*Chapter43- Always and Forever*

 

 

*Harry szemszöge*

Ahogy megláttam felé szaladtam. Az orvos utána kiáltott de ő is csak felém haladt. Vártam, hogy megölelhessem, csókolhassam. Mielőtt ez bekövetkezhetett volna lábai felmondták a szolgálatot és épp időben fogtam karjaim közé.
- Mentő, srácok. – kiabáltam. – nem tudtam mi tévő legyek.
- Orvost. – ordította Liam majd a karjaiba emelte a testvérét és a kocsi felé futott ahol rátették egy hordágyra majd becsukták az ajtót. Liamnek mondtak valamit majd intett. Elmondta a kórház nevét, beszálltunk az autóba és szó nélkül követtem a mentőt. Egész úton aggódott mindenki én csak csendben ültem és vezettem. Nem tudom ezt az egészet felfogni. A karjaimban akartam tartani de nem ilyen áron. Leállt az előttünk haladó mentő majd szélsebesen szálltam ki úgy, mint az orvosok. A hordágy mellé siettem és a megfogtam Colette kezét. Végig követtem majd a műtőnél megkértek, hogy üljek le. Nem tudtam ilyen állapotban ülni. Tudtam mit kell tennem, felhívtam Dani-t. Sírva köszönt el és mondta, hogy hívja a lányokat és indul. Letettem a telefont és ekkor megjelent a többi tag is.
- Hol van? – kérdezte Liam. Nem tudtam válaszolni. Akartam de nem tudtam. Úgy éreztem, hogy egy gombóc van a torkomon amitől nem tudok megszólalni.
- Szerintem sokkot kapott. – csapott finoman tarkón Louis. Ez hatásos volt, hiszen egyből válaszoltam.
- Műtő. – böktem fejemmel az ajtóra. Sóhajtva leült és arcát kezei közé temette.  Tíz perc múlva magas sarkú kopogást hallottunk így odakaptam a fejem hát ha valamelyik lány. Az tény, hogy lány volt de nem az akit vártam ha nem az akit most legszívesebben elvinném Colette hatszáz kilométeres körzetéből. – Mit keresel itt? – förmedtem rá.
- Nicole miatt jöttem. – emelte rám a tekintetét.
- Miattad van itt. HA te nem idegesíted fel akkor nem indul el és most nem itt lennénk. – sziszegtem fogaim között.
- Gondolj amit akarsz nem érdekel. – dobta hátra a haját majd Liam hátát kezdte el simogatni.
- Harry. – hallottam meg egy ismerős hangot. Na ez már jobban tetszett. Megláttam négy lányt akik szaladnak felénk. Danit egyből megöleltem és eddig bírtam. Pár könny lefolyt az arcomon.
- Shh… - simogatta a hátamat. – Hagyd abba vagy én is sírok. – csuklott el a hangja.
- Hol van? Mit tudunk? – kérdezősködött El.
- Műtőben és semmit nem tudunk. – tárta szét karjait Zayn. A lányok beültek barátaik ölébe és így vártuk a fejleményeket.
- Ez mit keres itt? – nyafogta Sophia.
- A legjobb barát nőm itt van. – válaszolta flegmán a mellettem álló göndör hajú.
- Szerintem meg azért jöttél, hogy elvedd Liamet. – nevetett fel halkan.
- Milyen szánalmas vagy. – indult meg felé Dani, mire Liam felkapta a fejét és csillog szemekkel nézte Danielle minden egyes mozdulatát. Akkor most melyiket szereti? – Undorító vagy, nem elég, hogy miattad törte össze magát még kötözködsz is. Mi lenne ha végre befognád? A helyedben én már rég kussolnék és lapítanék. Ni-co-le miatt jöttem, mert a legjobb barát nőm és a húgom is egybe. Én ismerem a legjobban. – mondta rezzenéstelen arccal. Ezután Sophia végre befogta és azt tette amit Dani javasolt neki. Leültünk, mert már kimerítő volt a sok várakozás. Nem tudtam, hogy most mire gondoljak. Sokáig vártunk, nagyon sokáig. Mindenkit megviselt ez a  hosszú várakozás és az aggodalom. Csendben ülünk és nézünk magunk elé. Hallani lehet ahogy Niall hasa meg kordul de nem foglalkozik vele. Három óra múlva egy orvos lépett ki onnan ahová az életemet tolták be.
- Maguk Nicole hozzátartozói? –vette le a szemüvegét.
- Igen. –  a leggyorsabban Dani reagált. Basszus a szüleinek nem szóltunk.
- Várjon egy percet. – kérleltem az orvost. Bólintott majd felhívtam Tomékat. Aggódva közölték, hogy most indulnak. Visszasiettem a többiekhez majd vártuk, hogy az orvos folytassa.
- Miss Payne már nincs élet veszélyben. Belső vérzése volt amit sikerült helyre rakni de van egy nagyobb probléma. – olvasgatta a kor lapot.
- Micsoda? – vágtam közbe.
- Payne kisasszonynak daganata van. – mondta szomorú hangon.
- Mi? – ejtette le maga elé a kezeit Liam.
- Nyugodjanak meg. Most még bent kell tartanunk legalább egy hétig és meglátjuk mi lesz aztán hazamehet, dolgozhat élheti az életét és pár hónap múlva meg kell műteni. – fejezte be.
- Rendben. Köszönjük. Bemehetünk hozzá? – kérdeztem.
- Igen, csak ne sokáig. Mind nem mehetnek be. egyszerre csak két ember tíz percre. – nézett végig rajtunk majd elment. Liam és Emma ment be először majd Louis és El, Niall és Zayn aztán én és Dani. Sophiát nem engedtem be és nem véletlenül. Nagy levegőt vettem és lenyomtam a kilincset. Egyből megláttam őt. Szörnyű volt így látni. Mindenféle gépek voltak körülötte. A fal színe fehér és a barát nőm bőr színe is pont ugyan ilyen volt.  Egyből elkapott a síró görcs. Leültünk a két székre majd egyszerre kaptunk Colette két kezéért. Megszorítottuk és bólintottam, hogy mondja Dani azt amit szeretne.
- Kérlek téged, hogy légy erős és bírd ki. Mi mind itt leszünk neked mindig és melletted állunk. Nagyon szeretünk és erőt adunk neked. – sírta el magát Dani. Én nem tudtam megszólalni csak pár könnycsepp hagyta el a szememet majd megcsókoltam és kimentünk. Közben megérkeztem Tomék is akik egyből bementek lányukhoz. Tíz perc múlva kijöttek majd sírva borultak Liam vállára. Elhagytuk a kórházat majd Louis vezette Tomék autóját az enyémet Zayn a lányokét pedig Niall. Ők voltak a „leghiggadtabbak” ha lehet így fogalmazni, mert senki nem volt nyugodt. Tomék a vendégszobába mentek Dani az enyémbe és én Colettéba mindenki más a sajátjáéba illetve barátjáéba. Danival cseréltünk tus fürdőt és vittem át neki pár ruhát barát nőm szekrényéből és ő is hozott nekem. Beültem a meleg vízbe és hagytam, hogy eláztasson. Lebuktam a víz alá és addig ott voltam amíg a levegőm el nem fogyott. Ezt megismételtem háromszor majd miután bekentem magam tus fürdővel és leöblítettem kiszálltam egy törölközővel megtöröltem testem és hajam. Megráztam a  fejem majd fogat mostam és felvettem egy bokszert. Telefonomért nyúltam és a twitterre mentem.

@Harry_Styles: Smilerek, Directionerek. Szükségünk van rátok. Az a lány aki nekem a világot jelenti most a kórházban fekszik és várjuk, hogy felébredjen. Szeretünk Nicolett Payne <3:(  @NicolePayne

Reggel mikor felkeltem egyből twitterre mentem és már tíz millión retweeteltek és tíz millió háromszáz-ezer hatszáz nyolcvanhárom-ezer ember kedvencnek jelölte. Láttam egy trendet ami megmosolyogtatott. ( #StayStrongPayneFamilyAndOneDirectionAndDirectionGirlfriendAndSimon)

 

*3 nap múlva*

 

Minden nap bejöttünk hozzá én éjszakai is besurrantam az emberek tudta nélkül. A rajongók kint állnak minden nap és várják a híreket. Amit most nagyon tiszteltem bennük, hogy egy sem jött hozzánk autógrammért vagy képért. Tiszteletben tartják, hogy most nincs kedvünk ehhez hisz egy számunkra fontos személy fekszik bent. Én voltam az első aki bement hozzá. Egyből leültem székre és megszorítottam a kezét.
- Kicsim, kérlek ha hallasz akkor csak szorítsd meg a kezed vagy nyisd ki a szemed. Rossz így látni és bár csak én lennék ott és akkor nem neked fájna. – feküdtem rá hasára.
- H..Ha.. – hallottam ahogy nevemet próbálja mondani. Felkaptam a  fejem és szeme nyitva volt.
- Shh.. Ne erőltesd meg magad. – mondtam és felálltam. Behívtam az első orvost akit találtam. Megvizsgálta Colettet majd irkált valamit és kiment.

 

*Nicole szemszöge*

 *Zene*

Nem tudom, hogy hol vagyok és miért. Egyet tudok, hogy már pár napja egy helyben fekszek és hallom ahogy a családom, tagok és a barát nőim beszélnek hozzám. Mindent hallok de nem tudok reagálni. Amikor Harry kért, hogy csináljak valamit minden erőmet belemerítettem abba, hogy kinyissam a szeme. A fény bántotta pupilláimat. Pislogtam párat mire megszoktam. A hasamon feküdt Ő és a kezemet szorongatta.
- H..Ha..- próbáltam kimondania  nevét de nem sikerült ám meghallott.
- Sh.. Ne erőltesd meg magad. – mondta majd el is ment. Most miért ment el? Hova ment? Megnyugodtam amikor egy orvost láttam meg. Megnézte a gépeket majd el is ment. Pár perc múlva egy másik jött be.
- Jó reggelt. Én Dr. Fell vagyok. – fogott kezet Harryvel majd elém jött. – Hogy érzi magát? – kérdezte.
- Jól. – suttogtam. Ennyi hang jött csak ki a torkomon ami nemrég még stadionokat töltött be. Rémisztő volt ilyen állapotban látni magam.
- Nos, az állapot stabil és nem látok semmi rend ellenességet. Ha minden így megy tovább akkor három nap és haza mehet. – mosolygott. – Miss Payne, elkell mondanunk önnek valamit. Ha úgy érzi, hogy már tud beszélni és nyugodt akkor nyomja meg a piros gombot és bejövök. – simított végig karján majd kiment. Mindenki bejött és mosolyogva hallgattam, hogy mennyire örülnek annak, hogy felkeltem , mert már nagyon hiányoltak. Amikor Harry újra bejött úgy éreztem már feltudok állni. Óvatosan léptem le a hideg kőre majd Harry egyből rám adta a mamuszom és átkarolta a derekam és az ablak elé vezetett.
- Mutatok valamit. – elhúzta a függönyt és kinyitotta az ablakot. A rajongóim egy szív alakba álltak mindenféle táblákkal a kezükben.
- Hozd ide kérlek a telefonom. – mutattam az éjjeli szekrényre. Odarobogott érte majd a kezembe adta. Csináltam egy képet majd az ágyra dobtam. Integettem nekik mire hangos sikítások hallatszódtak fel a harmadik emeletre. Gondoltam még nem kéne üvöltözni nekik ezért két kezemmel rajzoltam egy hatalmas szívet és dobtam nekik három puszit majd intettem és becsuktuk az ablakot. – Annyira szeretem őket. – ültem le az ágyamra.
- Ez még semmi. Menj fel twitterre. Két trend is indult miattad. – simogatta meg a hajamat. Tettem amit mondott és  két trend volt. Az egyik #StayStrongPayneFamilyAndOneDirectionAndDirectionGirlfirendAndSimon a másik pedig #I’mSmilerILoveNicolettPayne. Boldogan olvasgattam őket és azokat amikbe megjelöltek láttam Harrytől is egyet azon az éjszakán amikor a baleset történt. Feltöltöttem a képet amit kedves rajongóimról csináltam.

@NicolePayne: Felkeltem a kómából és ezt láttam. Hihetetlenül szeretlek titeket:) El sem tudom, hogy mekkora örömöt okoztatok nekem ezzel.<333 Harry, köszönöm, hogy megmutattad. @Harry_Styles

 

-Simon hívott. – mondta.
- Mi történt? – kérdeztem.
- A kicsi hétfőre van kiírva és szeretné ha te is és mi is ott lennénk. – mosolygott.
- Jajj, annyira örülök. – öleltem meg barátomat.
- Szabad? – fogta meg az arcom és hátratűrt egy tincset.
- Olyan bolond vagy. – mosolyogtam majd ajkaimat az övéire tapasztottam. Lassú és szenvedélyes csókban volt részünk. Most már beszélhetek az orvossal. Megnyomtam a piros gombot és egy perc múlva már nyílt az ajtóm és Dr. Fell lépett be. – Készen állok. – sóhajtottam. Leült a másik székre és megfogta a szabad kezem.

Mikor befejezte a mondanivalóját lesokkolva ültem és csak bámultam magam elé. Elmondta, hogy daganatom van. Mondta, hogy ugyan úgy fogok élni mint a többi ember csak azzal a tudattal, hogy nem vagyok egészséges. Csinálhatom amit eddig és pár hónap múlva jöjjek vissza és akkor is ha rosszullétek lépnek fel. azt is elmondta, hogy ez a műtét kockázatos. Fele-fele arány, hogy túlélem és , hogy nem. Itt szakadt el nálam a cérna. Lehet, hogy pár hónap múlva vége az életemnek? Lehet, hogy pár hónap múlva nem láthatom a szeretteimet és a rajongóimat? Lehet, hogy nem énekelhetek majd nekik többet pár hónap múlva és nem adhatok nekik autógrammot és nem csinálhatok velük közös képet? Ezek a kérdések merültek fel bennem.
- Hogy mi? – néztem a doktorra majd Harryre és láttam a szemében a félelmet. Nem írtam már tovább, a könnyeim záporként hagyták el könny csatornámat és folytak le államig majd a takaróra.
- Nyugodjon meg. Sose hagyja el önöket a remény. – mosolygott. Csak bólogattam majd felállt és távozott.
-Harry, lehet, hogy pár hónap múlva már nem leszek itt? – néztem rá félve bár alig láttam a könny fátyol mögül.
- Ilyet ne is mondj. Velünk leszel, mert erős vagy és szeretünk. – ölelt magához. Sikerült elérnie , hogy megnyugodjak majd visszafektetett a párnámra és egy csókot lehelt ajkaimra.
- Örökké? – kérdeztem félve.
- Örökké? – fonta össze ujjainkat. – Holnap jövünk. – mondta és kiment. Egyedül maradtam így gondolataimba merültem. Én még nem állok készen a halálra, fiatal vagyok. Előttem az élet. Meg kéne házasodnom, gyerekeket szülni, foglalkozni a rajongókkal,adakozni és még sok turnéra menni ahol új rajongókkal találkozhatok és rengeteg embert kell még megismernem. Nem halhatok meg én erre nem állok készen.