dolog volt de furcsa módon a lányok nem támadtak le minket. Énekeltek és sírtak. Mosolyogva énekeltem minden egyes részletét a dalnak amiben benne vagyok. A Rock me alatt is végig ott ültünk. Amikor az egyik lány még mindig esze veszettül sírt, akkor megijedtem. Lehajoltam hozzá és felemeltem az állát és úgy énekeltem. Ettől valamennyire elmosolyodott.
- Mi a baj? – kérdeztem amikor Zayn énekelt.
- El se hiszem, hogy láthatlak titeket. Ez egy álom nekem és nem tudom, hogy köszönjem meg nektek. Szeretlek titeket. – ölelte át a lábam mivel csak azt érte el. A kamerák villogtak én pedig a refrént úgy énekeltem, hogy a lány hátát simogattam aki a következő számra már mosolygott.

 Fárasztó volt ez a koncert. Kifulladva ültünk le a szállodai szobánkba. Nagyon aranyos ez a közönség is. Ide is vissza kell jönnünk. Este 11 van. Most már nem ívom fel Colettet. Gondolom alszik és nem lenne szívem felébreszteni. Olyan aranyos amikor alszik.  Szeretnék mellette kelni minden reggel és ez össze is jöhet ha igent mondd nekem. Életem egyik legfontosabb napja lesz az akkor. Elmentünk zuhanyozni majd mindenki befeküdt az ágyba. Holnap is fontos napunk lesz. Repülünk tovább Stockholmba. Nagyon várom már.

 

*Nicole,3 hét és 4 nap múlva*

 

Már csak két nap és szülinapom. A lányok holnap mennek el 11-kor. Pont 1 órával a szülinapom előtt. Fantasztikus. Gondolkoztam rajta, hogy kit is hívjak át szülinapomra. De ha a fiúk és a lányok és a családom nincsenek itt akkor úgy sem lesz az igazi. Hozzá kell szoknom. Úgy sem ez lesz az első alkalom, hogy egyedül leszek születésnapomkor. Ha híres leszek és megyek túrnézni simán beleshet majd a szülinapomra és akkor se lesznek velem a többiek. Most, hogy hamarosan betöltöm a 19-et elgondolkoztam az eddigi életemen. Tudom nem volt hosszú de nekem ez a „pár” év nagyon sok minden jót és rosszat is hozott. Lepörgött előttem az amikor apu folyton ütött. Ettől sírni kezdtem majd amikor első nap mentem suliba. Nagyon sok barátom lett. Amikor elment Liam és a barátaim 90%-a már csak miatta barátkozott velem. Ettől megint szomorú lettem és gyorsabban folytak a könnyeim. Amikor elmentem az X-faktorba és mindenki megvolt lepődve a bandából. Amikor a fiúkhoz költöztem. Amikor 3. lettem és a mostani állapotom. Az eddig született dalaim, a sok lovaglás, a családi nyaralások, a gyermekkorom és az eddigi szülinapjaim. A végén már mosolyogva sírtam a feltörő emlékek miatt. Úgy éreztem magam, mint aki megbolondult. Gondolat menetemből a  telefonom zökkentett ki. Simon hívott, hogy menjek be a stúdióba.

Igazából semmi kedvem de Simonék előtt muszáj úgy tennem, mint ha boldog lennék. Fotózásra is mennem kellett. Szabad téren csináltunk képeket. A parkba, a parton, a Big Bennél. A fotók nagyon tetszettek.

Hazaérve csináltam magamnak egy forró csokit és egy takaróba burkolózva kiültem a kertbe vezető lépcsőre. Onnan néztem ahogy a hó esik. A hajam már vizes volt és a pokróc is kezdett átázni mikor megittam a forró italt. Bementem és befeküdtem egy forró kád vízbe. Jól esett levezetni mindent ami ma történt. Az emlékek megint lepörögtek a szemem előtt. Bebújtam a víz alá, hogy kitisztítsam a fejem. Amikor már fogyott a levegőm feljöttem, megfürödtem és kimásztam. Bekopogtam mindenki szobájába de senki nincs itthon. Remek. Lementem a lépcsőn és amikor a kanapéhoz akartam sétálni megcsúsztam a padlón és elsötétült előttem minden.

Nem tudom meddig fekhettem a földön de a kanapén keltem fel. Egy pokróc volt rajtam és 4 aggódó szem pár. Na igen, kell nekem vizes lábbal mászkálni.
- Jól vagy? – vette le a borogatást a fejemről Dani.
- Aha csak fáj itt. – emeltem kezem a homlokomhoz. Le volt ragasztva egy seb tapasszal.
- Igen, amikor hazajöttem a földön feküdtél és vérzett a fejed. Felhívtam a lányokat és azonnal itt voltak. Nincs semmi bajod. Már volt itt az örvös.  mondta, hogy borogassuk a fejed és lekezelte a sebed. – ecsetelte Pezz.
- Hány óra? – kérdeztem rekedt hangon.
- Hajnali fél egy. – nézett a fali órára El.
- Te jó ég. Sokáig fekhettem itt. Este 9 volt amikor lejöttem. – túrtam a hajamba.
- Én pedig 11-kor jöttem haza. – szólalt meg Perrie.
- Hogy történt? – ült le a kanapé karfájára Emma.
- Fürödtem és ahogy lejöttem biztos megcsúsztam a vizes lábam miatt. – rántottam meg a vállam.
- Remélem nem baj, hogy a fiúknak nem szóltunk. Nincs semmi bajod és nem akartuk, hogy feleslegesen aggódjanak. – suttogta Dani.
- Dehogyis. Nem baj. Nem kell miattuk hazajönniük. Tényleg, kutya bajom. Ha nem baj én ma itt aludnék. – mutattam magamra.
- Rendben. aludj jól. – puszilta meg a homlokom El. Mindenki elköszönt és én is. Nem volt nehéz elaludni. Ahogy Emma lekapcsolta a lámpát már át is léptem az álmok birodalmába.