*Chapter42-I don’t...*

 

 

*1 hónappal később*

 

 

Egy hónap alatt viszonylag minden rendben ment. Az első videó klipem ami a „The Climb” már készen van. A másodikat a „Party int the USA” – t most forgatjuk. Egy hónap alatt sok munkám volt. Volt már három koncertem amit nagyon élveztem. Igazából nem tudom, hogy mi történt. Mindenki meg van bolondulva. Történtek jó és rossz dolgok. A jókkal kezdeném, hát Zayn megkérte Perrie kezét kerek két hete. Nagyon boldog volt mindenki. A fiúk új albuma a Midnight Memories lett az az album amit eddig a legtöbben vettek meg világszerte. Ami rossz hír az az, hogy Dani és Liam már három hete folyamatosan veszekednek. Nem tudom, hogy ez hogyan is történhetett. Ők mindig szerették egymást, alig veszekedtek és álom párnak hívták őket. Mindenki azon van, hogy együtt tartsuk őket és tudassuk velük, hogy ez most csak egy jelenlegi állapot. Nagyon fáj, hogy mind a kettőt szenvedni látom. Két tűz között állok. Mind a kettőjüket vigasztalom és tanácsokkal látom el őket.
- Bejöhetek? – hallottam meg barát nőm hangját az ajtóm mögül.
- Gyere. – szóltam neki. Leült az ágyamra és rám nézett. – Megint összevesztetek? – sóhajtottam.
- Igen, Nicole én ezt már nem bírom. Semmi értelme ennek az egésznek. Három hete folyton vitázunk. Egy nyugodt percünk nem volt. – temette fejét tenyereibe.
- Hé, nyugalom. Szerintem ezt meg kéne beszélnetek. Az lenne a legjobb. – öleltem át.
- Igazad van. Pontot kell tenni a veszekedések végére. Az lesz a  legjobb ah ezt vele megbeszélem nyugodt körülmények között. – húzódott el tőlem.
- Szólok a fiúknak, hogy jöjjenek be hozzám és ne menjenek ki amíg nem beszéltétek meg. – mosolyogtam felé.
- Köszönöm. – puszilta meg az arcom.
- Fiúk. – kiáltottak el magam és leszaladtam a nappaliba. Mindenki felém kapta a tekintetét. – Liam, nyomás a szobádba. Többiek utánam. – adtam ki a parancsot és visszasétáltam az emeletre. Danit betoltam testvérem szobájába majd a bátyámat is. A fiúkat behúztam magammal a birodalmamba és kulcsra zártam az ajtót magunk mögött és a zsebembe tettem.
- Mi van? – ült le a földre értetlenül Niall kezében egy zacskó chipssel.
- Megbeszélik a dolgokat. Ti pedig. – mutattam rájuk. – Nem avatkoztok bele és nem hallgatóztok. ezek magánügyek. – ültem le az ágyamra és kezembe vettem a laptopomat.
- Tedd azt le és akkor twisterezzünk. – rakta az asztalra Louis a kezemben lévő készüléket. Felpattantam és elővettem a játékot. Szétterítettük a szőnyegen majd Zayn pörgetett. Mindenki pörgetett majd amikor már összegabalyodtunk nevetve ültem az alattam lévő Zayn hátára.
- Nagy a segged kicsi lány. – lökött le. Nevetve felálltam és felé indultam és Harry háta mögé bújt. Barátom adott egy puszit majd arrébb lépett. – Áruló. – mondta Zayn. Megöleltem az előttem álló kreol bőrű srácot majd jól összekócoltam a haját. Sikítva szaladt be a fürdőmbe. Lehuppantam az ágyra Louis és Harry közé. Niall a lábunkhoz feküdt és Zayn is miután tökéletesre állította be a haját. Bekapcsoltam a mese csatornát ami egyből le is kötötte őket. Na, hölgyeim és uraim a nagy érett One Direction fiúk. Odabújtam Harryhez és én is nézni kezdtem a Tündéri kereszt szülőket. Túl nagy a csend a másik szobába így nem tudtam most mire következtessek. Nem kellett sokat várni.
- Tudod mit, felejtsük el egymást. Jobb lesz így. Szia Liam. – kiabálta Dani és egy ajtó csapódást követte dühe. Nem tétováztam azonnal felálltam és feltéptem az ajtómat. Testvérem jött ki a  szobából.
- Veled is számolok még. – mutattam rá majd lerohantam a lépcsőn. Felkaptam magamra a conversem és barát nőm után futottam. Elkaptam a karját majd magamhoz húztam. Erősen szorítottam. Éreztem ahogy könnyei már átáztatták a pólómat de nem érdekelt. Fontosabb az, hogy most mindent kiadjon magából és lenyugodjon. Nem tudom mi történhetett de ilyen állapotban nem fogom egyedül hagyni. Szüksége van rám. A fiúk addig vigyáznak Liamre.

 

*Liam szemszöge*

 

Nem tudom, hogy mi történt. Egyik napról a másikra kezdődött a vita vihar. Semmiségeken akadtunk ki amiből hatalmas balhék lettek. Azt hittem, hogy megoldhatjuk de nem így történt. Tudtam, hogy egyszer meg kell beszélni a dolgokat és ennek most jött el az ideje. A húgom lejött és belökött a szobámba ahol az ágyon ülő barát nőmet pillantottam meg. Idegesen túrtam hajamba és leültem mellé.
- Dani, nem tudom mi van. Beszéljük meg. – fogtam meg a kezét.
- Igen, tudom. – suttogta.
- Tudom, hogy mostanában a semmin vesztünk össze. Megoldjuk. – emeltem fel az állát.
- Semmiségen? – kapta el a fejét. – Liam, az neked semmiség, hogy Sophia újra Londonban van és folyton együtt vagytok? – kérdezte.
- Sophia csak egy jó barátom. Sokat vagyok vele hiszen már nem találkoztam vele ezer éve és gyerek kori barátom. – próbáltam vele megértetni a dolgokat.
- A vak is látja, hogy ő többet akar. Azt akarja, hogy szét menjünk. Ne legyél már ennyire hülye Liam. – álltam fel.
- Te képzelődsz Dani. Nem akar ő semmi rosszat. Ő jó ember és már idegesítő, hogy ennyire féltékeny vagy. Ő a legjobb lány barátom és ő nem féltékeny rád amiért eddig veled voltam folyamatosan. – tettem karba a kezeimet.
- Ja, hogy még neki kéne féltékenynek lennie , mert szeretjük egymást? – nézett rám.
- Nem ezt mondtam. Nem tudom mi ütött beléd. Nem ilyen vagy. Miért nem tudod elfogadni őt? Fontos része az életemnek. Sokat köszönhetek neki. – akadtam ki.
- Tudod mit, felejtsük el egymást. Jobb lesz így. Szia Liam. – kiabálta Dani és egy ajtó csapódással jelezte a dühét. Kiléptem az ajtón és a húgomba ütköztem.
- Veled is számolok még. – láttam, hogy nem érti mi a fene történt. Átszelte a lépcsőfokokat és becsapta maga után az ajtót. A fiúk kijöttek és értetlenül néztek rám. Elmeséltem kik , hogy mi történt és nem szóltak semmit csak mondogatták, hogy ne csináljak hülyeséget. Lehet, hogy így jobb is. Az utóbbi időben nem éreztem azt a tüzet ami kettőnk között volt. Eltávolodtunk egymástól és ennek nem Sophia az oka.

 

*Nicole szemszöge*

 

Miután a fotósok körbeálltak minket elindultunk Danihoz. Leültünk a kanapéra és magamhoz öleltem.
- Mesélj el mindent. – mondtam. Szipogott párat majd belekezdett. Ledermedtem mikor egy számomra nem kedvelt személy nevét hallottam meg. Mit keres ő itt és miért kereste fel Liamet ennyi idő után? Igen, aláírom, hogy gyerek korukban sokáig barátok voltak és mikor 14 évesek voltak akkor jártak is de maximum kettő hónapot. Nem bírtam azt a csajt soha. Olyan áll szentnek és kétszínűnek tűnt mindig is.  Nem hiszem el, hogy miatta ment tönkre egy jó kapcsolat.

 

*Fél évvel később*

 

Visszatért minden a régi kerékvágásba annak ellenére, hogy Dani nem békült ki a testvéremmel de attól még ugyan úgy találkozunk vele és elmegyünk akárhova. Persze azt se felejtsük el, hogy egy hónapja Liam és Sophia egy párt alkot. Majd kicsattanok az örömtől oly annyira, hogy amikor megtudtam ezt a lehengerlő hírt olyan kirohanásom volt , mint szerintem még soha. Nem csak szerintem nem áll jól a csaj szénája ha nem a többi tag és a csajok szerint sem. De ezzel nem is akarok többet foglalkozni. Perrie és Zayn esküvője nemsokára itt van. Július eleje van és két hét múlva lesz az egybekelésük. Már nagyon izgul mindenki. Jelen pillanatban alig tudok nem a szervezéssel és a ruha próbákkal foglalkozni. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Amúgy mindenki rendben van. Emma és Niall szakítottak három hete de kemény fél nap után kibékültek, mert nem bírták ki egymás nélkül. Louis és Eleanor nagyon boldogok együtt és mi is Harryvel. Nap, mint nap mondjuk egymásnak a legszebb szót a világon. Boldogsággal tölt el, hogy mindenki rendben van. Dani már túl lépett mondjuk mihez képest. Pasikra nem is nagyon néz. Hihetetlenül szerette a testvéremet. Már elkészült az albumom és a harmadik helyen állok a legtöbb lemez eladási listán. Három videó klipem már megtalálható a youtubeon és hamarosan közös turnéra indulok a fiúkkal. A szobámban ülök és azon gondolkodom, hogy mit is vehetnék fel a mai napra. Gondoltam ma lustálkodni fogok. Vizes hajjal és fehérneműben ülök az ágyamon. Londonban vagyunk még is hét ágra süt a nap és a hőmérséklet harminc-kettő fok örül cikázhat ami eléggé különös de élvezem. Kikaptam egy rövidnadrágot és egy toppot a szekrényemből. Magamra kaptam majd elővettem a haj szárítót és beálltam a tükör elé. A fiúk új dalát a Midnight Memoriest énekeltem miközben vártam, hogy haj koronám megszáradjon.
- Szia. – állt meg mellettem Sophia.
- Szia. – kapcsoltam ki a haj szárítót majd átszántottam a hajamon fésűvel és leültem az ágyamra. Testvérem kérésére próbálok normálisan viszonyulni az új barát nőjéhez.
- Mizu? – ült le ő is.
- Semmi. – vontam meg a vállam majd kezembe vettem a reszelőmet és körmeimet kezdtem szépíteni.
- Na idefigyelj. – kapta ki kezemből a kis tárgyat. – Nem tudom mi bajod van velem de ár nagyon elegem van belőled.  – hű de kinyílt valakinek a csipája.
- Semmi. – álltam újra a tükröm elé. Gondoltam húzom az agyát csak, hogy megmutassa végre a foga fehérjét.
- Hát nekem nem úgy tűnik. – szólt. – Fogadd már el, hogy a testvéred engem szeret és boldog mellettem. – fordított maga felé.
- Lehet, hogy szeret de csak azért , mert azt az éned mutatod neki ami nem is igaz. – vágtam oda flegmán.
- Te annyira ismersz. – forgatta meg a szemeit.
- Gondolkodj már egy kicsit anyukám, tudod nem feltűnő, hogy akkor keresed fel mikor már híres és tele van pénzzel. Eddig le se szartad őt és most írtelen kell neked. Tökéletesen boldogok voltak Danival amíg te bele nem rontottál a képbe.– akadtam ki.
- Értem, szóval te azt hiszed, hogy azzal a lánnyal boldogabb volt. – nevetett fel. – Csak tudd, hogy a testvéred engem szeret. A másikat már rég elfelejtette, hála nekem. Jobb vagyok mint ő. – dobta hátra a haját.
- Hogy jobb? Te tönkretetted a legjobb barát nőm életét. Sose fog téged annyira szeretni, mint őt. Dani jó ember és szerette sőt még most is szereti Liamet de neked köszönhetően ők már nem lesznek együtt, mert neked csak az számít, hogy hírneved legyen. Nem érdekelnek téged mások érzései. – kiabáltam.
- Amíg Liam szeret engem addig senki nem érdekel. Szebb vagyok és többet tudok adni Liamnek, mint az a senki. – itt vágta el magát nálam.
- Senki nem beszélhet így róla. Hiba volt, hogy Liam összejött veled. Ez volt élete legnagyobb baklövése. Sosem leszel olyan, mint Danielle. – ordítottam majd felkaptam az asztalról a telefonom és a kocsi kulcsom és kinyitottam az ajtómat ami résnyire volt nyitva. Öt szem párral találtam szembe magam. – Gratulálok. – néztem Liamre majd leindultam a garázshoz.
- Várj. – kapta el a karom Harry.
- Nem, most elmegyek. Majd jövök vagy ha nem otthon leszek. – téptem ki kezem szorításából.
- Kérlek, állj már meg. – rohant utánam.
- Harry veled semmi bajom. Szeretlek és nem rád haragszom csak most egyedül szeretnék lenni. Nem akarom ezt az álszent nőt látni. – öleltem meg.
- Rendben, de ne csinálj hülyeséget és vigyázz magadra ha baj van hívj. – csókolt meg. Mosolyogva elváltam tőle majd beültem az autómba és kihajtottam a garázsból. Intettem még a barátomnak egy utolsót majd a gázra tapostam és kerék csikorgatás után elhagytam a helyszínt. Ideges voltam és csak száguldottam London utcáin. A sebesség határt átléptem de azért a lámpáknál és zebráknál megálltam. Nem értem Liamet. Eddig minden olyan jó volt amíg nem hitt ennek a nőnek. Annyira boldogak voltunk mindannyian. Most meg mintha minden megváltozott volna pár hónap alatt. Sose lesz olyan, mint Dani. Danielle sokkal jobb ember , mint ő és ő nem csak a pénzéért szerette Liamet ha nem azért aki valójában. Őt nem a híres Liam Payne érdekelte ha nem az a Liam Payne aki a testvérem. Sophia pedig Dani szöges ellentéte. Ő a hírnévért és a pénzért van együtt a testvéremmel. Tudom, hogy kihasználja és nem csak én tudom. Mikor feleszméltem egy autót láttam átjönni az én sávomba. Próbáltam kikerülni de sehogy nem sikerült. Mivel én is gyorsan mentem és ő így az én autóm pördült kettőt majd fejre állva álltam meg. A másik autó csak lesodródott és egy fának ment. Kikapcsoltam a biztonsági övem. a fejem nagyon lüktetett és szédültem is. Nagy nehezen kikúsztam az összetört kocsimból és a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam a mentőket míg  a másik autóhoz szédelegtem. A légzsákok kinyíltak és a férfi feje a kormányon pihent. Feje véres volt. Kihívtam a  mentőket.
- Hahó. – szólongattam a sofőrt. Nem mertem megmozdítani hiszen nem tudom mi baja lehet .- Harry. – szóltam bele a telefonba. A kétségbe esett hangomtól még én is megijedtem.
- Colette, mi a baj? – kérdezte.
- Karamboloztam. Harry fáj mindenem. Gyere ide, kérlek. – sírtam. A fájdalom élesen nyilalt a fejembe és az oldalamba is egyaránt.
- Hol vagy? – szólt idegesen. Hallottam ahogy fel üvölt a fiúknak. Elmondtam azt amit a mentőknek majd letette. Próbáltam felébreszteni a másik sofőrt de nem reagált a hangomra. Hallottam a szirénázást és az út mellé sétáltam. Intettem egyet, hogy hol vagyok de hiba volt. Újra átnyilallt a fájdalom minden porcikámon. Leparkoltak majd gyorsan kipattantam az autómból és kettő felém és három a másikhoz sérülthez sietett.
- Jó napot. Dr. Moriarty vagyok. Hogy hívják kedves? – mutatkozott be.
- Ni-nicolett Payne. – nyögtem ki végül a nevem. Lassan segített nekem elmenni a mentőig és leültetett az ajtóban.
- Gézt és fertőtlenítőt gyorsan. – szólt a kolegájának. Nem értettem mire z a sietség se éreztem ahogy fejem újra fájni kezd így oda kaptam. Elvettem a kezem és tiszta vér volt. – Kórházba kell szállítanunk. – nézett rám a doktor. Ekkor fék csikorgást hallottam és öt alak tűnt fel előttem. Egyből felálltam és nem törődtem a fájdalommal csak megakarom ölelni. Futottak felém és én is feléjük.
- Kisasszony. – kiabált felém az orvos de nem foglalkoztam vele. Már majdnem Harrynél voltam mikor felmondták a lábaim a szolgálatot és minden elhomályosult.